Orbán Viktor beszéde az üzleti fórumon

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Azt hiszem, ilyen esemény még nem volt, és ilyenkor illendő föltenni azt a kérdést, hogy mit keresünk itt, miért vagyunk itt? Miért vannak itt magyar vállalkozók? Miért van itt a Republika Srpska elnöke, és miért van itt a magyar miniszterelnök? Erre a kérdésre természetesen csak a magyarok nézőpontjából tudok válaszolni. Ha egy mondatban kell ezt megtennem, akkor azt mondanám, hogy mi azért vagyunk itt, mert hiszünk a Republika Srpska jövőben. És Bosznia jövőjében is – az kicsit bonyolultabb kérdés, de hogy a Bosznia szerbek lakta részének jövőjében bízunk, azt a mostani látogatás nagyon világosan kifejezi. Nekünk nagyon jó véleményünk van a világnak erről a sarkáról – két okból. Először is a történelem nem tegnap kezdődött. Én a házasságom utáni mézesheteket Jugoszláviában töltöttem, mert azt gondoltam, hogy Nyugatra megyek. És ha ránéznek a térképre, akkor Önök nyugatabbra vannak, mint Magyarország. Viccesen szoktam mondani az elnök úrnak, hogy szeretek Nyugatra járni, ezért jövök Banja Lukába. A térkép nem hazudik. És ha Önök vetnek egy pillantást fölfele a térképre, északi irányba, akkor azt is látják, hogy ott van Baranya, Pécs, jön Szlavónia, és utána megérkezünk ide. Korábban két határ választott el bennünket egymástól, egyet már eltöröltünk, nincs horvát–magyar határ, Schengen van, akadálytalanul tudok jönni. A magyar autópálya-építés, amely lefele hozza az autópályánkat déli irányba, mindjárt eléri a horvát határt, a horvátok is iparkodnak fölfele, és mindjárt össze vagyunk kötve. A Republika Srpska és Magyarország nemsokára össze lesz kötve autópályán. És ha a magyarok szemével teszünk egy sétát nemcsak Banja Luka belvárosában, hanem a külső részein vagy a környékbeli településeken, én szeretek például a környékbeli falukban is tájékozódni, ezt a szerb barátaimnak mondom, mert a magyarok láthatják a saját szemükkel is, itt az emberek nagyobb házakban laknak, mint Magyarországon. Nagyobb porták vannak, a porták rendezettek. Tehát ha az ember nem a statisztikát nézi, hanem a saját szemének hisz, akkor látja, hogy egy olyan országban van, ahol van jövő. Mert a gazdaság jövője mindig az emberi minőségen múlik. Az emberi minőséget pedig a környezet fejezi ki.

Ide eljönni, körülnézni, ha tudnának szerb barátaink magyarul, minthogy szegényeknek ez nem adatott meg, és ez szinte reménytelen is volna, akkor szinte otthon érezhetnénk magunkat, mert ez olyan világ, mint a mienk. És hogyha hiszünk abban, hogy a politika képes lesz arra, hogy stabilizálja ezt a térséget, mint tudják, Magyarország adja az elnökséget az Európai Tanácsban július 1-jétől, és külön programunk van erre a térségre, tehát ha sikerül ezt stabilizálni, és szerintem ez sikerülni fog, és ha ez a decentralizált struktúrája fönnmarad Boszniának, akkor itt stabil és kiszámítható gazdasági környezet lesz, sőt tulajdonképpen van is. Ha ehhez hozzáadják azt is, és megnézik a gazdasági előrejelzéseket a nyugat-európai gazdaságokra, akkor azt fogják látni, hogy a gazdasági potenciál, a növekedés potenciálja Nyugat-Európában nagyon-nagyon alacsony szinten van. Németország a recesszióval küzd. Mi az idénre tervezett 2-2,5 százalékos növekedésünkkel már királynak számítunk. És 2,5 százalékos növekedés úgy, hogy tavaly -0,9 volt, nem sok. Tehát az a kérdés, hogy hol van az európai gazdaság dinamikája? És persze majd a nyugatiak is talán rendbe jönnek, de dinamika jelen pillanatban a Balkánon van. Itt olyan emberek laknak, akik akarnak dolgozni. Ez Európában ma már nem általános. Tudnak is dolgozni, van egy magas ipari és mezőgazdasági kultúrájuk, olyan, mint a mienk, és akarnak együttműködni, mert abban hisznek, hogy a munkán kívül más nem fog segíteni, ezért itt nagy növekedési potenciál van.

Van egy ellenérv mindig Bosznia-Hercegovinával szemben a vállalatok világából, hogy ez a világ legbonyolultabb állama. És az igaz Szarajevóra, de nem igaz Banja Lukára. Ez világos, egyszerű, átlátható. Ez egy decentralizált ország, itt lehet tudni, hogy a hatóságok hol vannak, kicsodák, az eljárások ismertek, és az itteni működéshez, miután együttműködni akaró vezetése van ma Republika Srpskának, az ügyeket el lehet intézni. Tehát a politikai félelmeket, a bürokráciától való, a bonyolult bürokráciától való félelmeket félre lehet tenni.

Ezek után szeretnék néhány szót arról is szólni, hogy azért is hiszünk ebben a térségben, gazdasági értelemben is, mert nem volt az olyan régen, tizennégy évvel ezelőtt, amikor a magyar gazdaság is cudarul állt. Ha nem ilyen elegáns társaságban lennénk, akkor azt mondanám, hogy córesz volt 2010-ben, összesen dolgozott 3,5 millió ember. Ma dolgozik 4 millió 700 ezer! A gazdaságunk mérete 50, de inkább 70 százalékkal kisebb volt, mint amekkora ma. Tizennégy év alatt 1,5-1,7-szeresére növeltük a magyar gazdaság méretét. Az exportunk a GDP-nknek a 85 százalékát eléri, tehát el tudjuk adni külföldön a termékeket. Tehát mi tizennégy év alatt megtettünk egy olyan utat, amelyet mások is meg tudnak tenni. És ha ezt a dinamikát rávetítik a Republika Srpskára, akkor láthatják azt a fejlődést, amit el lehet érni. Itt is lehetséges egy ilyen növekedés. Arra a kérdésre, hogy miért vagyunk itt, még a válasz másik felét is meg kell adnunk.

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Azért vagyunk itt, mert megengedhetjük magunknak, hogy itt legyünk, pénzügyi értelemben. Tizennégy évvel ezelőtt, ha hívtunk volna ide magyar cégeket, nem sokan jöttek volna, és nem Bosznia miatt vagy Banja Luka miatt, hanem Magyarország miatt. Magyarország rendkívül tőkeszegény ország volt tizennégy évvel ezelőtt. Külföldön befektetendő tőke a nagy, két-három nagy magyar céget leszámítva lényegében nem volt a gazdaságban. Ma eljutottunk oda, hogy vannak regionális bajnokaink, és vannak külföldön befektetni képes vállalatok. A becslések eltérnek, körülbelül olyan 1.500 erős középvállalatunk van, aki képes külföldön befektetni, és ezt a számot meg fogjuk duplázni. Tehát, mélyen tisztelt Elnök úr, azért vagyunk itt, mert Magyarországon van felhalmozott tőke, amely most már Magyarországon kívül keres üzleti a lehetőségeket.

Még egy dolgot szeretnék elmondani a magyaroknak is és a szerbeknek is. Mi, magyarok a saját történelmünkre és kultúránkra, nyelvünkre, a nemzetünkre büszke ország vagyunk. Magyarország a magyaroké. És úgy hallom, hogy a szerbek is így vannak ezzel: a Republika Srpska a szerbeké. Ezért elvárjuk a külföldiektől, hogy úgy viselkedjenek, ahogy viselkedni kell. Otthon is elvárjuk Magyarországon, és ők is elvárják. Mit jelent ez a gazdasági döntésekben? Ez azt jelenti, hogy nekem van egy megállapodásom az elnök úrral, hogy az elnök úr és a kormány világosan megmondja nekünk, hogy milyen szektorban fogadnak bennünket szívesen. Ahol nem fogadnak szívesen, mert nem akarnak versenytársat, vagy más elképzelésük van, oda mi nem jövünk. Nem okoskodunk, nem erőszakoskodunk, nem beszélünk szabad versenyről, ez az ország a szerbeké. Azért vagyunk itt, és pont azok a vállalataink vannak ott, akik azon a területen dolgoznak, amit a szerbek kijelöltek a számukra, hogy azokon a területeken szívesen működnek velünk együtt. Ez nagyon fontos, mert egyébként nem fogjuk magunkat jól érezni, a vállalkozások sem fogják jól érezni magukat. Fontos, hogy a helyiek elfogadjanak bennünket, ne azt érezzék, hogy lehetőséget veszünk el tőlük, hanem azt érezzék, hogy lehetőséget hozunk nekik. Ezért azokon a területeken vagyunk itt, Elnök úr, ezek a cégek mind olyanok, amiket Ön jelölt meg a számukra, hogy ezeken a területeken szüksége van a szerbeknek tőkére, beruházásra, fejlesztésre. Szívesen alapítunk vegyesvállalatokat, én is azt szeretem otthon, hogyha külföldiek jönnek, akkor lehetőleg keressenek partnereket Magyarországon, és együtt próbáljanak csinálni dolgokat. Az eredmény is, a profit is akkor tisztességes módon oszlik meg. Úgyhogy biztatom a magyarokat, hogy találjanak vegyesvállalati partnereket itt, Banja Lukában.

És végezetül szeretném az elnök urat biztosítani, hogy ez a mi fölfogásunkban kétirányú utca. Tehát várjuk Önöket. Most éppen úgy van, hogy mi jövünk, de mint elmondtam, hiszünk abban, hogy itt van egy perspektíva, egy gazdasági erősödés. Lesz tőke, ami keresi majd a Republika Srpskán kívül is a befektetési lehetőségeket. Gondoljanak Magyarországra, jöjjenek hozzánk, jöjjenek munkavállalóként is, és jöjjenek vállalkozóként is. Keressék a lehetőséget, működjenek velünk együtt. Minél inkább jelen lesznek Önök nálunk, mi meg itt, annál inkább úgy fogjuk érezni, hogy az együttműködés nem lehetőséget vesz el, hanem lehetőséget teremt mindenki számára.

Hölgyeim és Uraim!

Ennek reményében kívánok Dodik elnök úrnak és a Szerb Köztársaságnak is sok sikert, a magyar vállalkozóknak jó tárgyalásokat, megállapodásokat. Nagy Márton miniszter úr azért van itt, mert ő kezeli a kifektetési programot Magyarországon, ahol a támogatásokat el lehet érni azokhoz a beruházásokhoz, amelyeket Magyarország területén kívül kívánnak létrehozni a magyar vállalatok. Úgyhogy szeretném jelezni mind a szerb, mind a magyar vállalkozók irányában, hogy ennek a két ország közötti gazdasági együttműködésnek a támogatására politikai és pénzügyi értelemben is a magyar kormányzat készen áll.

Isten éltesse mindannyiukat!