Megosztás

Orbán Viktor köszöntője az atlétikai világbajnokság tiszteletére rendezett fogadáson

Good morning to Everybody.

Dear Ladies and Gentlemen, our Distinguished Guests,

Allow me to on behalf of the Hungarian people, specially greet Mrs. Kolinda Grabar-Kitarović, the former president of Croatia, friend of Hungary and a member of the International Olympic Committee, Mr. Thomas Bach, the president of the International Olympic Committee, Mr. Sebastian Coe, the president of the World Athletics, and Mr. Juan Antonio Samaranch, the vice president of the International Olympic Committee. It is always an honor to have you here in Hungary. And if you, Ladies and Gentlemen, allow me, I’m going to switch to Hungarian now. Because just like in cooking, it is always best to season with a little local flavor. So please enjoy the wonderful Hungarian language!

Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Akik először vannak itt, azok meglepődhetnek, akik többedszerre, ők nem, amikor azt tapasztalják, hogy a magyarok mennyire bolondulnak a sportért. A magyarokat a sport lázba hozza, felkavarja, szinte megőrjíti őket. Honnan jön ez? Amikor az első modern kori olimpiát rendezték, és mi ott megnyertük az első olimpiai aranyérmünket úszásban, egy Hajós Alfréd nevű híres magyar építész volt a mi bajnokunk, és átadták az aranyérmet, akkor a kirendelt zenekar – 1896-ban vagyunk! – értelemszerűen elkezdte játszani az Osztrák–Magyar Monarchia himnuszát. Mire a jelenlévő magyarok néhány taktus után beléjük fojtották a zenét, a dallamot. A zenekar azonnal menekülőre fogta, és a jelenlévő magyarok fölálltak, és elénekelték a valódi magyar himnuszt – ami egy imádság. Innen jön minden. Ez magyaráz meg mindent. Ez volt az égben köttetett házasság, ami a magyar nemzetet és a sportot összekötötte egymással. Egy örök szövetség született a magyar nemzet és a sport között. Ez egy olyan házasság, amelyet azóta sem ingatott meg az idő, és ahogy a házasságban is van: amíg a halál el nem választ, a magyarság és a sport kéz a kézben jár.

Hölgyeim és Uraim!

Akik itt voltak az elmúlt napokban Budapesten, megtapasztalhatták mindezt személyesen is, láthatták, hogy milyen is az igazi Magyarország: ősi és modern, nemzeti és nyitott. Önök láthatták, milyenek igazából a magyarok a jobb napjaikban: szenvedélyesek és tisztelettudók, a sport és a sporthősök tisztelete és szeretete szinte mindent felülír.

Hölgyeim és Uraim!

Mi egy olyan nép vagyunk, egy katonanép vagyunk, amely mindig is hitt és hisz a vitézségben. A vitézség egy fontos dolog. Mi azt szeretjük, hogyha valaki mindent kihoz magából, amire képes, sőt igazából azokat szeretjük leginkább, akik még többet hoznak ki magukból, mint amire valójában képesek. De a vitézség nálunk sosem járt együtt a hódítással. Tehát a vitézség nem mások elfoglalását vagy más javainak elvételét jelenti. A magyar ember a teljesítményből azt a fajtát szereti, ami nem valaki másnak a kárára van, hanem amit egy nagyobb közösség dicsőségére visznek, viszik végbe. És a sport pontosan erről szól. Szóval a sport jól illeszkedik a magyarok lelkialkatához, még egyszerűbben: a sport jól áll a magyaroknak. Ez magyarázza, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mennyi kiváló sportrendezvényt láttunk már vendégül. Voltak itt vizes világbajnokságok, vízilabda és úszó Eb-k, vívó- és dzsúdó-világbajnokság, kézilabda és foci Eb. Indult már innen a Giro d’Italia, volt itt labdarúgó Európa Liga-döntő, és hamarosan lesz majd – reméljük – Bajnokok Ligája-döntő is. Valóban, Budapest a sportszerető világ találkozási pontja. Ha ezt a szép hosszú listát, tisztelt Bach elnök úr, összerakjuk, akkor azt a benyomást kaphatjuk, mintha már rendeztünk volna egy olimpiát. És tulajdonképpen ez így is van, csak nem egyszerre rendeztük, hanem több darabban. De lényegében mi már mindent megrendeztünk, és egyáltalán nem meglepő, hiszen ha vetnek egy pillantást az olimpiai örökranglistára, akkor azt látják, hogy a nyári olimpiák összesített éremtáblázatán, Magyarország – tízmilliós országról beszélünk! – a nyolcadik helyen áll. Mögöttünk nagyobb és népesebb nemzetek sorakoznak. És mindezt úgy, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mi vagyunk az egyetlenek, az éremtáblázat első tíz helyezett országa közül az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat. Aligha hiszem, hogy ez így maradhatna az idők végezetéig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Coe elnök úr említette, hogy milyen régóta ismerjük egymást, és egy hasonló régi ismeretség fűz engem Bach elnök úrhoz. Általában egyet szoktunk érteni a legfontosabb kérdésekben, de szinte semmiben nem értünk olyan erősen egyet, mint amennyire a békében. Abban a gondolatban, hogy békére van szükség. Én emlékszem, talán 2022 telén, a pekingi téli olimpia megnyitóján hallhattam az elnök urat, aki azt mondta, hogy adjanak, adjatok esélyt a békének. És valóban: a sport nem elválasztja, hanem összehozza a különböző nemzeteket. Én mélyen hiszek abban, hogy a sport képes átívelni geopolitikai árkokat, és felül tud emelkedni gazdasági ellentéteken. Legjobban pedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, úgy tudjuk mi előmozdítani a béke ügyét, ha helyet adunk a nemzetek közötti fair és békés versengésnek. Ezt a világbajnokságot a magyarok valójában a békének ajánlották föl, és arra kérem Önöket, sportvezetőket, hogy az előttünk álló hetekben és hónapokban is tegyenek meg mindent, amire képesek a béke érdekében. És végezetül köszönöm a rendezőknek és a szervezőknek a kiemelkedő és embert próbáló munkát. Nehéz hetek állnak Önök mögött, de látva a rendezvény sikerét mondhatjuk, bátran mondhatjuk, hogy megérte. A tudás és a tapasztalat, amit a szervezőink és a rendezőink most itt összegyűjtöttek, bizonyosan nem vész kárba, és ígérem, lesz még alkalom, hogy ezt újra elővegyék.

Tisztelt Vendégeink!

Mindannyiunknak sok sikert kívánok! Isten áldja Önöket! Köszönjük, hogy eljöttek, és kihozták a magyarokból a legjobb énjüket.

KÖVESSEN
Megosztás

További hírek