Orbán Viktor videóinterjúja az index.hu portálnak

Gáll Csongor: Április 12-én országgyűlési választásokat tartanak Magyarországon. Az Indexnél ennek apropóján arra vállalkoztunk, hogy minden országos listát állító párt vezetőjét meginvitáltuk ide, a stúdióba, hogy kérdéseket tegyünk fel programjukkal kapcsolatban és terveikkel kapcsolatban, mit kezdenének Magyarország jövőjével abban az esetben, amennyiben ők kormányoznának. Korábban már Dobrev Klára, illetve Nagy Dávid a Kétfarkú Kutya Párt részéről és Toroczkai László is járt itt nálunk a stúdióban. Most pedig elfogadta meghívásunkat Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor, a Fidesz–KDNP listavezetője és miniszterelnök-jelöltje. Köszönöm, hogy elfogadta, és itt van a stúdióban!

Köszönöm, hogy itt lehetek!

Egyből egy aktualitással kezdenék.

Nos.

Gulyás Gergely a kormányinfón arról beszélt, hogy hozzá kellett nyúlni a stratégiai olajtartalékhoz. Felmerül a kérdés, hogy, ugye, azzal indokolta, hogy a védett ár fenntartásához volt erre szükség. Meddig lehet elegendő ez az olaj, illetve amennyiben elfogy a stratégiai tartalék, de az olajár még stabilan fölötte marad annak a szintnek, amivel ez kivitelezhető, abban az esetben lehet-e azzal számolni adott esetben, hogy kénytelenek lesznek a védett árhoz Önök is hozzányúlni?

Ez az, amit szeretnénk mindenképpen elkerülni, tehát a védett árat mindenképp meg akarjuk védeni. A tartalékhoz azért kellett hozzányúlni, mert Zelenszkij elzárta a Barátság kőolajvezetéket, és nemcsak az ár miatt, hanem mert nem volt elegendő – mondjuk úgy, hogy – nafta. Most Horvátországból hozunk föl, amennyit tudunk. Állandó vita, hogy mennyit bír az a kiegészítő vezeték, most majd kiderül, hogy mennyit bír, és folyamatosan töltjük újra. Tehát egyfelől használjuk el a stratégiai tartalékot, de másfelől töltjük föl. Bonyolítja a helyzet megértését és áttekintését, hogyha emlékszik rá, akkor volt a Mol finomítójában egy nagy tűzvész, ezért ma nem tud teljes kapacitáson menni a finomító. Ezért először a szlovák készleteket töltöttük föl, lassacskán ott végeznek, és akkor utána jönnek a magyar készletek. Tehát azt hiszem, hogy ezt lehet tartani, majd meglátjuk, hogy milyen áron. Most, ma nincs még ember, aki ezt megmondhatná. Mindenesetre a szándékunk az, hogy a védett árat megvédjük.

Van-e bármilyen összefüggés a szintén ma bejelentett amerikai megállapodás és a védett ár, illetve az olajtartalékok feltöltése között, ugyanis…

Melyik megállapodás?

Az 500 millió dollár értékű nyersolajvásárlás az amerikaiaktól.

Ezt még Washingtonban tárgyaltuk ki. Most, hogy pont ekkora összeget vagy ilyen mennyiséget vásárolunk, az összefügghet az aktualitásokkal, de a megállapodás, amit Trump elnök úrral kötöttünk, régebbre datálódik. Ez egy régi megállapodás papírra tétele.

De ez alapvetően akkor nem a stratégiai olajtartalékot szolgálja, hanem egyfajta diverzifikáció, hogy legyen innen is, onnan is nyersanyag Magyarországon?

Igen. Az energetikáért felelős vezetőink, a külügyminiszter és az energiaügyi miniszter, Lantos Csaba közösen javasolták, hogy ez legyen így.

Egy kicsit áttérnék a kampányra. Utoljára 2002-ben vállalkozott arra a mostanihoz hasonlóan, hogy nyílt kampányra keljen, és az országot lényegében nyílt fórumokon járja, és nyíltan találkozzon az emberekkel az utcán, egy kampányjárás keretein belül.

Gondolja?

Én úgy emlékszem, hogy ilyen teljesen…

2006-ban például teljesen roncsra mentem a kampányban, mármint hogy kidőltek alólam az autók, ott annyit kellett menni. 2010-ben egyszerűbb volt, de 2022-ben is nyomni kellett azért.

Mi indokolta mégis azt, hogy, most azért egyértelműen az látszik, hogy az emberekkel is sokkal közvetlenebb viszonyt kezdett el fölvállalni ebben a mostani kampányban, és a médiával szemben is, egyre több interjút ad. A kettőt egy picit különválasztanám, de azért maga…

De egy tőről jön az.

De egy tőről jön.

Szerintem Ön ezt jól érzi. Belépett a digitalizáció a politikába, aminek a pontos hatását még nem tudjuk, de belépett. Itt van, nagy a hatása. Az ellenfeleink ezen a résen, ezen az eszközön keresztül építettek föl támogatottságot maguknak, és ezen keresztül arra is képesek voltak, hogy elhitessék, hogy ők vannak többen, ami sosem volt szerintem igaz, de a digitális platformokon szerzett előny ezt lehetővé tette. És nekem ezt kellett ellensúlyoznom. Tehát én azért léptem be a lehető legközvetlenebb módon a kampányba, hogy világossá tegyem, hogy a többség nálunk van, és ebből a csendes többségből, akit egyébként folyamatosan zaklattak, meg megfélemlítenek még most is egyébként a digitális térben, ebből a csendes többségből egy hangos többséget csináljak – ez volt a feladatom. És úgy érzem, hogy vasárnap estére ezt a munkát be is tudom fejezni.

A számok egy picit talán ezen torzítanak, hiszen hogyha a közösségi médiumok, főleg a legnagyobb közösségi platform, a Facebook oldalát nézzük, akkor alapvetően a kihívójának a számai talán irreálisan magasnak is mondhatóak.

Attól függ, hogy’ nézi. Most nem is tudom ezeket a számokat pontosan, de szerintem nekem biztosan több követőm van a Facebookon.

Követője több van. Pont erről beszéltem, hogy míg a kihívójának, mondjuk, harmadannyi követője van, vagy negyedannyi követője van a legnagyobb platformon, az interakciók száma viszont háromszor-négyszer annyi az ő platformján.

Igen. Ezt kell ledolgoznom, ezt a hátrányt. Másfelől vannak itt ilyen tudományos elemzést igénylő dolgok is, amikhez én nem konyítok, nem szeretnék olyan színben föltűnni, mintha tech-guru ambícióim lennének, de az összes elemzőnk azt mondja, hogy bennünket a Meta diszkriminál. Tehát az ellenfelet föltekeri, minket meg leteker.

És ennek Ön látja valóságalapját?

Nézze, nem értek hozzá, de kétségkívül az arányok nem tűnnek normálisnak, nem vágnak egy nyomba, hogyha sokkal több követője van valakinek, és kapcsolatot tart a híveivel, akkor miért lenne a reakciószintje alacsonyabb?

Mit gondol magáról a jelenségről? Ugye, Amerikában is szóba került az, hogy belenyúlt a Meta az amerikai elnökválasztásba…

Nem szóba került, hanem belenyúlt, ez bizonyított.

…és, ugye, törölték is Donald Trumpnak a fiókját.

Igen, ez bizonyított dolog.

Magáról a jelenségről mit gondol, hogy szabadon rendelkezhet egy ekkora globális multi afelől, hogy hogyan irányítja a közvéleményt, a közvélekedést?

Szerintem ez egy demokráciaprobléma, ezzel kell foglalkoznunk. Máshogy gondolkoznak erről az amerikaiak, máshogy az európaiak. Az európaiak kitaláltak valami jogi megoldást. Most éppen elkezdik alkalmazni Magyarországgal szemben, ha jól látom. Tehát itt egy nagyon durva brüsszeli digitális beavatkozásnak is tanúi vagyunk most már egy-két nap óta, aminek a jogi alapjait megteremtették korábban, valami vészmechanizmus, vagy hogy a csodába hívják. Az amerikaiak pedig azt mondják, hogy minden, ami korlátozás, cenzúra. Ugye, hirdetni se lehet már, a tartalmakat megszűrik, letiltják. Szóval szerintem van a technológia oldaláról egy komolyan veendő fenyegetés a demokrácia irányába. Most mindenki a kampánnyal van elfoglalva, de szerintem pártállástól függetlenül a választás után érdemes ezeket a kérdéseket alaposan, talán az Önökhöz hasonló szakmabeliek bevonásával végigtárgyalni.

Mi tart az elmúlt tizenhat év egyben történő kormányzásának legnagyobb sikerének?

Amit mi úgy hívunk, hogy munkaalapú gazdaság, és a zsurnalizmus nyelvén azt mondanám, hogy teljes foglalkoztatottság, az a legnagyobb siker. Ha munka van, minden van.

És hogyha ezt megfordítjuk, akkor most így közeledve a negyedik egyben történő ciklusnak a végéhez, van olyan dolog, amiben hiányérzete van, vagy amit kudarcként él meg, hogy nem sikerült végrehajtaniuk az elmúlt tizenhat évben?

Hiányérzetem sok van, mert még nagyon sok munka van előttünk. Kudarcról nem beszélnék, mert az ellenfélnek a dolga, hogy a kudarcainkról beszéljen. Tehát egy pénzért két melót nem vállalok, én az eredményekről beszélek inkább. De ha azt kérdezi, hogy mit szerettem volna elérni, és tizenhat év alatt el kellett volna érni, talán így pontosabb ez, akkor azt mondanám, hogy a nemzeti tőke erőteljesebb jelenléte a kiskereskedelem területén. Tehát a bankrendszerben sikerült a fordulat, és Magyarország most már nem egy külföldiek által dominált ország.  Az energiaszektorban is sikerült a fordulat, a média területén is sikerült, korábban 70-80 százalékos külföldi tulajdon volt ezeken a területeken. A távközlésben is látok most már biztató jeleket. Egyedül – és ez fontos Magyarország számára – a kiskereskedelemben nem sikerült ezt elérni, holott az élelmiszer-kiskereskedelem a legszorosabb összefüggésben van a gazdálkodók anyagi helyzetével, versenyképességével. És Magyarország egy mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország, és a föld, ugye, nemzeti magyar kézben van, a gazdáink is magyarok, messze elsöprő többségben, az ő munkájuknak a jövedelmezősége meg függ a kiskereskedelmi láncok politikájától. És hogy jobban járjanak a magyar termelők, és hogy több profit maradjon náluk, és kevesebb menjen a kiskereskedőkhöz, ezt nem tudtuk megoldani az elmúlt 16 évben. Nekifutottam többször is, de beletörött a bicskám.

És hogyha kap újra felhatalmazást, akkor ez a listáján előkelő helyen szerepel, hogy ezt meg kell oldani?

Makacs ember vagyok.

Az elmúlt három-négy évben lényegében kijelenthető, hiszen minden statisztikai adat erre mutat, hogy a magyar gazdaság alapvetően megrekedt, és egy állóvízben helyezkedik el. Erre nyilván hatással voltak a háborús konfliktusok, amelyek itt maradtak velünk. Amennyiben ismét kormányt alakítanak, mit lát lehetőségként arra, hogy erről az álló helyzetből valahogy el tudja mozgatni a magyar gazdaságot, és ismét emelkedő pályára álljon, úgy is, hogy most jelen pillanatban nincsen kevesebb háborús konfliktus, ami befolyásolná, sőt egyre több van.

Sok kérdés ez így együtt, legalábbis az én fejemben ezek különböző helyekre tartoznak. Azzal kezdem talán, hogy a háború valóban blokkolja a gazdasági növekedést, egész Európában és nálunk is. És ezért okkal van az emberekben egy igazságtalanságérzés, bennem is van. Szoktam erről beszélni egyébként a gyűléseken is, hogy annyi melóval, amit elvégeztek a magyarok, ide most beleértem a kormányt is meg még magamat is, nekünk előrébb kéne tartanunk. És hogy ez nem lehetséges, az a szembeszél miatt van, amit háborúnak hívunk, meg a háborúkhoz köthető rossz brüsszeli szankciós politika együtt és ennek a hatása az energiarendszerre. Tehát miután Magyarország egy energiaimportra szoruló ország, minden olyan fejlemény a világgazdaságban, amely drágítja az energiát, abban a pillanatban, talán legdrasztikusabban az összes közép-európai ország között Magyarországot sújtja első helyen. És ettől szenvedünk. Ez igazságtalan, mert nem mi csináltuk a háborút, nem mi forgattuk föl a világ energiakereskedelmét, és így tovább. Tehát ez igaz. De másfelől ez csak akkor tűnik ilyen súlyosnak, hogyha a növekedés felől nézzük. De ha sikerül, ez nem tudom, egy gazdasági szakújságírónak, mint Ön, megy-e, de ha sikerül elképzelni, hogy, mondjuk, a gazdasági növekedés nem cél, hanem eszköz, és a gazdasági növekedésen túli céljai lehetnek egy társadalomnak, és azokat vagy azokból sikerül sokat megvalósítani még háború által blokkolt gazdasági helyzetben is, akkor viszont büszkék lehetünk arra, ami történt az elmúlt négy évben. Mert egy blokkolt gazdaság mellett mondjuk 11 százalékos minimálbér-emelést végrehajtani 1 százalékos növekedéssel párba állítva szerintem világrekord, az összes szakszervezet a nyugati világban mind a tíz ujját megnyalná, ha ilyet tudna otthon elérni.

De ez gazdaságilag indokolt Ön szerint?

Szerintem indokolt. És hogy mondjak egy másik példát: fix 3 százalékos kamatozású támogatott hitelt adni a fiataloknak az elsőotthon-teremtéshez, miközben blokkolva van a gazdaság, szerintem egy nagy teljesítmény. Vagy családtámogatást végigvinni és a kettő vagy annál több gyermeket vállaló édesanyáknak teljes adómentességet adni élethossziglan, miközben ez a gazdasági növekedés helyzete, amit Ön leírt, ez megint egy bravúr. Tehát én azt akarom mondani, hogy én abban a helyzetben találtam magam, mikor a háborút nem sikerült lezárni, hogy vagy föladjuk a céljainkat, mert ilyen a helyzet, vagy megpróbáljuk a céljaink közül a legfontosabbakat akkor is megvalósítani, hogyha a körülmények egyáltalán nem kedveznek, vagy – ahogy Ön fogalmazott – közgazdaságilag nem logikus. És mi az utóbbit választottuk. És szerintem miközben minden igaz a gazdaságra, amit Ön mond, aközben a nagy céljaink tekintetében ment előre Magyarország. Csak a gazdaság nem tudott ehhez elegendő tolóerőt adni, a nemzeti össztermékünk több mint 5 százalékát fordítjuk családtámogatási rendszerre ilyen állapotok mellett, mint amit Ön mond.

Mondanék pár statisztikai adatot. Ugye, az Eurostat 2025-ös adatai szerint Magyarország az EU-s fejlettségi átlag 76 százalékán áll, ezzel a 23. a régióból. A románok, a horvátok lehagytak minket, a szlovákok nagyon közel kerültek, a bolgárok pedig vészesen közelednek, míg a válságból kilábaló görögök és a lettek találhatóak mögöttünk. Hogyha ezt ilyen nagyon a számok nyelvén nézzük, az mit mond az Ön számára?

Igen, de miközben ezek a számok valószínűleg úgy vannak, ahogy Ön mondja, aközben mondom, hogy szerintem ezekben az országokban, akik előttünk vannak, nincs 3 százalékos fix kamatozású otthonteremtési hitel a fiataloknak. És nincs az édesanyáknak élethosszig tartó adókedvezmény, és nem tudják a GDP 5 százalékát fordítani családtámogatásra, és a minimálbér-emelésben nyomunkba se lépnek. Tehát akkor most előrébb vagyunk, vagy hátrább, mint azok az országok, amelyek egy mutató szerint, amit Ön most kiválasztott, előttünk vannak? Ez nehéz kérdés. De a döntő szempont, amit figyelmébe ajánlanék, nem is ez. Hanem az, hogy aki most gyorsabban növekszik, mint mi, az mind az államadósság-növekedés terhére teszi ezt, Magyarország meg az ellenkező pályán halad. Majd szakemberek eldöntik, hogy jól tesszük-e. De mi csökkentjük az államadósságot. Most éppen megtorpantunk, tehát 73-74 százalék környékén vagyunk, de a COVID idején az államadósságot a bajok miatt fölengedtük 80 százalék környékére, és onnan hozzuk lefele. Tehát úgy mi is tudunk növekedést csinálni, és akkor előrébb vagyunk ebben a rangsorban, amit most Ön használ, hogyha elengedjük az államadósságot, mondjuk, 78-80-85 százalékra. De ezt én nem akarom, mert ennek hosszú távon súlyos következményei lennének, aminek az árát nem a magamfajta hatvanas éveik elején járó generáció fizetné meg, hanem a negyvenesek, meg a húszévesek.

Hogyha hiszünk a kormányhoz közel álló közvélemény-kutatók méréseinek, és ismét nyer a Fidesz, akkor az ő méréseik alapján is egy szűkebb többséggel tud kormányozni majd a következő ciklusban. Ebben az esetben az Önök számára változnak-e a prioritások, és lehetnek-e olyan területek, amik előtérbe kerülhetnek a következő kormányzati ciklusban?

Bennem van alázat, ha a választási eredményre gondolok, tehát szívesen, tehát csiklandozza a kedvemet, hogy találgatásokba menjünk.

Azért nem a Medián 20 százalékos Tiszta előnyéről kérdezem Önt, mert…

Igen, de az is izgalmas. Csak azért nem tenném ezt, mert ebben van egy tiszteletlenség a választókkal szemben. Szóval majd meglátjuk. Tehát lehet most mondani mindenfélét, de nem ők fogják ezt eldönteni vasárnap este? És eddig az történt, hogy jól meglepődtünk a választási eredményeken. Én többször lepődtem meg pozitívan, mint negatívan. Volt, hogy negatívan kellett meglepődnöm egyébként. De ez mégiscsak az ő döntésük. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy nyílt verseny, amíg az emberek nem szavaztak, addig az nyitva van. Amikor lezárták az urnákat, akkor majd megismerjük az eredményt. De ettől még a kérdés, amit föltett, azt vállalom, tehát kell beszélnünk arról, hogy győzelem esetén mégis hol lesznek a súlypontok. Most Magyarország egy válságkezelő üzemmódban van a háború kitörése óta, és szerintem a 2026-os évben is abban marad. És ha a Jóisten nem segít meg bennünket, akkor még 2027-ben is. Tehát én egyelőre az előttünk álló, sőt egyre súlyosabbnak látszó és gyorsabban közeledő válságok kivédésének a forgatókönyvein dolgozom. Hogy hogyan tudjuk megvédeni a rezsicsökkentést, hogy’ tudjuk megvédeni a védett árakat. Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az élelmiszereknek az ára ne induljon ismét felfelé. Tehát én ezekben a gondolatokban vagyok most, erről beszélek a gazdasági szakembereinkkel, és arra gyúrok, hogy meglegyen az a fizikai, lelki és intellektuális erő a kormányban, amely ezt a válságot, amely egyszerre lesz energia- és pénzügyi válság, és úgy látom, hogy Európa nem tudja elkerülni, és Magyarország sem fogja tudni elkerülni, szóval ezt a nehéz időszakot nagyobb veszteségek és hajótörés nélkül élje túl Magyarország.

A legtöbb kritika a kormányt a tekintetben éri, hogy az egészségügy és az oktatás területén nem fektetett a nemzeti össztermékből elegendőt vissza ezekre a területekre, illetve a központi minisztérium miatt, hogy nincs is elég hangsúly ezen a két területen. Ezzel kapcsolatban mit gondol erről? Terveznek-e változást?

Ez két különböző megközelítés. Az első, hogy fordít-e eleget Magyarország ezekre a területekre, amire a válasz az, hogy nem, senki se fordít rá eleget, mert sose elég. Tehát olyan országot még nem láttam, ahol azt mondták volna, hogy most már eleget fordítottunk az egészségügyre. Vagy most, hogy a technológia így fejlődik, azt mondták volna, hogy most aztán már eleget fordítottunk az oktatásra. Tehát itt nincs egy olyan pont, amit ha elérünk, akkor azt fogják mondani a szakemberek vagy az elemzők, hogy na, most már ez elég. Tehát ez nem így működik. Egyébként szerintem mind a két területre nagyon sok pénzt fordítottunk, és inkább jól, mint rosszul. Tehát nagyon sok, kilencven-egynéhány kórházat építettünk és újítottunk föl. Több mint 600 fölött van a háziorvosi rendelők száma, amelyeket fölújítottunk. Tehát van egy szép hosszú listám, hogy egy ilyen szakmai vitát meg tudjak vívni, mi minden történt az egészségügy területén. Az oktatásban, különösen Pest megyében vannak iskolaépítési gondjaink, falusi iskolákban meg éppen elfogynak a gyerekek, az okozza a problémát. Tehát itt van jó néhány, tíz-tizenöt olyan, nagyméretű iskola, amit meg kell majd építeni. Itt is tudok azért szép példát mondani, mert Dunakesziben, amit csináltunk, az szerintem párját ritkítja Európában, az egy olyan közoktatási intézmény. És a pedagógusok bérét mégiscsak sikerült fölvinnünk lassan az egymillió forint közelébe. És az orvosok bérét is sikerült úgy rendezni, hogy közben ki tudtuk vezetni a paraszolvenciát. Ha valaki azt mondta volna néhány évvel ezelőtt, mondjuk, az előző ciklusban, hogy pont 2022 és 2026 között képesek leszünk kivezetni a zsebbe dugott pénzt…

Hálapénzt.

…igen, a paraszolvenciát, akkor lehet, hogy sokan mosolyogtak volna, de ez mégiscsak sikerült. Tehát nem becsülném le azt, amit elértünk, miközben kétségkívül még rengeteg dolgot kell tennünk. A miniszteriális szerkezet kérdése az teljesen más. Az nem arról szól, hogy több vagy kevesebb pénz kerül rá, az a lobbistáknak a terepe. Tehát ma azok a szervezetek és személyek, akik abból élnek, hogy kijáró emberek a kormány irányában a különböző foglalkozási csoportok felől, akár szakszervezeti, akár üzleti alapon, nekik hiányzik az a mechanizmus, ahol a befolyásukat tudnák érvényesíteni. De szerintem ez inkább jó, mint rossz.

A kampány során több alkalommal beszélt arról, hogy háborús időkben tapasztalt és biztos vezetőre van szükség. Mi az a képesség, ami Önben megvan ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezelje, és, mondjuk, Dobrev Klárában, Toroczkai Lászlóban vagy Magyar Péterben nincs meg?

Nézze, ha most idehoznánk, vagy Ön idehozna maga mellé egy újságíró kollégát, aki most jön, újonc, és azt mondaná neki, hogy na, kedves fiatal barátom, írja meg az első cikkét! Ön is megírná ugyanabban a témában a saját cikkét, lenne különbség, nem? Ennyi az egész. Tapasztalat, idő, asztalra letett teljesítmény: ez számít. És az Ön által említett hölgyek és urak, akik lehet egyébként, hogy jó szándékú emberek, nem akarom őket bántani, de még nem szagoltak puskaport, soha életükben nem viseltek kormányzati felelősséget. Nem tudják, mi fán terem ez. Nem mondom, hogy ez megtanulhatatlan, tehát nem szeretnék egy olyan képet fölrajzolni, hogy ez a tudás csak az én számomra lenne elérhető, mert előttem is voltak miniszterelnökök, és utánam is lesznek még bőven, tehát ez egy megszerezhető tudás, de ma a tényhelyzet mégiscsak az, hogy a kormányzópártnak van tapasztalata, a többieknek meg nincs tapasztalata.

De ennek az állításának nem mond ellent, hogy néhány héttel ezelőtt volt a Patrióta-gyűlés Budapesten, ahol, ugye, Andrej Babiš végül nem volt itt az emlékezetes esemény miatt, de ott lényegében arról beszélt, hogy a Patrióta-pártcsalád tagjaiban olyan vezetők vannak, akik a következő években vezetni fogják az országukat. És hogyha most nehéz idők jönnek, és olyan vezetők kerülnek a Patrióta-pártcsaládokból kormányzati pozícióba, akkor az ő országaikban nem az lesz a helyzet, hogy nem kipróbált emberek kerülnek hatalomra?

Nem, mert azok visszatérések. Nézzük végig! Vegyünk néhány országot! Tehát az olasz patrióták vezetője, a Salvini úr jelenleg miniszterelnök-helyettes. Ott nincs hiba a tapasztalattal. Az osztrákok, az osztrák patrióták vezetője, Kickl úr hosszú ideig miniszter volt korábban egy kormányban, egy koalíciós kormányban. Ott sincs ilyen hiba. Babiš úr, aki a másik alapítója a patriótáknak, pénzügyminiszter volt, miniszterelnök, most visszatért, tehát ott sincs ilyen baj. Fico miniszterelnök úr inkább balra áll, de mégiscsak a patrióta világhoz számoljuk. Ott aztán végképp, háromszor jött vissza vagy négyszer már. Ott sincs ilyen hiba. Most lehet, hogy Le Pen nem töltött be kormányzati pozíciót, de senki nem merné azt mondani Le Pen asszonyra Franciaországban, hogy ő tapasztalat nélküli asszony.

Már hogyha őt elengedik indulni a választáson…

Igen, de most mégiscsak ő ott a vezető. Vagy Geert Wilders, aki ugyan nem töltött be kormányzati pozíciót, de nyert választást, és kívülről, a kormányon kívülről vezette a legnagyobb kormánypártot, az is egy tapasztalat. Tehát én szerintem az európai patrióták nagy része már valamilyen szinten, vagy regionális vagy össznemzeti szinten gyűjtött össze kormányzati tapasztalatot. Tehát mi nem ismeretleneket és nem tapasztalatlan és végképp nem nyeretlen kétéveseket ajánlgatunk brüsszeli szolgálatra és Európa megváltoztatására, hanem olyan harcosokat, akik már szagoltak puskaport.

Ha már Brüsszelnél tartunk, akkor a sajtóban megjelent információk szerint Brüsszelben különböző vészforgatókönyvvel készülnek arra az esetre, amennyiben ismét megnyeri a Fidesz–KDNP a választást, és lényegében Ön fog visszatérni az EU-csúcsokra, és Önnel kell…

Illetve maradok.

…marad, és így van, és Önnel kell újra tárgyalóasztalhoz menni Brüsszelben.

Játsszunk el ezzel a gondolattal, igen. Jó gondolat.

Hogy Ön milyen forgatókönyvvel készül erre az esetre, hogyha Önnek kell visszatérnie, és hogyan fogadta ezt a hírt?

Pletykák mindig vannak. Szoktuk mondani, hogy a magyar egy kávéházi nép, minimum Budapestre ez igaz, de képzeljék el, akkor Brüsszelt a köbön, tehát ott még inkább így van. Ott van egy harminc-egynéhány ezres bürokrata buborék, akik egymás között élik az életüket; ami ott megy pletykában, az nagyságrendekkel haladja meg akár a bécsi, akár a magyar sztenderdeket vagy budapesti színvonalat. Tehát ezzel nem érdemes foglalkozni. Amivel foglalkozni érdemes, az az, hogy nálam mindig van egy dosszié, és én minden pillanatban készen állok a megegyezésre. Tehát nekem vannak javaslataim Brüsszelnek, hogy mit kéne csinálni és hogyan kéne csinálni Budapest–Brüsszel együttműködésében. És várom a pillanatot, mikor köthetek megállapodásokat. Ezek a pillanatok majd eljönnek. Gyengeségből nem lehet tárgyalni, tehát kétségkívül kell fogni pozíciót. Tehát kellenek ügyek, amelyek rajtad múlnak, ha nem rajtad múlnak, nem vesznek komolyan. És ott, ahol rajtad múlnak a dolgok, meg kell mutatni, hogy te szuverén vagy, tehát előbb-utóbb megállapodást érdemes kötni veled. Mindenki tudja rólam, mert velem senki nincs személyesen rossz viszonyban Brüsszelben, rólam mindenki tudja, hogy bármikor lehet velem tárgyalni, bármikor le lehet ülni, és mindig van javaslatom arra, hogy hogy’ oldjunk meg egy szituációt. Eljön a pillanat, amikor ők is rájönnek arra, hogy az, amit most csinálnak, az értelmetlen. Mert ők most erőből akarnak diktálni Magyarországnak. Le akarnak bennünket nyomni, az nem fog menni. Tehát meg kell egyezni. A mi oldalunkon van megegyezési szándék, a másik oldalon még nincs, de majd lesz.

Nem tart attól, hogy valamilyen radikális vagy valamilyen nagyon a valóságtól távol álló módszerhez nyúlnak, akár Magyarország vétójogának megvonását valahogy kezdeményezik?

Hogy szeretnék, azt el tudom képzelni. De hogy tudják, azt kizártnak tartom.

De talán az elmúlt négy évben is történt olyan dolog, amiről nem gondolt volna, hogy megtörténhet Brüsszelben.

Igen, de látja, nem volt sok foganatja.

Donald Trump korábban finoman érintve bejelentette, hogy akár ki is léptetheti az USA-t a NATO-ból. Ön hogyan látja jelen pillanatban a NATO helyzetét, és hogyan látja azokat a viszonyokat, amik kirajzolódtak? Ugye, elsősorban a haditengerészettel rendelkező országoknak üzent Donald Trump, hogy segítséget várt volna tőlük az iráni konfliktus rendezésére, ugyanakkor viszont magának a szövetségnek a reakciójáról azért sokat elmond az, hogy mi történt az elmúlt hetekben.

Csapdába estem, mert kifogyott a tinta a tollamból. Most jegyzetek nélkül, séróból két dolgot tudok mondani Önnek erre. Az első az, hogy a NATO katonai erejének 70 százalékát az Egyesült Államok adja. Tehát ha Magyarország biztonságáról gondolkodunk, akkor nekünk az a fontos, hogy az Egyesült Államokkal a lehető legjobb és legmélyebb stratégiai viszonyt ápoljuk. Ha lehet, a NATO-n keresztül. Tehát azért Magyarországnak érdeke egy olyan helyzet fönntartása, amikor az Egyesült Államok tagja a NATO-nak, és a NATO keretén belül működik együtt Magyarországgal. Tehát én NATO-párti vagyok. Tegyük föl azt a kérdést, hogy mi van, ha nincs NATO? Ugyanis NATO nem volt mindig. Tehát erre a kérdésre tudunk válaszolni. Tehát egy NATO nélküli, nyugati biztonsági rendszer nemzeti kormányok közötti megállapodások halmaza. Itt is tudna boldogulni Magyarország. Tehát most nem akarok belemenni ilyen „mi lenne, ha” kérdésekbe, de ha nem lenne NATO, akkor nekünk van elgondolásunk, hogy kikkel és hogyan, milyen megállapodásokat kellene kötni katonai és biztonsági területen, de az biztosan egy bonyolultabb helyzet lenne, mint a mostani. Tehát nekünk a NATO-n keresztüli katonai biztonság jobb, mint a kétoldalú nemzeti megállapodásokon elérhető biztonság. És miután az Egyesült Államokkal éppen, mert republikánus kormányzat van, egy aranykor-szerű kapcsolatban vagyunk, ezért mi le vagyunk védve, biztonságban vagyunk NATO-n belül, NATO-n kívül, de ha választhatunk, akkor legyünk inkább a NATO-n belül.

De azt mondja, hogy alapvetően Donald Trumpnál nem lát arra szándékot, hogy felbontsa ezt a megállapodást.

Erre nem tudok válaszolni, merthogy nem vagyok se szóvivője, se tanácsadója.

Joggal érzi azt Donald Trump, hogy cserben hagyták őt a NATO-országok?

A NATO-főtitkár ezt mondta ma reggel, most ne az én véleményem nyomjon itt a latba, mert ez mégiscsak egy tízmilliós ország véleménye, de a NATO-főtitkár ezt mondta ma reggel Washingtonban, hogy több NATO-tagállam, nyilván, akiknek haditengerészeti kapacitása van, tehetett volna többet is azért, hogy segítse az Egyesült Államokat a céljai elérésében, zárójel bezárva. De mit is akartam én mondani ezzel? Nem tudom, mennyi időnk van, de ha már ezt a kérdést az asztalra tette, a NATO és az Egyesült Államok viszonya. Az kétségkívül igaz, hogy most látok először, de szerintem Ön is, és talán a nagyon öregeket leszámítva mindenki most lát először egy olyan helyzetet, amikor az Egyesült Államok aktuális vezetése nyíltan vállalja, hogy a világ aktuális berendezése ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel, és meg akarja változtatni. Ilyet nagyon régen hallottunk, ez nem volt szokás. Az Egyesült Államok persze érvényt akart mindig szerezni az érdekeinek, erre keresett eszközöket és módokat, de hogy bejelentse, hogy uraim, így, ahogy a sakktáblán el vannak rendezve a figurák, ez nekünk nem jó, ezért mi most szisztematikusan megkezdjük a bábuk átrendezését, ezt most látom először. Ez egy új fejlemény. Most tanuljuk. Nincs tapasztalatunk, hogy ez a folyamat hogyan zajlik, ezért is tűnik minden olyan hektikusnak. Nem látunk be az amerikaiak fejébe, hogy pontosan milyen lépéssorozatban akarnak eljutni egy más felállású sakktáblához, de haladnak, a saját céljaik logikája szerint, láthatóan haladnak. Ezért a NATO sincs biztonságban a szónak abban az értelmében, hogy őt is, mármint a NATO-t is elérheti az amerikaiaktól kiinduló, radikális változásnak a programja.

A kampányban szerintem, még mielőtt megkezdődött volna, kevesen gondolták volna, hogy egy olyan terület kerül fókuszba vagy a nagy nyilvánosság elé, amelyről korábban kevés szó esett, és ez nem véletlen, ezek pedig a különböző nemzetbiztonsági szervek, szolgálatok, mint az Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. De egyéb fegyveres szervek szereplői is feltűntek itt a kampányban, akár, mondjuk, Szabó Bence százados vagy pedig Pálinkás Szilveszter, a honvédség oldaláról. Ön mit gondol arról, hogy ezek a szereplők sorra és a kampány utolsó két-három hetében egymás után bukkantak fel és gondolták úgy, hogy mondjuk így színt vallanak?

Azt gondolom, amit ilyesmiről Felcsúton szoktak gondolni. Biztos nem véletlenül van így. Tehát ezt valaki eltervezte, összehangolta. Itt olyanok is színre léptek, akik évek óta nincsenek már bent a testületben. Van olyan, aki éppen most szeretne kilépni, van, aki már ki is lépett, tehát különböző helyzetű emberek egyszer csak időben rendkívül behatárolt keretek között elkezdenek egymás után nyilvánosság elé lépni, és pont azt mondják, amit a legnagyobb ellenzéki párt mond, hogy nem működik jól a magyar állam. Ez egy kampány. Orkesztrált kampányakció-sorozat. Ami a földerítést igénylő kérdés, de ezt majd a választás után tudjuk elővenni, hogy van-e e mögött külföldi titkosszolgálati szál – amit én egyáltalán nem zárok ki.

Tehát nem zárja ki ennek a lehetőségét.

Egyáltalán nem. De állítani sem merem, ezt verifikálni, ezt bizonyítani kell, igazolni kell.

Ugye, itt felmerül annak is a kétsége, ami szintén okot adhat aggodalomra, hogy, ugye, Szijjártó Péterről már jelent meg hangfelvétel.

Az hagyján! Nekem az orosz elnökkel.

Illetve az Ön beszélgetése az orosz elnökkel is nyilvánosságra került.

Azért mégiscsak képtelenség, igen.

Itt felmerül a kérdés, hogy a hazai szolgálatok részéről kellő körültekintéssel voltak-e Önök biztosítva, mint kiemelt személyek. Erről mit gondol egyrészt, érdekelne a véleménye, a másik oldal pedig az, hogy Ön szerint mennyire bevett dolog az, hogy idegen országok szolgálatai megfigyelnek lényegében csúcsvezetőket vagy top vezetőket más országok vezetői közül?

Itt három különböző kérdés van ebben a rövid mondatban, amit Ön az asztalra tett. Az első, hogy ez természetesen mind bűncselekmény. Tehát akik ebben közreműködtek, bűncselekményeket követtek el. Ezért egy jogászcsapat dolgozik is azon, hogy ezeket mind értelmezze, elemezze, föltárja, és majd jogi indítványokat tegyen az elkövetők megbüntetése érdekében. Ez az első dolog. A második dolog, hogy mennyire vagyunk mi védve, tehát mennyire jól biztosítják a magyar vezetők telefonbeszélgetéseit vagy akár személyes találkozóit a külvilág ellenérdekelt kíváncsiskodó szemei elől. Nézze, modern világban vagyunk, mobiltelefonokon zajlik kommunikáció, nehéz dolguk van a biztonsági embereknek. Én arra törekszem, hogy ha nagyon fontos ügyről van szó, nem is törekszem, úgy csinálom, hogyha élet-halál kérdésről van szó Magyarország számára, akkor odamegyek. Fölülök egy repülőre, és odamegyek. Tehát akkor nem beszélek telefonon. Akármit is mondanak, hogy le van védve, meg biztosítva. Ha fontos dologról van szó, és az óvatosság indokolt, akkor védett vonalakon szoktunk beszélni. Sosincs száz százalékos védelem, mint a mostani eset is mutatja. És amikor meg nincs semmilyen titokzatosság abban, amiről beszélünk, egyébként az orosz elnökkel való beszélgetésem speciel ilyen volt, akkor meg nem érdekel, hogy ki hallja, mert nem fogunk olyasmiről beszélni, előre tudom, ami egyébként ne bírná ki a nyilvánosság érdeklődését. A harmadik dolog, amire Ön utal, hogy ez mennyire bevett. Nem lepődtem meg, hogy ez így van. Először is a titkosszolgálatok, külföldi titkosszolgálatok óriási erővel dolgoznak Magyarországon ebben a pillanatban, bántóan átjáróházszerűen. Itt is majd lesz teendője a következő titkosszolgálati miniszternek meg belügyminiszternek. De nagy a tét. Tehát itt valójában a magyar választás tétje nekünk persze Magyarország jövője. A külföldieknek nem. A külföldieknek Ukrajna európai uniós tagságáról szól az egész. Tehát ők azt gondolják, hogyha nem tudják megbuktatni a mostani nemzeti kormányt, akkor Ukrajna nem lesz a következő négy évben az Európai Unió tagja. Meg egy fillér sem megy Magyarországról Ukrajnába. Ebben biztosak lehetnek. Mert van ugyan megállapodási javaslatom Brüsszel számára, de ezek nem szerepelnek az ajánlataim között. Itt ki fogunk tartani. Nekik olyan kormány kell, amely megszavazza Ukrajna európai uniós tagságát, és beviszi Magyarországot, részt vesz rajtuk keresztül Magyarország azokban a nagy hitelügyletekben, amelyek valójában nem is hitelek, hanem pénzügyi, vissza nem fizetendő támogatások, melyekkel Ukrajnát életben tartják és az ukrán háborút finanszírozzák. Én kívül tartom Magyarországot ezeken. Nem engedem, hogy a magyarok pénzét elvigyék Kijevbe. Tehát a nyugatiak szempontjából óriási tétje van a magyar választásnak. Nem Magyarország miatt, hanem Ukrajna miatt. Tehát én gondoltam, hogy lesz ilyesmi, de azért mindennek van határa. Tehát ami itt történik, az túlmegy minden határon. De volt ennél csúnyább dolog is, ezért nem tépem meg az ingemet, és nem szórok hamut a fejemre. Én emlékszem, amikor Angela Merkelt lehallgatták az amerikaiak, és ezt tárgyaltuk az Európai Tanács ülésén, hogy ez mégis hogy’ van. Ráadásul egy kisebb európai ország, északi kisebb európai ország közreműködésével történt mindez. Tehát azt kell mondani, hogy nemcsak az amerikaiak hallgatták le a németeket, hanem egy még a németekkel szövetséges ország is részt vett egy ilyen akcióban. Aztán később kiderült több vezetőről, hogy az amerikaiak ezt nem véletlenszerűen követték el, hanem van egy ilyen gyakorlatuk. Tehát az, hogy a nemzetközi politikában még szövetségesek között is az információszerzés és a befolyásolási képesség növekedése vagy növelése sok szempontot megelőz, a barátságét bizonyosan, annak számos példáját láttam. Ez egy kígyófészek. A nemzetközi politika kígyófészek. Oda, ha bemész, vagy oda bezárnak, akkor tudnod kell, hogy hogy’ viselkedj, hogy túléld. Egyelőre ugyan történtek itt jogszabálysértések, de a magyar állam működésének biztonságát ezek nem veszélyeztetik. Nem került ki egyetlen olyan információ sem, amely kárt okozott volna Magyarországnak.

Az egyik ilyen kiálló személy az Pálinkás Szilveszter százados, aki, ugye, a Magyar Honvédség toborzási kampányának volt az egyik arca, és vele kapcsolatban, ő, ugye, a fiával együtt végzett kint, Angliában az egyik ilyen katonai kiképző akadémián, és ott lényegében egy személyes érintettség kapcsán is megemlítette az Ön fiát ebben az interjúban. Idézem, azt mondta, hogy „volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezés részleteit, elmondta azt, hogy a misszió során 50 százalékos harcértékvesztéssel számol.” Itt, ugye, a csádi misszióra gondolt, amelyet állítása szerint az Ön fia készített elő, és állítólag neki azt mondta, hogy 50 százalékos lemorzsolódással számol a magyar katonák tekintetében. Beszélt-e Ön erről a fiával? Mit tud erről a dologról?

Először is az én fiamra vonatkoznak ugyanazok a szabályok, mint minden más katonára. Amikor ez történhetett, akkor főhadnagy lehetett, most százados. Egyetlen külföldi missziót sem tervezhetnek főhadnagyok meg századosok. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Tehát missziót a legmagasabb szinten terveznek. Dönteni róla meg még magasabb szinten döntenek. Ehhez persze kellhetnek főhadnagyok meg századosok, meg még sok mindenki kellhet hozzá, hogy részletkérdésekben véleményt mondjanak, de hogy bárki döntési helyzetbe kerüljön, akárcsak a tervezés folyamán, az ki van zárva. Tehát ez inkább egy politikai akciónak tekinthető. 50 százalékos veszteséggel pedig emlékeim szerint soha Magyarország történetében semmilyen akciót nem terveztek, és a mostani állapotok mellett pedig ez egy szakmai nonszensz. De ezt nem én mondom, hanem ezt a hadsereg vezetői is elmondták.

Miniszterelnök úr, Ön szerint a következő négy évben annak, aki április 12-én éjszaka megnyeri a választásokat, mi lesz a legnagyobb kihívása, és mivel kell megküzdenie?

Hogy kimaradjon. Kimaradjon abból a háborúból, amibe az európaiak bele akarják vinni az összes európai országot, amelyet Brüsszel támogat. Kimaradjunk abból a pénzügyi öngyilkosságból, hogy az európaiak önsorsrontó módon öntik a pénzt szerintem értelmetlenül Ukrajnába. És kimaradjunk abból a döntésből, sőt ne csak kimaradjunk, hanem megvétózzuk azt a döntést, amellyel behoznák Ukrajnát az Európai Unióba, és ezzel végleg tönkretennék az Európai Uniót és Magyarországot. Először a magyar agráriumot, a magyar gazdákat, aztán a magyar kisipart, aztán a magyar középvállalkozásokat, és végül a teljes magyar államháztartást is. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni. Örültem volna, ha úgy válaszolhatok, hogy fantasztikus elgondolások és építkezési lehetőségek állnak a következő kormány előtt. Erről nem szabad lemondani, tehát a célokról sosem szabad lemondani, de az biztos, hogy a legtöbb fejfájást nem azt fogja jelenteni a következő kormánynak, hogy hogyan építsünk meg valamit, hanem hogy a közeledő bajokat hogyan hárítsuk el, hogy hogyan védjük meg azt, ami már megvan, és amiért Magyarország az elmúlt tizenhat évben megdolgozott. Nem ez lesz Magyarország legirigyeltebb állása a következő négy évben.

Mindenkitől kérdeztem így, Önt se hagynám ki a sorból. Az Ön véleménye szerint április 12-én éjszaka mi fog történni Magyarországon?

Sok pezsgőt fogunk inni.

Tenne egy mandátumbecslést, hogy hány mandátummal számol az Ön szempontjából?

Az teljesen mindegy, hogy én hogy számolok, mert azt jelenti, hogy döntenek majd az emberek, és ezt a lehetőséget nem akarom tőlük elvenni. Hagyjuk meg nekik.

Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönöm! Természetesen a választásokat követően is várjuk egy interjúra, bárhogyan is alakulnak. Önöknek pedig köszönjük a megtisztelő figyelmet. Az elmúlt nagyjából egy órában Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével láthattak interjút itt, az Indexen, ahogy korábban láthatták Dobrev Klárával, Nagy Dáviddal és Toroczkai Lászlóval. Kerestük a Tisza Pártot is, és felajánlottuk számukra is azt, hogy egy egyórás, vágatlan interjút biztosítunk a számukra, de ők nem éltek ezzel a lehetőséggel. Április 12-én viszont várjuk Önöket ide, az Index hasábjaira, egész nap folyamatos bejelentkezésekkel, cikkekkel és a legfrissebb információval, 12-én este 6 órától pedig választási műsorral várjuk Önöket. Akkor is tartsanak velünk, addig is: viszontlátásra!