- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-sajtonyilatkozata-az-evvegi-nemzetkozi-sajtotajekoztaton/ -

Orbán Viktor sajtónyilatkozata az évvégi nemzetközi sajtótájékoztatón

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm szépen! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat az évvégi, -záró nemzetközi sajtótájékoztatónkon. Mondanék röviden néhány szót a mögöttünk hagyott évről, és aztán elindítandó a beszélgetést néhány szót az előttünk álló évről is.

A 2021-es év két dologról szólt a magyarok életében: a vírus elleni küzdelemről és a gazdaság újraindításáról. Nagyon nehéz év volt a 2021-es, meggyötörte az egész világot, így Magyarországot is. Egyfolytában védekeznünk kellett, együtt érzünk azokkal, akiknek a családjában életek vesztek el, együtt érzünk azokkal, akik most is betegeskednek, és szurkolunk és imádkozunk a felépülésükért. Örülünk ugyanakkor annak, hogy a 2021-es évben már nem voltunk olyan tehetetlenek a védekezés tekintetében, nem voltunk olyan eszköztelenek, mint a 2020-as évben, hiszen 2020-ban még csak elszigeteléssel, karanténnal lehetett védekezni. Nem volt igazán hatékony eszköz a kezünkben. 2021-re ez megváltozott, hiszen – köszönet érte a világ tudós társadalmának – kifejlesztették a koronavírus elleni oltást, és így átállhattunk a korábbi védekezésről, amely az elszigetelésre és a karanténokra épült, az oltás alapú védekezésre. Magyarország már az év elején, 2021-ben úgy látta, hogy ez a jövő útja, vagyis védekezni csak az oltás segítségével tudunk, minden mással csak időt nyerhetünk, győzni csak az oltással lehet. Ezért mi, ha emlékeznek még az év eleji vitákra, a szélrózsa minden tájáról elérhető vakcinákat beszereztük, ezek hatásos védelmet nyújtottak, és nagy gyorsasággal az elsők között Európában el is értük a népesség 60 százalékát a beoltottság tekintetében, több mint 5 és fél millió embert. Innen azonban azóta se sikerült nagyon előre jutnunk, valahol a 6 millió 200 ezer környékén tartunk. Úgy tűnik, hogy Magyarországon, bár győzködjük az embereket, Önöket is kérem, hogy támogassák az oltást, és segítsenek meggyőzni az embereket, de nem nagyon akar az oltások száma e fölé menni. Az oltásra épülő védekezést az év hátralévő részében is folytatni fogjuk. Most a hangsúly a megerősítő oltáson, illetve az 5 és 11 éveseknek nyújtott oltáson van. E tekintetben ismét mi vagyunk a leggyorsabbak, a harmadik oltások számát tekintve valahol a népesség 32 százalékánál tartunk, az uniós átlag pedig 21,5 százalék.

A második nagy témája és feladata ennek az évnek a gazdaság újraindítása volt. Szeretném felhívni különösen a nemzetközi sajtó képviselőinek a figyelmét arra, hogy a magyar védekezésnek mindent megelőző fontos eleme a konzultáció, amit mi nemzeti konzultációnak nevezünk, amikor a vírus elleni védekezésnek a fő szabályait alakítottuk ki, majd később a gazdaság újraindításának a főbb elveit határoztuk meg, akkor mindkét esetben nemzeti konzultációt tartottunk, és az ott, abból kinyert irányokat és elveket figyelembe véve építettük fel a védekezést és a gazdaságpolitikát is. A két konzultációban összesen több mint 2 millió ember válaszolt a kérdéseinkre. Tehát a kormány önbizalma a védekezés irányának helyességét illetően elsősorban ebből, mondjuk úgy, hogy a demokratikus támogatottságból fakadt és fakad mind a mai napig. Ami a gazdaság újraindítását illeti, a konzultációban kifejezett véleményeknek megfelelően mi a gazdaság újraindítását nem segélyekre, hanem a beruházások támogatására és munkahelyteremtésre alapoztuk. Most már vannak véglegeshez közelítő számaink. 1.700 milliárd forintot fordítottunk beruházások támogatására, és összesen 1.435 beruházás kapott a magánszektorban támogatást ebben az időszakban. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek köszönhető, hogy a foglalkoztatottság Magyarországon elérte a válság előtti szintet, 4 millió 688 ezren dolgoznak a mai napon Magyarországon, és a munkanélküliségünk 3,9 százalék. Hogy ezt értékelni tudjuk, megemlítem Önöknek, hogy az európai munkanélküliségi átlag 6,7 százalék, több mint másfélszer nagyobb, mint Magyarországon. Ugyancsak ezzel a beruházásokat támogató újraindítási politikával magyarázzuk azt is, hogy a magyar gazdaság teljesítménye először elérte, aztán pedig meghaladta a 2019-es szintet. Tehát egy olyan válságról beszélünk, hogyha a 2019-es válság előtti szintet tekintjük összehasonlítási alapnak, akkor a válság második évének a végére sikerült visszakapaszkodni oda, ahol a válság előtt voltunk. Erre az évre jóval 6 százalék fölötti növekedést várunk, és ha jól látom, a következő évben is a 4 és 5 százalék közötti sávban lesz a növekedésünk. Ennyit talán 2021-ről.

Ami 2022-t illeti, sok minden múlik persze a választás eredményén, de a mi terveink szerint három fontos dolog történik majd Magyarországon. Először is olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket vezetünk be a gyakorlatba, amelyek korábban nem voltak ismertek Magyarországon. Egy részüket mi se ismerjük, tehát komoly kísérletek is lesznek ezek. Nem ismerjük például azt a dolgot, hogy a 25 évnél fiatalabbak nem fognak Magyarországon jövedelemadót fizetni. Ilyen a világon egyetlen országban van: Lengyelországban, onnan vettük át. A lengyel számokat ismerjük. Hogy hogyan reagál mindenre majd a magyar közvélemény, azt jövőre tudjuk meg. Mindenesetre azt egy komoly teljesítménynek tartom, hogy Magyarország ma egyszerre tud segítséget nyújtani a legfiatalabbaknak, 25 év alatti dolgozó fiataloknak és a legidősebbeknek azzal, hogy a 13. havi nyugdíjnak nemcsak második heti részét, hanem az egészet vissza tudjuk állítani már a következő év elején. A második fontos dolog a védekezés folytatása lesz, tehát nem remélhetjük azt, hogy a vírus itt hagy bennünket, ezért úgy számolunk, hogy az év első felében még biztosan nagy erőket kell mozgósítanunk a védekezés érdekében, továbbra is oltásalapú lesz a védekezésünk. Készültem ide, Önökhöz ma reggel, és bekértem, mondjuk úgy, hogy a raktárkészletre vonatkozó anyagokat. Az volt korábban is a kormány elvárása az operatív törzs irányában, hogy mindig legyen elegendő oltóanyag a magyar raktárakban. Ma csak Pfizerből több mint 2,4 millió adag áll rendelkezésre. Rendeltünk a közelmúltban 2 millió, gyermekek oltására alkalmas vakcinát, és a hétvégi, csütörtök-pénteki európai csúcson, miniszterelnöki csúcson azt mondta nekünk a bizottság az európai vírus elleni védekezésben részt vevő tudósok álláspontjára hivatkozva, hogy az omikron nevű variációhoz újfajta vírusölő vagy -gátló vakcinára lesz szükségünk, és a Pfizer ki is fejlesztett egy omikron elleni vakcinát. Végül arra jutottunk, hogy ebből is fogunk rendelni 9,5 millió adagot, amelyeket 2022 második félévében és 2023-ban fogunk majd megkapni. Ebből a 9,5 millió adagból, amely kifejezetten az omikron ellen kifejlesztett vakcina, ebből 1,5 millió lesz az, ami a gyermekek számára is felhasználható. Összességében tehát volt elegendő vakcinánk, van elegendő vakcinánk, és lesz elegendő vakcinánk, akármilyen variációk is ütik fel a fejüket. És a harmadik nagy ügy, amivel foglalkozni kell majd a 2022-es évben, remélem, hogy a választók is így gondolják ezt, ez pedig a gyermekvédelmi népszavazás lesz. Erről sokat beszéltünk, Önök is bizonyára ismerik a szóban forgó kérdéseket. Összefoglalóan azt mondhatom, hogy arról szól majd ez a népszavazás, hogy a gyermekeink nevelése, ideértve ebbe a szexuális nevelés kérdését is, kinek az irányításával, felügyelete alatt és engedélyével történjen; van-e itt a szülőknek kizárólagos joga vagy sem. Mi azt gondoljuk, hogy van a szülőknek kizárólagos joga, a világdivat más, a világdivat szerint ez már nem így van, sőt maga az Európai Unió is úgy gondolja, hogy a szülőknek nincs kizárólagos joga. De mi az uniós megközelítést e tekintetben elutasítjuk, és a saját utunkat kívánjuk járni. A külföldieknek mondom elsősorban, hogy szerintem a korunk, mármint az európai világ mostani életének két legfontosabb meghatározó kérdése, most túl persze a mindennapi megélhetés gazdasági kérdésein, mondjuk, hogy az életünk minőségét és a szellemi távlatokat egyszerre meghatározó két nagy kérdés a bevándorlás és az LMBTQ-mozgalmak által javasolt gyermeknevelés és társadalomfölfogás. Erről óriási viták vannak Európában, és komoly viták vannak Magyarországon is. Mindezidáig azonban, és erre én személyesen büszke vagyok, Magyarország az egyetlen olyan ország, amely mind a két kérdésben nem az elitek, nem az aktivisták, nem a politikusok és nem a vezetők véleményére kíván mindösszesen hagyatkozni, hanem szükségét látja a demokratikus legitimációnak. Vagyis mind a két kérdésben egyedül Európában, nálunk Magyarországon népszavazás döntött, illetve dönt majd. Ez így volt a bevándorlás esetében, és így lesz a gyermekneveléshez kapcsolódó kérdéskörben is, függetlenül attól, hogy hogyan gondolkodunk erről a kérdésről. Fölteszem, Önök közül sokan talán másképpen, mint én. Önmagában az a tény, hogy Magyarországon ezt a kérdést nem az elitek döntik el, hanem az emberek, szerintem mindenképpen méltánylást és elismerést érdemlő megközelítés és demokratikus teljesítmény Magyarország részéről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miután nemzetközi a sajtótájékoztató, az elmondottakon túl talán egy-két külpolitikai kérdést is érdemes érintenem. Az első az európai energiaválság kérdése. Heves, órákig tartó, őszinte és komoly vitát folytattunk csütörtökön éjszakába nyúlóan az Európai Tanács ülésén. Bizonyára Önöknek is feltűnt, hogy a tanácsülést lezáró Következtetések címet viselő dokumentumban egy árva hang sincsen az energiaárak kérdéséről. Ennek az az oka, hogy nem tudtunk megegyezni közös álláspontban, és nem volt olyan közös álláspont, amit egy dokumentumba foglalhattunk volna, és a nyilvánosság, illetve az Önök rendelkezésére bocsáthattunk volna. És miután megosztottak maradtunk, ezért nem született közös szöveg. Azonban fontos eseményeket várunk az év végéig. Azt várjuk, hogy a vita során is, az ottani vita során is nyilvánvalóvá vált elsöprő többség a véleményének megfelelő bizottsági előterjesztés nyilvánosságra kerüljön még az év végéig, amely egyértelművé teszi az atomenergia és a gázfelhasználás kérdésére vonatkozó európai uniós javaslatokat. Én úgy látom, hogy az atomenergiát ellenzők nincsenek annyian, hogy blokkoló kisebbséget tudnának létrehozni. Tehát azt várom, hogy még az év végéig egy egyértelmű európai álláspont születik arról a bizottság részéről, hogy a nukleáris energia nélkül a klímavédelem nem valósítható meg, és ezért a nukleáris energia a fenntartható zöld energiák közé kerül besorolásra. Ezt a brüsszeli bikkfanyelven taxonómiának nevezik. És azt is várom, hogy ezen túl azt is kimondja nagy és elsöprő többséggel a bizottság, hogy a gázból nyert energia átmenetileg fenntarthatónak fogadható el. Tehát majd ki kell vezetni, de amíg az nem lehetséges, szemben a szénnel, a gázból nyert energia előállítását célzó beruházások szintén támogathatóak lesznek. A nukleárisak pedig egyértelműen fenntarthatónak minősülnek, és így végre megtörténhetnek azok a fejlesztések mindenhol Európában, amelyek nagy lökést adhatnak a nukleáris ipar fejlődésének. Ma a bankok, miután nincs fenntartható besorolása ezeknek a technológiáknak, vagy nem adnak hitelt az ilyen beruházásokra, vagy csak erőteljes kamatfelárral, ezt az akadályt most sikerül elhárítani, és végre az energiaellátását Európának hosszabb távon is biztonságba helyezhetjük. Természetesen ezek nagy és átfogó kérdések, kevésbé érdeklik talán az embereket ahhoz képest, hogy éppen mennyi az energia ára, mekkora a létfenntartáshoz szükséges rezsiköltség. Külföldieknek mondom ismét: Magyarország egy különleges helyzetben van, ugyanis Magyarországon nyolc éve a háztartások esetében a rezsi fixált, tehát rögzített áron kapják az emberek, függetlenül a világpiaci ár változásától, mindig állandó. Nagy csata volt, amíg Brüsszelben ezt el tudtuk fogadtatni, és még mindig van, mondjuk úgy, hogy szakmai csata a közgazdász körökben arról, hogy ez helyes, vagy nem helyes. Azt biztosan mondhatjuk, hogy most, amikor az árak elrepültek az égbe, a rögzített energiaárra épülő rendszer a mosolygós, előnyös arcát mutatja, ez védi meg jelen pillanatban a magyarokat attól, ami Nyugat-Európában általános, hogy kétszeresére és háromszorosára növekedjen a családok kiadása csak a rezsi tekintetében az elszabadult árak miatt. Itt kell hozzátennem azt, hogy formálódik egy másik, lassan többségivé váló álláspont is a miniszterelnökök között. Ez pedig arra vonatkozik, hogy a mostani magas energiaárakban vajon mekkora szerepet játszik az az új energiaár-szabályozási rendszer, amit Brüsszel vezetett be és kíván több lépésben a jövőben bevezetni a klímavédelem érdekében. Arról beszélünk, hogy ma bizonyos energiaforrásokat extra adóval sújtanak, ezt ilyen bonyolult, brüsszeli nyelven ETS-rendszernek nevezik. Tehát hogyha, mondjuk, szénből állít elő egy erőmű energiát, hiába lenne egyébként az nyereséges, megbüntetik a szén-dioxid-kibocsátás miatt, ennek az ellensúlyozására neki kvótát kell vásárolnia, és ez veszteségessé teszi a termelését. Ez egész Európában több országot sújt, bennünket is például, nem a legsúlyosabban, de bennünket is a Mátrai Erőmű miatt. Most az a javaslata a bizottságnak, hogy haladjunk tovább, és ne csak az erőműveket büntessük meg, hanem büntessük meg egy adóval a gépjárműtulajdonosokat és a lakástulajdonosokat is mondván, hogy a gépkocsihasználat és a lakások fűtése is szén-dioxid-kibocsátással jár, és úgy szorítsuk őket egy másfajta gondolkodásra, hogy jól megadóztatjuk a gépkocsitulajdonosokat és a lakástulajdonosokat. Ennek az eszköznek és módszernek vannak támogatói az országok között, de sokan vagyunk, Közép-Európa kivétel nélkül, akik ezt ellenzik. Itt szintén egy gazdag-szegény törésvonal is látszik, de például a franciák is egyértelműen ellenzik ezt a kiterjesztést. Ez a következő két-három hónap nagy kérdése lesz, leszünk-e elegen Európában ahhoz, hogy megakadályozzuk a családokat sújtó gépjármű és lakás szén-dioxid-adó bevezetését.

A másik nagy ügy, amivel talán még itt röviden foglalkoznom kell, a bevándorlás kérdése, amely most azért került ismét napirendre, mert a földközi-tengeri és balkáni útvonal mellé most egy harmadik frontvonal is megnyílt Belorusszia irányából a balti államok és Lengyelország felé. Fellángolt ismét a vita: szabad-e beengedni a migránsokat, vagy nem szabad beengedni? Magyarország álláspontja egyértelmű. És egyre több ország vonódik bele ebbe a konfliktusba, nem ideológiai és elvi szinten, hanem gyakorlati szinten, mert az ő határánál is megjelenik ez a probléma. Egyre többen vagyunk Európában, akik azt mondjuk, hogy a migránsoktól érkezett menedék- és menekültkérelmeket nem az adott ország területén, a megcélzott ország területén kívül kell benyújtani, és az eljárásokat ott kell lefolytatni. A magyar alkotmány ma egyébként ezen az állásponton van, és a magyar jogrendszer is ezt írja elő, ha valaki be akar jönni, mondjuk, délről, akkor a belgrádi magyar nagykövetségre kell menni, ott kell beadni a kérelmét, ott kell megvárni, hogy lefolytassuk az eljárást, és az eljárást lezáró határozatnak megfelelően jöhet, vagy nem. De az eljárást mindenképpen a schengeni területen kívül, Magyarország területén kívül kell lefolytatni. Ez két kérdést, két nagy vitát generál. Az első, hogyha kerítéssel védjük az országainkat, akkor ennek költségéből hajlandó-e valamit vállalni az unió. Szenvednek a bizottság munkatársai, mindent megtesznek, hogy az Angela Merkeltől örökölt doktrínájukat megőrizzék, amikor azt mondták, hogy kerítést ne. De most már mindent finanszíroznának, már kütyüket, már-már tán kapukat is, de kerítést még nem. De előbb-utóbb el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az ésszerűtlen különbségtétel megszűnik, és világossá kell tenni, hogy akik védik Európa belsejét, és ez pénzügyi terhet jelent a számukra, ezt a terhet egészében vagy részben Brüsszelnek át kell vállalnia. Vagyis meg kell térítenie a kerítésépítés költségeinek is, magyar vélemény szerint legalább a felét, és a fenntartási költségek, miután Európa védelméről van szó, felét is Brüsszelnek kell állnia.

A második nagy kérdéskör, amit már ismerünk, és ami napirenden marad a következő hónapokban, a nemzeti alkotmányok és az Európai Bíróság bevándorlásra, migrációra vonatkozó ítéleteinek konfliktusa. Ennek a feloldására több lehetőség is adódik. Nyolc olyan országot ismerünk Európában, amely korábban azt mondta, hogy a nemzeti joguk alkotmányos szabályozás esetén elsőbbséget élvez az uniós joggal szemben. Ugyan csak Lengyelországon verik el a port, de az igazság az, hogy nyolc ilyen ország van. A napokban a magyar alkotmánybíróság is állást foglalt ebben az ügyben, és teljesen világossá tette, hogy mindegy, hogy mit döntött az Európai Bíróság, mindegy, hogy mit döntött, Magyarországnak továbbra is meg kell védenie a határait. Következésképpen az Alkotmánybíróság döntését követően a kormány megvizsgálta a lehetőségeinket, és úgy döntöttünk, hogy semmit sem fogunk tenni annak érdekében, hogy megváltozzon a határvédelem rendje. Vagyis fönntartjuk pontosan azt a rendet, amelyet eddig is működtetünk, akkor is, hogyha az Európai Bíróság arra szólított fel bennünket, hogy változtassuk meg. Nem fogjuk megváltoztatni, és nem fogunk beengedni senkit. Az Alkotmánybíróság egyértelművé tette a kormány számára, hogy ezt nem teheti meg. Nem is akarjuk, de még ha akarnánk, sem tehetnénk meg. Miután nem a tudományos diákkörben vagy az akadémián vagyunk, ezért most hosszan nem beszélek arról, hogy az Alkotmánybíróságnak a döntése ráadásul szerintem egy különlegesen színvonalas újítást is tartalmaz. Ezt majd a jogászok elemezni fogják a következő időszakban, hiszen az eddigi kizárólagos, absztrakt egyéni jogból az emberi méltóság kérdését átvitte a kulturális közeg, az individuumot körülvevő kulturális közeg területére. És azt mondta a magyar Alkotmánybíróság, hogy nemcsak a szabadság absztrakt elvont fogalma áll védelem alatt, hanem az emberi méltóságba az is beleértendő, hogy az egyén, ahol él, ott egy kulturális szövet veszi körül. És ennek a megváltoztatásához senkinek sincsen joga. Még pontosabban az a közeg, ami körülvesz, kultúra, nyelv, népesség, ugyanúgy a személyes emberi méltóságom része, mint az absztrakt szabadságjogaim. És ezt a miliőt, ezt a közeget a kormányoknak, legalábbis a magyar kormánynak védenie kell. Úgy is mondhatnám, hogy a bennszülötteket és a bennszülöttek kulturális szövetét alapjogi védelemben részesítette Magyarországon az Alkotmánybíróság, aminek számos izgalmas leágazása van.

Nos, összességében tehát így látom a 2021-es évet, és ennyiben látok előre a 2022-es évet illetően. A mi szándékaink a választásokat is ideértve világosak: az, amit erről mondtunk, érvényes, Magyarország előre megy, nem hátra. Ennek már láttam népi verzióját is. Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra. Tehát úgy látom, hogy a magyar kampány elérte most már a lakodalmaknak a világát is. A mi álláspontunk pedig mind az akadémián, mind pedig a lakodalmak világában világos és egyértelmű: Magyarországnak előre kell mennie, nem hátra. Amennyiben vannak kérdéseik, örömmel állok a rendelkezésükre.