- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-sajtonyilatkozata-aleksandar-vuciccsal-szerbia-elnokevel-folytatott-targyalasat-kovetoen/ -

Orbán Viktor sajtónyilatkozata Aleksandar Vučićcsal, Szerbia elnökével folytatott tárgyalását követően

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Köszönöm szépen, hogy itt lehetek! Először röviden beszélnék néhány konkrétumról, és utána pedig néhány kérdést európai összefüggésbe szeretnék helyezni.

Köszönöm a tárgyalás lehetőségét az elnök úrnak! Fontos kérdéseket vitattunk meg. Komoly sikerek vannak mögöttünk. A magyarok ugyan igyekeznek szerényen viselkedni, de van egy fontos politikai mondás a mi hazánkban, hogy a saját magunk sikere olyan fontos dolog, hogy nem hagyhatjuk másra, hogy ő beszéljen róla. És miután valóban a modern médiának az a struktúrája, hogy a botrányok izgalmasabbak, mint a sikerek, ezért kénytelenek is vagyunk mi magunk beszélni a sikerekről, ezért engedjék meg, hogy kellő szerénységgel, de én is aláhúzzak néhány tényt. A vasúti együttműködésről az elnök úr elmondta, 16 nagy beruházás még a járvány ideje alatt is, amiből 13 a Vajdaság alatti, déli területekre irányult, és megtörtént a gázvezetékek összekötése. Én jól emlékszem, hosszú évekkel ezelőtt, amikor az elnök úrral a gázszállításról tárgyaltam, hogy valóban Magyarország igyekezett korrekt módon megszabni az árakat akkor is, amikor Szerbia szorult helyzetben volt, és a gáz csak Magyarországról jöhetett. És mi Közép-Európában vagyunk, és szoktunk egymásra gyanakodni, hogyha valaki valami jót tesz, akkor vajon milyen hátsó szándék lehet mögötte. Ne felejtsük el, hogy azért a térség országainak a kapcsolata innen indult. És az elnök úr is megkérdezte, hogy jó, de ez miért jó nekünk? És mondtam neki, hogy mert lesz ez még fordítva is. És akkor emlékszem, hogy csak legyintett: persze. És most itt állunk néhány évvel később, és most fordítva van. Tehát ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a közép-európai országoknak meg kell érteniük, hogy a rövid távú érdekeiket fölülírja a hosszú távú sorsközösség: egyszer nekem, egyszer neked. Azért kell egymással korrektnek lenni, mert megfordulhat bármikor a történelem széljárása, és rá fog szorulni a szomszédjára. És ha nem voltál fair és korrekt a szomszédoddal, ő sem lesz az. Ha ezt nem értik meg Közép-Európa népei, akkor pszichológiailag és lelkileg nem lehet stabilizálni a térséget. Ugyanis a térség stabilizálása nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem a népek együttélésének a kérdése, ami bizalmi kérdés, vagyis lelki kérdés. Örülök, hogy ez a gáztörténet, mint cseppben a tenger, mutatja meg ennek a lényegét.

Mondanék valamit a történelemről, ha megengedi az elnök úr. Én harminc éve vagyok a szakmában, tehát én Szerbiát nem most látom először. Parlamenti képviselőként 1990-ben láttam először, és én pontosan tudom, hogy hogyan zajlott ez a harminc év. És azt is tudom, hogy az utolsó tíz év hogyan zajlott, meg az utolsó hét év. És én emlékszem a számokra is, és a számok nem hazudnak. Mindenki persze olyan önéletrajzot ír, amilyet akart, de a számok nem hazudnak. És ha Önök az elmúlt hét-nyolc évnek a szerbiai számait megnézik, akkor mindenki láthatja, hogy itt egy nagy sikertörténet van alakulóban. Az államadósság lement, a jövedelmek tekintetében, én emlékszem, hét-nyolc évvel ezelőtt, miután a negyedik helyen volt a régióban, most az első helyen van, lehet látni a város fejlődését, a beruházásokat, szóval ha valaki elfogulatlanul közelít Szerbiához, és nem vak, akkor pontosan látja, hogy mi történik. És ebben a történelmi huzatot, a svungot is érzékeli, hogy itt nem véletlenszerűen történnek dolgok, hanem egy korszak van, amely épül, erősödik és terjed. Ugye, a jövőről a politikusok gyakran azt szokták gondolni, azt úgy kell elképzelni, hogy a hajóskapitány áll a hajó orrában, és onnan előre néz, és próbálja meglátni a jövőt. Ami egy téves elképzelés, mert a jövő nincsen ott, mert nincs még kész. A jövőt inkább úgy kell elképzelni, mint amikor az ember egy evezős csónakban ül, háttal a jövőnek, és hogy mi lesz a jövő, azt csak abból tudja megítélni, amit már látott. Ezért a történelmi tapasztalat a legfontosabb dolog a mi szakmánkban. És azt tudom Önöknek mondani, hogy amikor Szerbia európai uniós tagságáról beszélünk, akkor én ebből a történelmi tapasztalat pozíciójából beszélek. Én emlékszem, mert vezettem tárgyalásokat Magyarország csatlakozásáról még 1998 és 2002 között, és emlékszem arra, hogy minden ország – többen is voltunk –, arra törekedett, hogy ő legyen az első, aki csatlakozni fog. Mert mindenki úgy gondolta, hogy egyenlő esélyek vannak, minden ország egyenlő, mindenkinek meg kell kapni az esélyt. De volt egy pillanat, amikor kiderült, hogy persze, mindannyian egyenlőek vagyunk, de Lengyelország a kulcsország. Amíg Lengyelországot nem veszik fel az Európai Unióba, addig Közép-Európát nem veszik fel az unióba, és amíg Lengyelország nem tagja az uniónak, addig Közép-Európa nem fog stabilizálódni. Minden térségnek van kulcsországa. Ez nem sérti mások érzékenységét, de van kulcsországa, nekünk is megvolt a magunk kulcsországa. Én azért állok nagyon egyértelműen Szerbia európai uniós tagsága mellett, mert én ezzel a teljes Nyugat-Balkán integrációja mellett állok. Amíg Szerbia nincs integrálva, addig a Nyugat-Balkán nem lesz integrálva. Szerbia kulcsország. Ezt az uniónak meg kell értenie. Sőt, azt kell mondanom, hogy ma, ha a számok nyelvén beszélek, nagyobb érdeke fűződik az Európai Uniónak Szerbia tagságához, mint Szerbiának az uniós tagsághoz. Ezt kell megérteni Budapesten, Varsóban, Berlinben, Párizsban és Brüsszelben is. Hogy ez világossá váljon, ezért dolgozni kell. Van még mit dolgozni, nem mindenki számára nyilvánvaló ez az összefüggés. A térség stabilizálásának, stabilitásának kulcsa Szerbia.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szerb–magyar együttműködésnek az az alapja, hogy mind a két ország hisz a saját jövőjében. Ebből fakad minden ambíció. Látunk egy lehetőséget magunk előtt, mert úgy látjuk, hogy mi már jobban élünk, mint a szüleink éltek, és úgy látjuk, hogy a gyerekeink jobban fognak élni, mint mi, hogyha mi becsülettel elvégezzük a munkánkat. Ez a mi ambíciónk: a gyerekeink jobban éljenek, mint mi. És ha valaki ránéz Szerbiára, vagy ránéz Magyarországra, akkor látja ezt a lehetőséget. Hét-nyolc évvel ezelőtt az, hogy Szerbia kulcsország legyen, és ilyen növekedési pályát fusson be, egy potenciál, egy lehetőség volt. A számok világosan mutatják, hogy Szerbia azon a pályán van, amin érdemes a következő nemzedék érdekében is haladni. És a gyerekeinknek hosszabb, szebb és boldogabb élete lesz, mint amilyen nekünk jutott. Ez a mi ambíciónk. Családban, nemzetben gondolkodunk, ennél magasabb rendű ambíciót nem is tudunk elképzelni. A két ország ebben nagyon közel áll lelki alkatát tekintve egymáshoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után még szeretnék néhány szót szólni arról, hogy a világjárvány egy időre zárójelbe tett egy veszélyes jelenséget, de most, hogy az múlóban van, ez a veszélyes jelenség kopogtat az ajtónkon, és ezt tömeges migrációnak nevezik. A szerb–magyar együttműködésnek a következő években lesz újra egy régi, jól ismert problémája, ez a tőlünk keletre lévő területek felől, délről keletre lévő területekről érkező migráció. Ha valaki figyeli az Afganisztánból jövő híreket láthatja, hogy máris naponta több százan vagy több ezren hagyják el az országot a helyzet drámai romlása miatt, akadály nélkül jutnak el Törökországba, és onnan már csak egy lépés a Balkán, és onnan már csak egy lépés Magyarország. Habár én is Jadranka álláspontján vagyok, anélkül, hogy beleavatkoznék a szerb vitába, szerintem is Szerbia Közép-Európa déli része. A Balkán valami mást jelent a mi fölfogásunk szerint, de szeretném jelezni, hogy miután ez a bevett kifejezés, én is ezt fogom használni. Tehát a Nyugat-Balkán stabilizálása, migrációval szembeni védekezésre való ereje és képessége nélkül Magyarország sem lesz biztonságban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül szeretném megismételni, amit korábban is elmondtam, és amit Önök nyilván itt, Szerbiában tudnak, hogy Magyarországra számíthatnak. Magyarország is számít Szerbiára. Egyszer nekem, egyszer neked. Most éppen Szerbia európai uniós tagsága van napirenden, mi ebben tudunk most segíteni, és ehhez minden segítséget meg is fogunk adni, és biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló évtizedek során, ha nekünk lesznek nehézségeink, akkor az Önök elnökére és Szerbiára és a szerb emberekre Magyarország számíthat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!