Én is tisztelettel köszöntök mindenkit, különösképpen a jegybank elnökét, aki minden fontos dolgot elmondott. Én csak néhány megjegyzéssel szeretném ezt kiegészíteni.
Valóban úgy történt, hogy arra lettem figyelmes, a tanácsadóim hasonlóképpen, hogy mozgás indult meg az aranypiacon néhány évvel ezelőtt, és megváltozott a jegybankok aranyvásárlási és -tartalékolási politikája. És próbáltuk megérteni, hogy mi történik, és úgy láttuk, hogy az a meggyőződés alakult ki, amit az előbb ékesszólóan adott nekünk vissza a jegybank elnöke, miszerint ugyan pénz van a piacon, hitel bőségesen elérhető, de olyan idők jönnek, amikor csak a hitelre támaszkodni nem biztonságos. Ami érthető, mert ha valaki kért már valakitől kölcsön pénzt, akkor ismeri a mozdulatot, aki a pénzt adja, annak a keze van fölül, aki meg kapja, annak meg alul, ez már csak így van. Ezért jó, hogyha az ember persze a modern gazdaságban nélkülözhetetlen hitelre támaszkodik, de csak a hitel nem elegendő, mert egy adott pillanatban – és az elmúlt évtizedben voltak ilyen pillanatok – kiderülhet, hogy sérülékeny a gazdasága. Tehát mi a nemzetközi mozgásokból vontuk le azt a következtetést, hogy megfontolásra ajánljuk a jegybanknak, hogy értse meg ezt a folyamatot, és ha szükséges, akkor hozza meg az erre vonatkozó döntéseket, amiket meg is hoztak, és ehhez gratulálok. A kormány a jegybank függetlenségét tiszteletben tartja, úgyhogy mi csak annyit tudtunk mondani, hogy legyen több, és legyen itthon. Hogy mennyivel több, meg mikor, azok már nem a mi hatáskörünkbe tartozó kérdések, mert arra is fölfigyeltünk ugyanakkor, hogy a hagyományos tárolási helyekről több ország is, több európai ország is elkezdte az itt leírt, bonyolult, több évig tartó procedúra eredményeképpen, tehát a saját hazáján kívüli páncéltermekben aranyat tartó országok elkezdték részletekben hazavinni az aranykészleteiket. És ilyenkor mindig jó, ha az ember megérti, hogy mások miért cselekszenek úgy, ahogy, hiszen abból aztán tud következtetéseket levonni a saját munkájára nézve. Úgyhogy ez egy közös akció, amely persze a kormánytól indult ki, de a jegybank függetlenségének teljes respektálása mentén idézte elő a mai helyzetet.
Az a kérdés persze, hogy az emberek számára fontos-e, hogy itt sok arany van. Szerintem fontos, mert ahhoz, hogy az embereknek legyen pénzük, ahhoz két dolog kell: maga a pénz – itt nemcsak aranyat őrzünk egyébként, hanem készpénzt is –, a másik fontos dolog meg, hogy a pénznek legyen értéke. A pénz értékét három dolog garantálja ma Magyarországon, ezért mindenki nyugodt lehet a saját pénzének értéke felől. Garantálja az arany, a jegybank meg a kormány. Most mind a hárman egy pillanatig egy zárkában tartózkodtunk, hiszen a legmodernebb, nemzetközi, legmagasabb követelményeket kielégítő biztonsági körülmények közepette őrzik itt mind a készpénzt, mind pedig az aranyat. Ezt is jó volt látni, hogy ez nem egy kóceráj, mint ahogy az ország sem egy kóceráj most már, hanem egy nagyon komoly hely, amely a technológiai versenyben is, amely a pénzforgalom és a pénztárolás nemzetközi versenyét jelenti, igen előkelő helyre helyezi Magyarországot.
Én gratulálok a jegybank elnökének. Zavaros idők jönnek, veszélyes idők jönnek, nem ugyanott fogja folytatni a világ az életét, ahol a járvány előtt abbahagyta, és ilyenkor tartalékra, fedezetre és biztonságra van szükség. Köszönöm szépen az elnök úrnak, hogy a kormánnyal együttműködve ezt a tartalékot, fedezetet és biztonságot nyújtja az ország polgárai számára.
