Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az a megtiszteltetés érte Magyarországot, hogy Szlovákia miniszterelnöke hivatalos látogatásra hazánkba látogatott. Köszönjük szépen, Miniszterelnök úr! Egy diplomáciai gyakorlatban ma ritka megbeszélést folytathattam a miniszterelnök úrral, ugyanis egy, két nemzet közötti, sikeres bizalomépítési folyamat kellős közepén vagyunk, és ha egy mondatban kellene, vagy egy szóban kellene összefoglalnom, hogy mi is a teendője a két miniszterelnöknek, akkor csak annyit kellene mondanom, hogy folytatni. Ugyanis a jó dolgokat már elindítottuk, a rossz dolgokat pedig már félretoltuk. A teendőnk az, hogy azon az úton, amin közösen elindultunk néhány évvel ezelőtt, végigmenjünk. Az első dolog, amit szeretnék leszögezni, hogy két sikeres ország találkozott itt ma egymással. Ha Önök történelmi távlatból vetnek egy pillantást Közép-Európára és azon belül Szlovákiára és Magyarországra, akkor látni fogják, hogy egy sikeres régió két sikeres országa találkozott ma. Meggyőződésem, hogy ez a siker – bár közép-európai siker – egy értékes európai siker, mert Európa és a kontinens sikere a régiók sikeréből épülhet föl. És ha vannak sikeres országok, amelyek sikeres régiókat alkotnak, akkor van sikeres Európa; ha nincsenek sikeres országok, és nincsenek sikeres régiók, akkor nincs sikeres Európa. Meggyőződésünk tehát, hogy a szlovák–magyar együttműködés és a V4 végső soron a közös európai sikerhez járul hozzá.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is örülünk mindig, ha Szlovákia miniszterelnöke ellátogat hozzánk, mert újra és újra megköszönhetjük neki, hogy amikor Magyarország bajban volt, és a határokat meg kellett védeni, akkor Szlovákiára számíthattunk. Emlékezzenek rá, hogy katonákat és rendőröket is küldtek ide, és a nemzetközi vihar kellős közepén kiálltak Magyarország mellett, és Szlovákia világossá tette, hogy Magyarországnak joga van megvédeni a saját határait, és ehhez segítséget is nyújtott. Ez egy olyan dolog, amit mi, magyarok, tisztelt Miniszterelnök úr, hosszú ideig nem fogunk elfelejteni, és a két ország közötti bizalomépítésnek egy nagyon fontos építőkockája. Az elmúlt években Magyarország arra törekedett, hogy bebizonyítsuk minden szomszédunknak, így Szlovákiának is, hogy érdemes a magyarokkal együttműködni, mert aki a magyarokkal együttműködik, az megtalálja a saját számítását ebben az együttműködésben. Persze mi a saját érdekeinket követjük, de megtanultuk a történelem során, hogy csak úgy lehetünk sikeresek, ha a szomszédaink velünk együtt sikeresek. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a szomszédaink is legalább olyan sikeresek legyenek, mint amilyenek mi vagyunk. Ez egy olyan közös kiindulópont, amely a kétoldalú kapcsolatok alapját képezi. A kétoldalú kapcsolatokról pedig a következőket szeretném Önöknek mondani. A magyarok nem hiszem, hogy tudatában vannak annak a ténynek, hogy Szlovákia Magyarország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnere. Tehát ha a kereskedelmi mérlegeinkre vetnek egy pillantást, azt fogják látni, hogy Németország és Ausztria után a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere Magyarországnak Szlovákia. Szerintem arról is ritkán gondolkodnak a magyarok, hogy körülbelül ezer szlovák cég dolgozik Magyarországon, és körülbelül ötezer magyar embernek adnak munkát. Arra pedig végképp ritkán gondolunk, hogy magyarok is, magyar cégek is, körülbelül tízezer magyar cég működik ma Szlovákiában. Jól látható tehát, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kiemelkedőek. Egyébként ezzel a harmadik számú kereskedelmi partnerséggel, ha azt lefordítom a kereskedelem volumenére, akkor egy tízmilliárd eurós kereskedelemről beszélünk. Tízmilliárd eurónyi kereskedelemről, ami egy hatalmas szám. Jó okunk van, hogy gratuláljunk egymásnak ehhez a számhoz. Ezek után engedjék meg, hogy a feladatokról is szóljak néhány szót. Egyetértettünk abban, hogy az energetikai rendszereink összekötése kulcskérdés, mind a ketten pozitívan gondolkodunk a nukleáris energiáról, az energiarendszereink összekötése kulcskérdés. Az előző években a gázrendszereinket sikerült összekötni, a gázkonnektor megépült, és ma két ponton dolgoznak azon a szakemberek, hogy a villamosenergia-hálózataink is össze legyenek kötve. Ez nagy előrelépés lesz mindegyikünk, mindkét ország számára. Fontosnak tartom, hogy a két ország közötti fizikai összeköttetés a határmetszéspontoknál is megvalósult. Nagyon hosszú határunk van, egy 679 kilométer hosszú határunk van. Nyugat-Európában két határátkelőhely közötti átlagos távolság 2,5 kilométer, ez a szlovák–magyar határszakaszon 20 kilométer, ami azt a benyomást kelti, minthogyha nem állnánk jól. De hogyha onnan tekintünk erre, hogy évekkel ezelőtt ez sokkal rosszabb volt, és az előző szlovák miniszterelnökkel kötött megállapodásunknak az eredménye, hogy most már csak 20 kilométer az átlagos távolság, akkor azt gondolom, hogy a mögöttünk hagyott éveket sikeresnek minősíthetjük. Ma 34 határátkelőhely működik a két ország között, és ami a legfontosabb, hogy épül egy szép mérnöki attrakció keretében a Komárom városokat összekötő Duna-híd, amely lehetővé teszi az áruforgalomnak a jelentős növelését, és sok tíz kilométer megspórolását is mindkét irányból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontosnak tartom, hogy a magyar közösség dolgáról is mondjak néhány szót. Bár ez igazából a miniszterelnök urat illeti. De én örömmel hallottam azokat az intézkedéseket, amelyeket a szlovák kormány tett az elmúlt időszakban. Magyarország egy speciális helyzetben lévő ország. Akkor tudunk bizalmi kapcsolatokat kialakítani a szomszédainkkal, ha úgy látjuk, hogy tisztességesen bánnak az ott élő magyar közösségekkel. És Szlovákia ebben a tekintetben sokat tett az elmúlt időszakban, én hálás vagyok ezért a miniszterelnök úrnak. Örülök, hogy a kisiskolák problémáját, amely fenyegető probléma volt, egy nagyvonalú kormánydöntéssel Szlovákia megoldotta. Köszönjük a vasúti többnyelvű tábláknak a döntését is, és örülünk annak, hogy a kisebbségi kulturális alapon keresztül a magyar közösséget nagyvonalúan támogatja Szlovákia.
Végezetül szeretnék kitérni arra, hogy július 1-jétől Szlovákia elnökli majd a V4-ek partnerségét, vagy stratégiai szövetségét. Az elmúlt években a V4-ekkel sikerült abba az állapotba jutnunk, hogy nagy célokat tudunk kitűzni. Ezek közül kiemelkedik a Budapest–Varsó gyorsvasút megépítése, amely Pozsonyon keresztül haladna, és a mai tárgyalások során azt láttam, hogy mindketten személyesen is elkötelezettek vagyunk abban, hogy Közép-Európát ne csak politikailag, hanem gazdasági értelemben is megépítsük. Ehhez pedig a gáz- és a villamosenergia-rendszerek összekapcsolásán túl, a határátkelőhelyek számának növelésén túl nagy közlekedési programokra is szükségünk van, mint amilyenné a Varsó–Budapest gyorsvonat pozsonyi érintéssel válhat. Ezért nagyon remélem, hogy ez a program – bár minden ilyen program hosszú éveket vesz igénybe – hamarosan elindulhat, és a megvalósíthatósági tanulmányokat a V4-ek keretében hamarosan olvashatjuk és megismerhetjük, hogy aztán döntéseket tudjunk hozni. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy jelezzem, hogy a V4-ek többé nem a szegény országoknak a szövetsége, hanem a V4 olyan országoknak a szövetsége, amelyben nagy gazdasági dinamika van, óriási fejlődési lehetőség, fegyelmezett pénzügyek, az európai szabályokat betartó kormányok és nagy tervek. Ezek adták a mai tanácskozásunknak a hátterét és kiindulópontját.
Hálás vagyok még egyszer a miniszterelnök úrnak, hogy megtisztelte Magyarországot a látogatásával.
