Orbán Viktor interjúja a parlamentnilisty.cz csehországi portálnak
2021. október 3.

Miniszterelnök úr, mi a fő témája csehországi látogatásának, és miért pont az ústí-i régióba látogat? Ezzel támogatását szeretné kifejezni a cseh miniszterelnöknek és az ő ANO mozgalmának a küszöbön álló csehországi parlamenti választások előtt?

Az egyik kedvenc könyvem itt játszódik. Az ústí-i régió, pontosabban Ústí nad Labem városa Vladimír Páral „Gyilkosok és szeretők” című regényének helyszíne. Az egész regényből átsüt valami tipikusan közép-európai karakter, ami segített nekem megérteni, miért is vagyunk mi, közép-európaiak olyanok, amilyenek. Ez a dolog emberi oldala. És persze dolgozni is jöttem. Babiš miniszterelnök úrral jól lehet dolgozni. Én sem vagyok éppen balett-táncos, de kettőnk közül talán ő a karakánabb, ha vitázni kell. Ami a szívén, az a száján. Ez tiszteletreméltó tulajdonság. Egyikünk sem riad vissza, ha meg kell védenünk országaink érdekeit. Az, hogy a migrációs hullámot sikerült megállítani, és ma már számos uniós tagállam azt mondja a migráció kérdésében, amit mi kezdetektől fogva, nem kis részben Babiš miniszterelnök úr érdeme. Közös sikere a cseheknek, a magyaroknak és minden V4-es ország polgárának. Remélem, most is megkapja a bizalmat.

Mi köti össze Önt a jelenlegi cseh kormányfővel, és hogyan értékeli az együttműködést vele, és milyennek ítéli meg a jelenlegi cseh–magyar kapcsolatokat?

A cseh–magyar kapcsolatok sosem voltak ilyen jók. Nekünk, közép-európaiaknak közös a sorsunk. A történelmi példák is erről tanúskodnak. Ha együtt tudunk működni, akkor közösen elérhetjük céljainkat, de ha valamely idegen hatalom kijátssza ezt az egységet, akkor külön-külön bukásra vagyunk ítélve. Így volt ez a Habsburg Birodalomban, és így van ez most Brüsszellel szemben is. Ezért a cseh–magyar kapcsolatok minősége létkérdés mindkét ország számára. Babiš miniszterelnök úr partnerünk ebben a belátásban.

Nem véletlen, hogy Brüsszel gyakran bírálja név szerint Önt és Babiš miniszterelnököt. Mi van ennek a kritikának a hátterében, hogyan magyarázza ezt? Miről van szó konkrétan?

A visegrádi országok az elmúlt évtizedben nagyon komoly sikereket értek el, és a politikánk alternatívát jelent a Brüsszel által javasolt modellhez képest. Ezt sokan nem tudják megemészteni. Az pedig különösen nem fér a fejükbe, hogy a folyamatos támadások miért nem tudták megtörni a visegrádi országok szövetségét. Az elmúlt évtizedben eljutottunk oda, hogy nem lehet az akaratunkkal szemben döntéseket hozni Európában. Sikerrel álltunk ellen Brüsszel migránsbetelepítési kvótáról szőtt terveinek: mi voltunk az elsők, akik szembeszálltunk Brüsszellel, és Babiš miniszterelnök úr volt az első, aki mellénk állt. Ugyancsak a szövetségünknek köszönhető, hogy a hétéves uniós költségvetés tárgyalásakor nem tudtak Közép-Európa-ellenes költségvetést elfogadni Brüsszelben.

Amellett van, hogy Magyarországon tartsanak népszavazást az unióból történő kilépésről, avagy továbbra is úgy gondolja, hogy az EU-ban kell megváltoztatni a dolgokat, mégpedig a Visegrádi Négyek közös fellépésével és erőfeszítései árán?

Számunkra az uniós tagság nem csupán gazdasági, hanem identitáskérdés is. Ameddig az Európai Unió békét és prosperitást hoz számunkra, addig mi kitartunk. Az Európai Unió piacot is biztosít a termékeinknek. Ám ezt a lehetőséget korántsem kaptuk ingyen. A minap vitatták meg lengyel barátaink azt a parlamenti jelentést, amely szerint 2004 és 2020 között 593 milliárd złoty uniós támogatást kapott Lengyelország, ám az ott működő nyugati cégek 981 milliárd złoty nyereséget vittek ki az országból. A magas lóról érkező brüsszeli kritika elfogadhatatlan.

Hogyan látja a mai helyzetet Európában és az Európai Unióban, milyen szerepe lehet Ön szerint globálisan Oroszországnak és Kínának?

Oroszország és Kína kérdésében az unió fordítva ül a lovon. Hadserege nincs, pedig Oroszország érti és tiszteli a katonai erő nyelvét. A kereskedelmet viszont visszafogjuk, noha üzleti érdekünk lenne a szoros együttműködés. Ott akarunk erőt mutatni, ahol gyengék vagyunk. Ahol meg lenne terepe a partnerségnek, ott bezárjuk a kapukat. A brüsszeli elit felhúzta az ideológiai szemellenzőt, és Európa érdekei ellen cselekszik. Csak azért, mert az Egyesült Államok Kínát tartja a legnagyobb ellenfelének, Európa nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a kínálkozó hatalmas gazdasági lehetőségekből. Európának stratégiai szuverenitásra van szüksége. Ehhez önálló katonai erő és a saját érdekeket követő kereskedelempolitika kellene.

Hogyan értékeli a helyzetet Afganisztánban, milyen következményekkel fog ez járni Ön szerint a világpolitika fejlődésére?

2001. szeptember 11-én NATO-szövetségesünket, az Egyesült Államokat megtámadták. Ilyenkor lép életbe az Észak-atlanti Szerződés ötös cikkelye, amely kölcsönös segítségnyújtásra szólítja fel a részes államokat. Mi ennek a kötelességnek eleget tettünk, mert egyrészt ezt kívánja a becsület, másrészt érdekeltek is vagyunk abban, hogy a NATO jól működjön. Később az afganisztáni NATO-küldetés átalakult, és egyre inkább a demokráciaexportról kezdett szólni. Már ekkor voltak, akik sejtették, hogy egy ilyen vállalás kudarcra ítéltetett. Ezt látták be végül az amerikai szövetségeseink is. Az amerikaiaknak joguk volt megmondani, hogy mikor fejeződjön be a misszió, ehhez mi alkalmazkodtunk. Az viszont nincs rendben, hogy a káosz, amit maguk mögött hagytak, a mi nyakunkba szakadjon. Már most növekszik az afganisztáni migránsok száma Magyarország déli határán. Az igazán nagy hullám csak ezután érkezik majd. Állni kell a sarat, Magyarország pedig kész erre. Szomorú, hogy ugyanúgy, mint 2015-ben, Brüsszel most is hátba támad minket. Miközben védjük Európa határait, ők nem segítenek, sőt a nekünk járó forrásokat is visszatartják.

Mit tekint a legfontosabb lépéseknek az Európai Unióval kapcsolatban, mit gondol, mit kellene megváltoztatni az Unióban?

Az Európai Uniót foglyul ejtette a brüsszeli elit. Nekik mindenre a további központosítás a megoldásuk. Be kellene látni, hogy ez nem működik. Nem működik jól például az eurózóna, hiszen a tagok egyenként is szinte kezelhetetlen mértékű államadósságot halmoztak fel, miközben a gazdasági növekedésük az uniós átlagot sem éri el. Ugyanígy problémás terület a migráció is, a tagállamok gyökeresen eltérően gondolkodnak erről a kérdésről. A tanulság az, hogy nem kell mindent közösen csinálnunk, és vissza kell térni az Európai Unió alapjaihoz. Nincs stratégiai víziójuk, ezért jobb ötlet híján központosítanának. Hagyni kellene minket dolgozni. Az Európai Parlamentben például egész nap nem csinálnak egyebet, minthogy senki által meg nem választott NGO-k érdekeit képviselve sértegetik és utasítgatni próbálják a tagállamokat. Fel kellene hagyni ezzel, és visszaadni a képviseletet a tagállamok parlamenti képviselőinek.

Az Európai Unió néhány magyar törvényt vitatottnak értékel, szeretne ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani?

Brüsszel a gyermekvédelmi törvényünket támadja. Magyarország családbarát ország, ennek része a gyermekvédelem. A gyermekvédelem egyfelől a fizikai bántalmazás elleni fellépést jelenti, másfelől viszont azt is, hogy a gyermekek nevelése, amíg be nem töltik a 18. életévüket, kizárólag a szülők feladata. Ezek olyan alapelvek, amelyekből senki kedvéért nem engedünk. Azon politikusok, akik a gyermekvédelmi törvényt támadják, Soros Györgyöt és a nyílt társadalom eszméjét képviselik. Nem rejtik véka alá, hogy a család intézményét idejétmúltnak tartják, ezért már gyerekkorban kötelezően meg akarják kezdeni gyermekeink érzékenyítését az LMBTQ témákban. Mi ellenállunk, ezért támadják Magyarországot, ezért próbálnak zsarolni minket a Helyreállítási Alap forrásaival. Nálunk Európában egyedüliként az emberek fogják eldönteni, hogy akarják-e a gyermekeink szexuális érzékenyítését, vagy sem. Ugyanúgy népszavazást fogunk tartani, mint ahogy a kötelező migránskvóták kérdésében tettük. Európában a politikusok félnek megkérdezni az embereket, az ő véleményük kikérése nélkül, a média és az NGO-hálózatok segítségével döntöttek a tömeges bevándorlás támogatásáról és a genderideológia terjesztéséről. Ez nálunk nem történhet meg.

Miniszterelnök úr, mi az, amin még javítani szeretne a cseh–magyar kapcsolatokban, és milyen kulcsfontosságú lépéseket lát manapság prioritásnak Magyarországon?

A távlati célunk az, hogy egy jól működő gazdasági térséggé szervezzük Közép-Európát. Ehhez javítanunk kell a Csehország és Magyarország közötti infrastrukturális kapcsolatokat is. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a felsőoktatási együttműködésünkre is, hiszen ez a terület fontos kitörési pont lehet. A legfontosabb pedig az, hogy ne forduljunk vissza. Legyen a visegrádi együttműködés és Közép-Európa megszervezésének programja egy olyan régiós minimum, amely átível a politikai pártokon.

Az Ön beszédei, javaslatai gyakran éppen a parlamentnilisty.cz portálon jelennek meg legelőször Csehországban. A portál olvasói körében nagyon sok híve van, szeretne nekik valamit üzenni?

Bonyolult idők jönnek, a járványok és a népvándorlások korába jutottunk. Szükség van erős vezetőkre és az emberek összefogására. Érdemes szárazon tartani a puskaport.

Az interjú eredeti linkje: https://www.parlamentnilisty.cz/arena/rozhovory/Orban-pro-PL-Pristup-na-trh-EU-nas-mnoho-stoji-je-to-vycisleno-Uspech-V4-Brusel-nedokaze-stravit-678997