- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-magyar-televizio-ma-este-cimu-musoraban/ -

Orbán Viktor interjúja a Magyar Televízió „Ma este” című műsorában

Volf-Nagy Tünde: Üdvözlöm a nézőket, és köszöntöm Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét!

Jó estét kívánok!

Átlépte a kétmilliót a beoltottak száma Magyarországon, ami azt jelenti, hogy minden ötödik magyar ember megkapta már a vakcinát. Miért éppen 2,5 milliónál húzták meg azt a határt, amikor nyitni lehet? És az oltások mostani ütemében vajon április közepére elérjük-e ezt a számot?

A nyitás egy csalóka kifejezés, az olyan, mintha az ember megfordítja a bejáratnál a táblát, hogy zárva-nyitva. De ez nem így megy, mert nyitni lépcsőzetesen lehet, ezért mi inkább az újraindítás szót használjuk. Lépcsőzetesen lehet újraindítani majd az országot és a gazdaságot, ez volt egyébként a nemzeti konzultációban résztvevő több százezer magyarnak is az álláspontja. A 2,5 milliót pedig egy erkölcsi törvény jelölte ki a számunkra, ugyanis nem szabad addig újraindítani az országot, amíg a leginkább életveszélyben lévők nem kapták meg az oltást, vagyis nem kerültek ki a közvetlen életveszélyes helyzetből. Ez a 65 év fölöttieket jelenti, az idősekre kell a legjobban figyelni, velük kevesebbet szoktak törődni. Szerintem a kormánynak az a dolga, hogy velük különösen is törődjön, rájuk erősen összpontosítson. Nemcsak azért, mert a szüleinkről meg a nagyszüleinkről van szó, bár ez is elég nyomós érv, hanem mert mérhetetlenül igazságtalan lenne, hogyha azokkal nem törődnénk kiemelten, akik egyébként az országot az elmúlt ötven-hatvan évben elhozták idáig a hátukon, ahol most mi vagyunk. Ezért mi külön szabályrendszert állítottunk föl, amelyekkel az időseket védjük. Amíg nincs minden 65 év fölötti, regisztrált ember beoltva, addig semmilyen kockázatot nem vállalhatunk. És úgy számolunk, hogy a 65 év fölöttiek, a regisztrált 65 év fölöttiek beoltása akkor történik meg, akkor fejeződik be, amikor körülbelül 2,5 millió embert már beoltottunk.

A WHO karanténfáradtságnak nevezi azt a jelenséget, hogy egyre nehezebb az embereket rávenni arra, hogy betartsák a szabályokat. Talán ezért is van, hogy a harmadik hullámban nem elég az embereknek a jóérzésére vagy a belátására apellálni, ha például a barkács áruházakra gondolunk, amelyek nyitva vannak, és ahol azért a hétvégén olyan képeket lehet látni, amik azért a járvány előtt voltak inkább szokványosak, vagy lennének helyesek, inkább azt mondom. Sokan kérdezik azt, hogy nem lett volna-e okosabb vagy taktikusabb egy rövid és kivételek nélküli zárás?

Először is mindenkit arra szeretnék kérni, hogy tartsa be a szabályokat. Nem sok szabály van, de azok egyszerűek, világosak és érthetőek. Érdemes és be is lehet őket tartani. Ha például kimegyünk egy épületből, vagy sokan vagyunk egy épületben, akkor hordjunk maszkot, és tartsuk be azt a távolságot, amely a fertőzéstől megvéd bennünket. Most a harmadik hullám a brit vagy angol vírusnak a hulláma, ez sokkal agresszívabb, mint a korábbi volt, gyorsabban is terjed. Amíg a fertőzések elszigeteltek voltak, addig a zárás, az otthon maradás segített. Most azonban tömeges a fertőzés, és ezt már bizony a zárások és a korlátozások csak lassítani tudják, megállítani már nem. Tavasszal elég volt korlátozásokat bevezetni, és azzal meg lehetett állítani a fertőzést. Ez nem olyan vírus, itt most már csak lassítani tudunk, ha korlátozunk. Egyetlen orvosság van, egyetlen módon tudjuk megállítani, nem egyszerűen csak lassítani, hanem megállítani vagy megölni ezt a vírust, ez pedig az oltás. Ezért most minden erőnket az oltásra kell összpontosítani.

A harmadik hullámban élik meg sokan azt, hogy a közvetlen környezetükben sokan megbetegszenek, illetve a családjukból, barátaik közül sokan meghalnak, fiatalok is. Ezért talán nem rossz optikájú az, hogy a kormány ebben a pillanatban már a nyitás stratégiájáról beszél?

Valóban, nagyon sokunknak van komoly vesztesége, barátok, munkatársak, családtagok. Ez meg is viseli az embereket, mindannyiunkat megvisel. Majd, amikor eljutunk oda, hogy túl vagyunk az oltáson, és megfékeztük a járványt, akkor majd nemcsak gazdasági értelemben kell újraindítani az országot, hanem a közösségi életet is újra kell indítani, utakat kell találnunk egymáshoz. Most mindenki elvesztette a derűt meg a jókedvet, talán a boldogságot is, egész Európa elég boldogtalan képet mutat. Tehát amikor újraindításról beszélek, akkor nemcsak a gazdaságról beszélek, hanem a közösségeinknek az újraélesztéséről is. Itt a kultúrának, a művészetnek, a lelki embereknek, egyházaknak, papoknak különösen kiemelt szerepe lesz. Többről van tehát szó, mint egyszerűen a boltok vagy a cégek újraindításáról. Azonban azt is tudnunk kell, hogy a vírus nemcsak az emberéletben tesz kárt, meg betegít meg bennünket, hanem tönkreteszi a munkahelyeket, és megtámadja a gazdaságot is. És újraindítani üzemeket, újraindítani boltokat, szállodákat, éttermeket nem megy egyik napról a másikra. Ezért fontos, hogy az emberek tudják, hogy mire számíthatnak, hogy el tudják tervezni a saját újraindításukat. A szülőknek is tudniuk kell, hogy körülbelül mire számíthatnak, meddig kell otthon maradni, mikor vihetik megint óvodába vagy iskolába a gyereket. Ezért nekünk egyszerre kell védekezni, oltani és közben segíteni az embereknek abban, hogy megtervezhessék a saját személyes életük újraindítását.

És ha már az oltásokat említette, a keleti vakcinák beszerzésének köszönhetően Magyarországon az átoltottság lényegesen magasabb, mint az Európai Unióban. Amíg az unióban 12,5 százalék, addig Magyarországon már meghaladta a….

20-at.

…a 20 százalékot. Ez a jó hír, ugye. De van egy rossz hír is, mégpedig a halálozási statisztika. Vajon mikor billenhet el ez a statisztika jobb irányba?

Én csak csupa rossz hírt hallok, mert az oltás maga se egy jó hír, legfeljebb örülünk annak, hogy van vakcina, de maga az egész helyzet, amiben vagyunk, nélkülöz mindenfajta romantikát, jó hírt, boldogságot, és így tovább. Tehát ez egy nagyon nehéz helyzet, amiben minden magyar ember, de nemcsak mi, magyarok, hanem egész Európa találta magát. Az oltás segít egyedül, minél gyorsabban oltunk, annál hamarabb csökken a megbetegedett emberek száma, és annál kevesebben fognak meghalni. Ezért nagyon fontos, hogy az oltásellenes hangoknak ne adjunk teret, azokat valahogyan toljuk félre. Ne adjunk nekik hitelt, ne üljünk föl. Az oltás ellen hangulatot kelteni, az oltás ellen agitálni, beszélni több mint hiba, talán már bűnnek is nevezhetném, mert aki azért nem oltatja be magát, mert hallgatott az oltásellenes politikusokra vagy áldoktorokra, az könnyen meghalhat. És akkor a felelősség azoké, akik az oltás ellen beszéltek. Tehát mindenkit arra kérek, megértem, ha valaki nem oltatja be magát, vagy kétségei vannak, de hogy másokat lebeszéljen arról, hogy fölvegyék az oltást, szerintem az súlyos felelőtlenség.

Ha már a politikusokat említette, vagy az ellenkampányt említette, azért azt is lehet látni a közösségi médiában, hogy olyanok is beoltatják magukat, akik korábban kampányoltak az oltás ellen. Sőt, olyan oltással oltatják be magukat, ami ellen kampányoltak. Ez nem azt jelenti, hogy akkor az oltásellenes kampány lassan véget ér? Kérdezem ezt naivan.

Nézze, gyarlók vagyunk, mindannyian emberből vagyunk, úgyhogy most nem akarok senkit megítélni, vagy elítélni meg végképp nem. Csak azt kérem mindenkitől, hogy hagyják dolgozni az orvosokat meg az ápolókat, és ne vezessék félre az embereket kamuvideókkal, álhírekkel, hanem inkább jóindulattal, jóakarattal viszonyuljunk egymás iránt, és hagyjuk azokat, akik oltatni akarják magukat, hogy elmenjenek, regisztráljanak, és fölvegyék az oltást. Tehát aki nem bízik az oltásban, én nem beszélek őellenük, megértem, hogy vannak ilyen emberek, de ez az ő személyes döntésük maradjon, a többieket hagyják, hadd hozzák meg ők is a maguk személyes döntését, hátha meg tudjuk így menteni az életüket, vagy meg tudjuk őket menteni egy súlyos betegségtől.

Ráadásul az oltáshoz képest a betegség sokkal-sokkal több rizikóval jár. Azt mondta múlt pénteken, hogy van elég ágy, és van elég lélegeztetőgép. Közben viszont több intézmény már arra panaszkodott, hogy már-már elérik a teljesítőképességük határát, hiszen önmagában az ágy meg a lélegeztetőgép még nem intenzív orvoslás. És azt érzik, hogy nem tudják már lassan olyan szakmai színvonalon ellátni a betegeket, amit, mondjuk, az ember a saját édesapjának kívánna, vagy elvárna bárkitől, hogyha az édesapja kerül kórházba.

Először is emeljük meg a kalapunkat az orvosaink meg az ápolónőink meg a háziorvosaink előtt. Emberfeletti munkát végeznek, a kórházakban különösen. A március 15-ei hétvégén két alkalommal is konzultáltam az ország összes megyei szintű kórházigazgatójával, és én azt láttam, hogy ezek jólelkű emberek, elszánt emberek, felkészültek, és odateszik magukat száz százalékig. Tehát én azt gondolom, hogy az orvosainkon, a kórházigazgatóinkon, az ápolóinkon nem fog múlni egyetlen emberélet sem, mert szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. Hétköznap, munkanap, ünnepnap, ahogy jön. És azt is láttam, hogy miután járványhelyzetet, veszélyhelyzetet hirdettünk ki a kórházakban, ezért megvan a kellő szabadsága az orvosainknak meg az orvosvezetőinknek, hogy átszervezzék a kórházi ellátást. És úgy látom, hogy bár nagy erőfeszítések árán, de lesz elegendő ember. Ugye, bevontuk most már a végzős orvostanhallgatókat is, a végzett rezidenseket is. Tehát vezénylés, átcsoportosítás a módszer, amivel meg tudjuk oldani ezt a helyzetet. Szerintem, bár még egyszer mondom, emberfeletti munka árán, de működni fognak a kórházaink. Sokkal jobb állapotban van különösen a humán erőforrás tekintetében a magyar egészségügy, mint azt korábban talán sokan gondolták volna. Egyébként a koronavírus miatt elkülönített, kijelölt ágyaknak a fele még szabad, és körülbelül kétszer annyi lélegeztetőkészülékünk van azonnal bevethető állapotban ággyal együtt, mint amennyi ágyon most éppen fekszenek. Tehát a technikai ellátás is meg van oldva, de semmi nem pótolja az orvosainkat és az ápolónőinket. Valószínűleg azoknak is köszönetet kéne mondanunk, akik kiképezték őket az egyetemeken meg a szakiskolákban, mert jól látható a mostani teljesítményből, a tanáraik is szép munkát végeztek.

Camus „A pestis” című művében azt írja, hogyha az ember csak négy órát alszik, akkor nem érzelgős, olyannak látja a dolgokat, amilyenek az igazság szerint is. Hát ez most abszolút igaz az egészségügyi dolgozókra is. Van még tartalék?

Én is négy órát szoktam aludni, és nem vagyok…

…és nem érzelgős.

És nem vagyok híján azért a romantikának. Ezt akartam mondani. Tehát marad azért hely az ember érzelmi életének is. De nyilván nehéz. Köszönet, hála, elismerés és támogatás. Tehát azt kérem mindenkitől, adjunk meg minden támogatást az ápolóknak és az orvosoknak. Még egyszer mondom: rémhírkeltésekkel ne nehezítsük a munkájukat. Nem most van az ideje például annak, hogy bemenjünk a kórházakba, kamuvideókat vagy álhíreket gyártsunk, és így tovább, hanem hagyjuk, hogy dolgozzanak, akik egyébként valóban gyakran nem alszanak többet, mint négy órát. Jóindulat, jóakarat, segítés.

Az intenzív osztályok lassan megtelnek COVID-os betegekkel. De hát azért más betegek is szorulhatnak akár intenzív ellátásra. Róluk talán az utóbbi időben kevés, kevesebb szó esik.

Az jó hír, mert azt jelenti, hogy valószínűleg ott kevesebb a gond. Az egy orvosszakmai kérdés, hogy hogyan kell az ágyakat elhatárolni COVID-osokra és nem COVID-osokra. Szabad keze van a szakembereknek e tekintetben. Mi elfogadjuk az ő orvosszakmai döntésüket. És úgy látom, hogy a fontos ellátásból nem kellett senkit sem kivenni. Tehát úgy érzem, hogy a kettős nyomást, a COVID-dal fertőzöttek ellátását és a legsúlyosabb betegeinknek, nem COVID-os betegeinknek az ellátását egyszerre képes megoldani az egészségügy.

Holnaptól elkezdik a tanárok oltását is. Ugye, Pfizer és Moderna vakcinával oltják őket. Ha április 19-én kinyitnak az iskolák, akkor emberi számítás szerint ők az első oltást kaphatják meg valószínűleg. Ez elegendő védelmet nyújt már nekik? Vagy esetleg ezt az időpontot lehet még tovább halasztani?

Nézze, amikor én az első oltást megkaptam, bementem dolgozni. Az első oltás jelent védettséget. Persze kényelmesebb volna megvárni a másodikat, meg a jó ég tudja pontosan, hány napot. Erről is van egy orvosszakmai vita. De amit biztosan tudunk az az, hogy az első oltás már nagyon komoly védettséget ad. És én megértem, hogy mindenki szeretné minél hamarabb megkapni az elsőt, aztán meg a másodikat, aztán meg még várni is. És nyilván a pedagógusok közül is sokan gondolkodnak így. De azt kérem tőlük, hogy legyenek tekintettel, vegyék figyelembe a szülők érdekeit is, akiknek otthon kell maradni, nem tudják hova vinni a gyereket, pedig dolgozni kellene, meg kell élniük valahogy. Tehát teljesítettük a szakszervezeteknek azt a kérését, hogy vegyük előre a pedagógusokat az oltás sorrendjében. Ezt megtettük, meg fogják kapni, úgy látom, bő egy héttel az iskolák újraindítása előtt az első oltást. Szerintem ezzel már lehet vállalni az oktatást. Ha valaki így sem vállalja, én megértem, de nem kell agitálni az iskolák újranyitása ellen, mert a gyerekekre is és a szülők érdekeire is tekintettel kell lenni. És nekik az az érdekük, hogy megfelelő, biztonságos környezetben minél hamarabb meg tudjanak indulni az iskolák.

Született egy új szó, ami úgy szól, hogy vakcinairigység. Biztosan mindenki hallotta, hogy a szomszédasszony bezzeg megkapta, pedig ő fiatalabb, mint én. Vagy a kollégám már megkapta, pedig nekem sokkal több krónikus betegségem van. Ez miért van, mi ennek az oka?

Ez azért van, mert úgy döntöttünk – ez egy nagy vita eredményeképpen meghozott döntés volt –, hogy a háziorvosi rendszeren keresztül oltsunk-e, vagy sem. Vannak országok, amelyek azzal próbálkoznak, hogy csak kórházakban hoznak létre oltópontokat, és úgy oltanak. Mi azonban kifejezetten a járványügyi szakemberek tanácsára inkább úgy döntöttünk, hogy a háziorvosokat vonjuk be első helyen. Nagyon sok olyan apró, személyre szóló mérlegelést kell elvégezni egy oltásnál, hogy kit hova, hányadik helyre tesznek a háziorvosok, és ők rendelkeznek azzal az információval, ami ehhez szükséges. Mi megadunk általános szempontokat, de fölhatalmazzuk a háziorvosokat arra, hogy ők a betegek személyes ismerete alapján különbséget tegyenek, és eltérés jöjjön létre. Ezért ők is vállalják a felelősséget. Nemcsak azzal, ha valakit előrevesznek, hanem esetleg azért is, mert nem vettek előre. Tehát nagyon felelősségteljes mérlegelés ez, amit a háziorvosoknak el kell végezni. És ők ismerik a beteget. És van, akinek azt mondják, hogy nem is ajánlják az oltást, másnak meg azt mondják, hogy van olyan betegsége, ami alapján indokolt, hogy előrevegyék. Én bízok a háziorvosokban, és szerintem jól tesszük, hogyha bízunk a háziorvosainkban, hogy ezeket a mérlegeléseket el tudják végezni. Ebből fakadhatnak olyan helyzetek, amiket mások igazságtalannak éreznek. De itt is mindenkit arra kérek, hogy inkább jóindulattal viszonyuljunk az orvosainkhoz, és jó szándékot föltételezzünk róluk. Higgyük el, hogy valóban egy orvosszakmai mérlegelést hajtanak végre.

Bizalom, az biztos, hogy kulcsa ennek a járványhelyzetnek. Be kell valljam, engem sokkolt, amikor meghallottam, hogy kismamák fekszenek intenzív osztályon, illetve lélegeztetőgépen is. Nem sokat vártak a döntéssel, őket is elkezdték oltani. Ez most hol tart?

Hosszú ideig az volt a hipotézis, az a föltételezés, hogy inkább ne oltsuk be a kismamákat. Aztán valahogy kialakult egy olyan tudományos-járványügyi szak-közvélemény egész Európában, hogy szabad oltani, legalábbis néhány vakcinával szabad oltani a kismamákat. És akkor a magyar orvosok is átvették ezt az álláspontot, és azt tanácsolták az operatív törzsnek, hogy vegyük előre a kismamákat. Így történt, hogy őket most oltjuk. 42 ezer olyan kismamánk van, aki a várandósságnak abban a szakaszában tart, vagy ott van, ahol föl tudja venni az oltást. Szerintem ezzel mindenki egyetért, mert itt baj esetén nem egy, hanem két élet is veszélybe kerülhet. Szerintem teljes az általános támogatottsága annak a gondolatnak, hogyha lehet oltani a kismamákat, akkor engedjük őket előre.

Ausztria is rendel orosz vakcinából. Vagyis úgy tűnik, hogy a keleti beszerzések példája ragadós. Sőt, még a német sajtó is pozitívan beszél. Pedig az, ugye, nem hétköznapi dolog.

Mint a fehér holló…

Mint a fehér holló. A magyar stratégiáról: számított erre?

Próbálok szerényen fogalmazni, de nem tudok annál lágyabban fogalmazni, minthogy egészen biztos voltam benne. Tehát valamikor november tájékán lehetett már látni, hogy a megrendelt, Nyugatról megrendelt vakcinák nem fognak időben megérkezni. Ugye, a bizottság rendelte meg a vakcinákat, ő kötötte a szerződéseket is, és itt valamit elrontottak. És egyszer csak azt láttam én is, hogy Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Izraelben, Szerbiában előrébb vannak az oltással, és előrébb is lesznek, mint Európa. És akkor azt a döntést kellett meghozni, hogy miután jogunk van ehhez, tehát minden európai uniós tagállamnak joga van saját vészhelyzeti szabályozás alapján külön megrendelni vakcinát a világ más részéről is, csak ezt rajtunk kívül Európában szinte senki nem vállalta. Tán a szegény szlovákok vállalták, de ráment a miniszterelnök az ennek következtében előállt vitákra. Mi vállaltuk ezt a kockázatot, én még itt ülök. Szerintem a magyar nép támogatja azt a gondolatot, hogy az ideológiát félre kell tenni, vakcina és vakcina között nem a szerint kell különbséget tenni, hogy nyugati vagy keleti, hanem, hogy biztonságos-e és célszerű-e. Ha biztonságos, és használ, akkor mindegy, hol gyártották, akkor azt elérhetővé kell tenni az emberek számára. A vakcinából politikai-ideológiai ügyet csinálni szamárság. De lehet, hogy ennél erősebb kifejezést kellene használnom, mert emberéletek mehetnek rá. Ha mi nem rendeltünk volna kínai és orosz vakcinákat, amikkel szemben eleinte fújtak a nyugatiak, most meg már ők is ezt akarják, akkor mi ott lennénk, ahol most a nyugatiak vannak, vagyis körülbelül feleannyi embert tudtunk volna beoltani, mint amennyit eddig sikerült ellátnunk. Tehát szerintem jól döntöttünk. Nem volt kockázatmentes döntés. Láthatta Ön is, olvassa a nemzetközi sajtót, milyen támadásokat kellett elszenvednünk meg milyen alattomos vádaskodásokat, de szerintem jól döntöttünk, és sok ezer ember életét mentettük meg, és fogjuk még megmenteni Magyarországon azért, mert nekünk vannak vakcináink, nemcsak Nyugatról, hanem Keletről is.

A német sajtó most azt írja azzal nyugtatva az embereket, hogy most aztán húsvét után tényleg beindul az európai vakcinabeszerzés, s tényleg elindul a tömeges oltás Németországban is. Ők tudnak valamit, vagy érint ez minket is?

Így voltunk novemberben is, akkor is mindenki reménykedett, aztán Brüsszel elrontotta, azt a hibát ki kellett javítani. Van, akinek sikerült, mint nekünk, van, akinek pedig nem. Nekem van egy ilyen kisokosom. Nem akarom a nézőket fárasztani ezzel, de én ebből dolgozom. Ezen heti bontásban látható, hogy mikor mennyi vakcinának kell beérkeznie az országba. Ma vagyunk 2.011.029 ember számára elérhető vakcinamennyiségnél, és azt tudom mondani Önnek, hogy április 4-éig lesz 2 millió 356 ezernyi vakcinánk, és május elején pedig lesz 4 millió 121 ezer. Tehát ebben nemcsak keletiek, hanem nyugatiak is vannak. A németeknek igazuk lehet. Az én várakozásaim, papírjaim szerint is nagyobb mennyiségű vakcinának kell érkeznie április hónapban Nyugatról is, és utána pedig május végére, június elejére el tudunk jutni a hétmillió vakcinához, első oltásra elérhető vakcinához. Tehát május elején több vakcinánk lesz, mint ahány ember regisztrált, tehát az a reményem, hogy valamikor április végén, május elején, aki regisztrált, az hozzájuthat az első vakcinához, nem tűnik megalapozatlannak. Oltani, oltani, oltani!

Közben viszont a kamara képviselőivel tárgyalt a múlt héten, és azt írta a közösségi oldalon, illetve azt mondta, hogy harcosak, újranyitást akarnak, és igazuk is van. Miközben a járványügyi szakemberek viszont inkább zárnának egészségügyi okokra hivatkozva. Hogyan lehet ezt a kettőt összehangolni, mondjuk, az első két hullám tapasztalataiból gazdagodva már?

Sehogy, tehát ez két egymást kizáró álláspont. Ahogy majd közelednek egymáshoz, meg fognak változni, és a változást pedig a beoltottság fogja előidézni. Mert ahogy nő a beoltott embereknek a száma, úgy lesznek egyre kevesebben betegek, és halnak meg majd egyre kevesebben. Még nem tartunk itt, a számok nem néznek ki jól. A mai számok se néztek ki jól. 10 ezer fölött van a kórházban lévő emberek száma, 1.500 fölött van a lélegeztetőgépen lévők száma, tehát az oltás még nem tudta letörni a járványt, nem tudta megállítani és megölni a vírust, de ahogy nő az oltott emberek száma, ez be fog következni. És ahogy javulnak majd a fertőzöttségi adatok, és nő a beoltottság, úgy lesz egyre inkább összhang Magyarországon abban, hogy mikor és hogyan lehet az újraindítás következő lépését megtenni. Indítottunk egy nemzeti konzultációt, olyan 600 ezer ember mondta el a véleményét. Pontosan tudjuk, hogy ők mit gondoltak. Lépcsőzetesen kell nyitni, első helyen az iskolákat kell kinyitni, második helyen pedig munkalehetőséget kell adni a szállodásoknak meg az éttermekben dolgozóknak, és utána jöhet a többi lépés. Tehát van egy népakarat, amit sikerült összegyűjteni, van egy meghatározott mennyiségű vakcina, orvosok, oltási terv és egy fertőzési szám. Ha ezeket mind összeadjuk, akkor szerintem az első lépés, ez a 2,5 millió beoltottság meglesz valamikor húsvét utánra. Ki tudjuk nyitni az iskolákat, ki tudjuk nyitni a boltokat egy újfajta biztonsági rendszerrel, tíz négyzetméterenként majd egy vevő tartózkodhat, és aztán jöhet a következő, harmadik, negyedik lépés. Ezekről most még nem akarok beszélni, mert most még túlságosan szemben áll egymással a napi fertőzések magas száma és az elérhető vakcinák száma. De ahogy a vakcinák száma nő, ez meg fogja változtatni a fertőzések számát, meg fogja változtatni a hangulatunkat, a viszonyunkat az egész problémához, és egyre racionálisabban, értelmesebben lehet beszélni az újraindítás éppen soron következő lépéséről. Én mindig egy héttel a soron következő lépés előtt tájékoztatni fogom a nyilvánosságot arról, hogy az operatív törzs milyen újraindítási következő lépést határozott el.

Közben a gazdaság újraindítása is folyik, hiszen Üzbegisztánból jött éppen ma délelőtt haza, ahol gazdasági tárgyalások is zajlottak. Azt mondta korábban, hogy ahány munkahelyet megszüntet a járvány, vagy tönkretesz, annyit fognak újrateremteni. Ha a mai munkanélküliség, illetve egyéb gazdasági számokat, mutatókat nézzük, akkor ez tartható ígéret?

A tények azt mutatják, hogy egy évvel ezelőtt februári adatokkal összevetve az idei év februári adatokat, ezek állnak most rendelkezésre, százezer emberrel dolgoznak kevesebben most, mint egy évvel ezelőtt. Tehát ha tartani akarjuk a vállalásunkat, hogy annyi munkahelyet teremtünk, mint amennyit a vírus tönkretesz, akkor legalább százezer munkahelyet létre kell hozni. És ez sikerülni is fog, én tartom, vállalom, a kormány is tartja és vállalja. Minden megszűnt munkahely helyett létre fogunk hozni egy újat, sőt én azt remélem, hogy egy olyan gazdasági megindulás lesz majd a járvány után, amely több munkahelyet hoz létre, mint amennyit a vírus elvett tőlünk.

Ha már az oltásellenes kampányról beszéltünk, tegnap egy baloldali elemző azt mondta egy tévéműsorban, hogy az ellenzéknek jobban kellene használni a gyászolókat, mert számítása szerint ez körülbelül kétszázezer embert jelent, akik potenciális szavazók lehetnek. Hát mit lehet erre mondani?

A baloldal eddig is durván oltásellenes volt, most is az, de én abban bízom, hogy ők is emberből vannak, anya szülte őket is, van szívük, és szerintem az ilyen véleményeket nem engedik érvényesülni még a baloldalon sem.

Csütörtökön Budapesten fogadja Matteo Salvinit és Mateusz Morawieckit. Ugye, eddig inkább a járványról beszéltünk, de azért az élet megy tovább, ahogy ez is mutatja. Salvini még a múlt héten azt mondta több interjúban is, hogy ennek még nem jött el az ideje, majd eljön ennek is, mármint a találkozónak az ideje. Miért vált mégis fontossá és szükségessé ez a találkozó holnap?

Tiszta helyzet jött létre Európában azzal, hogy a Fidesz és az Európai Néppárt közötti kapcsolat megszűnt. Most már jól látható, hogy nagyon sok olyan választó, olyan ember van Európában, akinek nincs képviselete, nincs megfelelő erejű képviselete az európai politikában. Sokan vagyunk, akik nem akarunk migrációt, de fontos a hagyományos család, nem akarunk multikulturalizmust, meg akarjuk védeni a nemzetünket, fönn akarjuk tartani a nemzeti identitásunkat, nem akarunk egy brüsszeli központú, európai birodalomban élni, hanem a megszokott, nemzeti keretekben szeretnénk folytatni az életünket. Szóval sokan, sok tíz-, vagy talán százmilliónyian is vagyunk Európában, akik így gondolkodunk, és ezeknek a pártoknak ma nincs, ezeknek a választóknak nincs, vagy legfeljebb széttöredezett képviselete van. Ezen próbálunk segíteni holnap, amikor itt lesz a lengyel miniszterelnök és a reményeim szerint jövendőbeli olasz miniszterelnök is, és megindítunk majd egy olyan platformot, egy olyan szerveződést, egy folyamatot, aminek eredményeképpen a hagyományos európai értékekben hívő és bízó polgároknak is meglesz a megfelelő súlyú képviseletük Európában.

És ha visszatérünk még a végén egy kicsit a járványhoz, talán most már sokan mernek a távolabbi jövőbe nézni, és azt kérdezik, hogy milyen nyarunk lesz, vajon hogyan fog sikerülni ez a nyitás, mikor kaphatjuk vissza a régi életünket? És, ugye, húsvét előtt vagyunk, és a keresztény világ a feltámadást ünnepli. Mi adhat nekünk reményt ebben a nehéz helyzetben?

A feltámadás, az a győzelem, és most egy győzelem kapujában állunk. Azt gondolom, hogy lesz még két-három nehéz hetünk, de utána a tamáskodó, bizonytalan hangok egyre inkább elhalkulnak majd, és egyre több energiát fordítunk az ország tényleges újraindítására, a nyarunk pedig szép, napos és vidám lesz. Most azonban még a szívünk inkább azokkal van, akik elvesztették a hozzátartozóikat, munkatársaikat, bármelyik szerettüket. Értük imádkozunk, és sok erőt kívánunk azoknak a családoknak, akik veszteséget szenvedtek el. És közben készülünk arra, hogy újraindítva a közösségeinket, visszakapjuk a derűs, boldog és reményteljes életünket, és ez, higgyék el, már csak karnyújtásnyi távolságra van tőlünk. Én látom az adatokat, látom a számokat, látom az ország képességét, az orvosokat, a kórházakat. Higgyék el, hogy teszünk még két-három lépést, és a végén győzni fogunk, és visszakapjuk a régi életünket. Nem lesz azonnal olyan, mint amikor elvette tőlünk a vírus, de vissza fogunk találni oda, ahhoz a valóban optimizmussal teli időszakhoz, ahol a járvány megszakította az életünket. Emlékezzünk rá, hogy, mondjuk, 2020 februárjában, amikor még nem jelent meg a horizonton a járvány, milyen reménykeltő tervekkel készültünk az előttünk álló évre, legyen szó a gazdaságról, legyen szó a demográfiai adatokról, a családokra vonatkozó adatokról. Szóval mindenből, minden adatból, információból áradt az optimizmus, az életerő. Ide kell visszatérnünk, ha nem is egyetlen lépésben, de meggyőződésem szerint a nyár végére biztosan.

Köszönöm szépen!