Törőcsik Zsolt: A Központi Statisztikai Hivatal friss adatai alapján a gazdaság tavaly az elemzői várakozásokat meghaladó mértékben, 0,6 százalékkal növekedett az előző évhez képest, miközben a foglalkoztatottak száma továbbra is 4 millió 700 ezer körül alakul. Hogy milyen következtetést lehet levonni ezekből az adatokból, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok!
Ugye, a GDP-adatban most egy egy hónappal ezelőtti, december végi állapotot látunk. Milyen alapot ad ez ahhoz, hogy 2025-ben tovább bővülhessen a gazdaság?
Jó reggelt kívánok mindenkinek! A közvélemény persze most ismeri meg az adatokat, amikor hivatalosan is nyilvánosságra kerülnek, de a kormánynak azért van az az előnye, hogy a nyers adatokat is ismeri. Tehát amikor én arról beszéltem, hogy repülőrajt lesz, meg fantasztikus év lesz, akkor én tudtam, hogy hányadán állunk, tehát én nem lutrira mentem, vagy nem lottón fogadtam, hanem ismertem ezeket a számokat és folyamatokat. Érdekes összefüggések lehetnek, amiket persze közgazdaságilag nehéz kimutatni. Meggyőződésem, hogy a novemberben történt amerikai elnökválasztás benne van az adatokban. Mert Trump győzelme mégiscsak azt jelenti, hogy a háborús szakasznak biztosan vége lesz, és egy békekorszak következik. És a gazdasági szereplők olyanok, hogyha háború van, akkor óvatosak, hogyha kinyílik a lehetőség, és jön a béke, és lehet üzletelni, és lehet befektetni, lehet kockáztatni, van értelme vállalkozni, akkor megindulnak. Tehát én azt hiszem, hogy már a tavalyi évben is, de különösen az idei évben ez az amerikai hátszél dagasztani fogja a magyar vitorlákat is a gazdaságban. A másik dolog a cinizmus. Ez egy nagyon érdekes faktora a közgazdaságtannak. Amikor kitűz egy kormányzat vagy akár egy magánszereplő is valami komolyabb gazdasági célt, akkor Magyarországon, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy többség vagy kisebbség, de jelentős része a közvéleménynek cinikusan reagál: hát úgyse sikerül. Én ezt átéltem, amikor 2010-ben vállaltuk, hogy létre fogunk hozni egymillió új munkahelyet. Mosolygás, kis mosolygófejek az interneten, legyintés, kis gúnyolódás, kis rákosizás, persze megint ilyen komcsi nagyotmondás, és aztán lett egymillió új munkahely. Tehát az nagyon fontos, hogy a magyar gazdaságpolitikának egy faktora, hogy az emberek, akik a gazdaságot valójában működtetik, mert nem a kormány működteti a gazdaságot, hanem az emberek, akik működtetik, elhiggyék, hogy egy olyan szituációban vagyunk, amikor komoly dolgokat lehet csinálni. Ha sikerül ezt a cinizmust vagy áttörni vagy megkerülni, akkor a gazdaság meglendül. Ha lebeszéljük, mert a cinizmus lebeszélés, ha lebeszéljük saját magunkat arról, hogy komoly célokat tűzzünk ki, akkor az nem fog sikerülni. Most, ugye, ugyanilyen csatát vívok, mint amilyet az egymillió új munkahelynél vívtam, ennek az a neve, hogy érjük el az egymillió forintos havi átlagfizetést. És látom, hogy ugyanígy folyik a gúnyolódás, a cinizmus, de meg fogjuk csinálni, és kézzelfogható távolságban van már, ezért el is fogjuk érni az 1 millió forint per hó fizetést. Biztató jel, hóvirág vagy ibolya, tehát első tavaszi virág, hogy már van négyezer olyan pedagógusunk a tanárbéremeléseknek köszönhetően, már van négyezer olyan tanárunk, aki már egymillió forint fölött keres. Szóval azt akarom mondani, hogy nagy energiák vannak a magyar gazdaságban. Azt is mondhatnám, szemben a cinikusokkal, nagyon sok pénz van a magyar gazdaságban. Tehát most, amikor ki kell fizetnünk az állampapíroknak a kamatait, ami szerintem egy fantasztikus dolog, hogy 800 ezer ember betette a pénzét állampapírba, és most egy halom pénzhez fog jutni, ha egy embert családként veszek figyelembe, azt néggyel megszorozhatom, 3 millió 200 ezer magyar él olyan családban, akinek állampapír-megtakarítása van, és ez csak egytizede a teljes magyar pénzügyi megtakarításnak, ami 90 ezer milliárd forint. Tehát ha ezt a cinizmust áttörjük, ezért is indítottuk a nemzeti konzultációt, ami mindig arra jó, hogy a cinizmus falát áttörjük vagy kikerüljük, és az új gazdaságpolitikáról mégiscsak 1 millió 350 ezer ember azt mondta, hogy hajrá, fiúk, ez a cinizmus kikerülésének az egyik manővere, tehát ha ezt sikerül áttörni, és mozgásba tudjuk hozni a gazdaságban bent lévő pénzeket, ami az embereknél van, nem is beszélek a vállalkozásokról, az egy másik kávéház, csak a magánszemélyekről, ha azt mozgásba tudjuk hozni, akkor óvatosan mondom, de fantasztikus évet tudunk csinálni. És nézem ezeket az állampapír-megtakarításokat, mert azt nehéz tudni, hogy pontosan milyen állapotban is vannak a családok pénzügyileg, ezt mindenfajta részmutatókból tudom kiolvasni. Most megnéztem, hogy kiknél van, nem név szerint, mert ilyen tudásom azért nincs szerencsére, de hogy nagyjából milyen fajta embereknél, milyen gazdasági állapotban lévő embereknél vannak az állampapírok, és az ember azt gondolná, hogy hát biztos a leggazdagabbaknak vannak állampapír megtakarításai, de azt találtam, hogy például 1 millió forint alatti állampapírral rendelkezik körülbelül 50 ezer ember. Akinek 1 és 5 millió forint közötti állampapír-állománya van, az 191 ezer ember. Ők nem a gazdagok. Akinek 5 és 10 millió között van, 117 ezer. És a 10 és a 25 között is van 121 ezer. Tehát én csak azt akarom mondani, hogy szerintem az egy reális célkitűzés, cinizmus ide, cinizmus oda, hogy a középosztályt szélesítsük és megerősítsük, hogy mozgásba hozva a gazdaságot, akiknek már van valamilyen megtakarítása, vagy akik egyszerűen csak munkából élnek, és magasabb bérre vágynak, azok plusz erőfeszítéseket fognak tenni, és meg fog történni, hogy az utolsó negyedév, hogy visszatérjek az Ön kérdéséhez, az utolsó negyedév már látható növekedése, ami azt jelenti, hogy vége a recessziónak Magyarországon, az még magasabb növekedés lesz a következő évben. Nekünk van látásunk az adatok alapján erről az évről. Tehát nem egyenletesen fog gyorsulni a gazdaság. Az igazi, komoly tempónövekedés a harmadik és a negyedik negyedévben lesz. De már szép lesz az előző évekhez képest különösen az első negyedév meg a második is, de amikor igazából látható lesz mindenkinek a számára, hogy valóban egy új növekedési korszakba léptünk, na, az majd a harmadik és negyedik negyedévben lesz érezhető, és remélem, majd a 2026-os évben folytatódni fog.
Ön cinizmusról beszélt az elemzőkkel kapcsolatban, de azért azt látjuk, hogy a lakosságban és a vállalkozásokban nem is cinizmus, de azért szkepticizmus van, mert a COVID-tól kezdve, gyakorlatilag jött utána a háború, jött a magas infláció, jöttek a szankciók, és volt egy rossz hangulat az emberek között gazdasági szempontból is. Ezt a falat hogyan lehet áttörni, illetve a 21 pontos gazdaságpolitikai akcióterv például hogyan segíthet ebben?
Persze a cinizmus csak akkor működik, ha van valóságalapja. Tehát nem az a kérdés, hogy vannak-e nehézségek, mindig vannak nehézségek, hanem az a kérdés, hogy mi mit akarunk kezdeni a nehézségekkel. Hogy azt mondjuk-e, hogy persze, itt vannak a nehézségek, és ezt így és így fogjuk legyőzni. Ez az optimizmus, vagy nem is tudom, micsoda, a cselekvő reménykedés. A másik: a cinikus azt mondja, igen, itt vannak ezek a nehézségek, és ezek bizony velünk is fognak maradni, ez sose lesz jobb, úgyse fog sikerülni, amikor lebeszéljük magunkat. Tehát kétségkívül egy háborús időszakban vagyunk. Tehát a cinizmusnak van táptalaja, van rá fogékonyság, hiszen ezt megszenvedtük, a COVID-ot is megszenvedtük, emberéleteket vesztettünk, a gazdaság is leállt egy évre, másfélre, és aztán beesett ez az egész háborús időszak. Csak a szankciók miatt, ami persze Brüsszel hibája, de hát akárhogy is, a szankciók miatt elveszítettünk minden évben, a háború kezdete óta 6,5 milliárd eurót. Az három év alatt 19,5 milliárd euró. Annak itt kéne lennie a gazdaságban. Az emberek nem véletlenül óvatosak, nem véletlenül van például ennyi pénzügyi megtakarításuk, van pénzük, csak nem akarják betenni a gazdaságba, és nem akarják mozgásba hozni, mert a háború miatt az egész világot bizonytalannak látják. Ezért volt fontos az amerikai választás. Az amerikai elnök győzelme szó szerint a magyar emberek zsebe szempontjából volt egy rendkívül fontos és hasznos kimenetele a világpolitikának.
Arról beszélt az elmúlt hetekben többször is, hogy a középosztály megerősítése a cél. Ez részben filozófiai, de részben gyakorlati kérdés azért, hogy miért erre helyezi a hangsúlyt a kormány?
Azért, mert az a kérdés, hogy mire való a gazdaság. Hát szép dolgok ezek a hókuszpókuszok, GDP, növekedés, meg ez mind nagyon izgalmas, és ebből sok mindent ki lehet olvasni. Na de a nap végén az érdekel, hogy Kovács József, becsületes, Karcag-külső lakosnak három gyerekkel vagy kettővel hogy’ megy az élete. És a gazdaságnak arról kell szólnia, hogy az ő élete jobban menjen. És az ő élete, a magyarok többségének az élete a középosztálybeli élet. Dolgoznak, munkából tartják el a családjukat, és általában van saját ingatlanjuk. Ez már a középosztályhoz tartozásnak a kategóriarendszere. És ők vannak a legtöbben. Tehát ha a magyar gazdaság működésének van értelme, akkor az az, hogy a középosztály először is erősödjön, kettő: szélesedjen. A szélesedés azt jelenti, hogy akik ma a középosztályi szint alatt vannak, azok jussanak olyan lehetőséghez, kereshessenek többet, hogy be tudjanak lépni abba a világba, ahol saját ingatlanom van, magabíró ember vagyok, ennek mindenfajta lelki következményei is vannak, munkából tartom el a családomat, az én házam, az én váram, és akkor hirtelen a középosztály nemcsak mélyül, nemcsak egyre jobban megy azoknak, akik beletartoznak a középosztályba, hanem szélesedik is. Tehát a szegénység ellen a legjobb orvosság a középosztály szélesítése. A gazdagokkal nem kell törődni, mert azok majd intézik a saját életüket, azzal nekünk nincs dolgunk, mármint a kormányzati gazdaságpolitikának. Ott hagyni kell őket, hogy fialtassák a pénzüket, fizessék be az adót, adjanak minél több embernek munkát. Igazából törődni a középosztállyal és az alsó helyzetben lévő emberekkel kell, esélyt kell nekik adni. Ez a középosztályosítás politikája. Ezt hívják igazából néppárti politikának, amikor a gazdaságpolitika nem elvont, liberális gazdasági összefüggéseket, makroszámokat szolgál, hanem valójában az emberek érdekeit. Trump is ezzel nyert, hogyha valaki figyelte az amerikai választást. És ez egyre inkább így van. Tehát az európai vagy nyugati politika egyre egyértelműbben szűkül le arra a kérdésre, hogy na, hagyjuk ezeket a liberális dumákat, ez mind nagyon szép, és hogy’ élünk? És mi történik? És van-e esélyünk? És van-e a gyerekeinknek esélye? Jobban fognak-e élni a gyerekeink, mint mi, vagy rosszabbul? Érdekes, hogy Közép-Európában azt gondolják, hogy a gyerekeink jobban fognak élni, Nyugat-Európában pedig tendenciózusan, tehát erőteljesen azt gondolják az ott élők, hogy a gyerekek rosszabbul fognak élni. Nagyon nehéz úgy lökést adni, megrántani, fölfele húzni egy gazdaságot, hogy maguk a benne élő emberek is azzal számolnak, hogy a gyerekeik rosszabbul fognak élni, mint ők. És Nyugat-Európában ez egy általános életérzés. Közép-Európában nem, itt azért sokkal jobban állunk.
A középosztály megerősítésének része a nyugdíjasok és az idősek támogatása is, és ennek megfelelően februárban idén is érkezik a tizenharmadik havi nyugdíj. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak van egy munkaanyaga, amely ennek eltörlését várja a kormánytól, és itthon is vannak olyan hangok, amelyek szerint erre ebben a formában legalábbis nincs szükség. Mire számítsanak a nyugdíjasok? Mi lesz a tizenharmadik havi nyugdíj sorsa hosszú távon?
Az az igazság, hogy azt hiszem, az emberek nem tudják, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj kifizetése micsoda harc, hogy ez egy csatának az eredménye. Nemcsak arról van szó, hogy elő kell teremteni rá a pénzt, az is egy szép feladat. Azért beszélünk körülbelül 500 milliárd forintról, amit ilyenkor ki szoktunk fizetni, meg beszélünk persze a saját múltunkról, mert hogyha győztes nemzetet akarunk faragni saját magunkból, és mi azt akarjuk, szemben a cinikusokkal mi egy győztes nemzetet akarunk látni, ahhoz a régi bajokat le kell győzni. És az egyik ilyen régi baj, amire mindenki emlékszik, és személyes, és nemcsak zsebbe, hanem húsbavágó is volt, az a tizenharmadik havi nyugdíj elvétele. Nem tudsz győztes nemzet lenni, ha a korábban már egyszer elért eredményeidet sem tudod megépíteni vagy megújítani vagy újra teljesíteni. Tehát a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítása, ugye, ezt a Bajnai–Gyurcsány-korszakban vették el, tehát ha ezt nem tudjuk visszaadni, akkor ki fogja nekünk elhinni, hogy egyébként jobb idők előtt állunk, mint amilyen a régi időszak volt? Tehát a tizenharmadik havi nyugdíj visszaadása annak a feltétele is, hogy mi magunk, magyarok elhiggyük, hogy persze voltak bajok, itt 2010 előtt a baloldali kormányok mindenfajta zavarokat okoztak, de ezt már magunk mögött hagytuk, és legalább azt, ami akkor egyszer már megvolt, azt ismét elérjük. A tizenharmadik havi nyugdíj ezért egy lelki, pszichológiai, politikai és csak ezek után gazdasági kérdés. Persze a nyugdíjasoknak elsősorban szociális és gazdasági kérdés, de a nemzetgazdaság szempontjából sokkal többről van szó. Ezért csatázom. A tizenharmadik havi nyugdíjat a brüsszeliek el akarják venni. Előírják, hogy ez nem jó, és hogy ezért vezessük ki. Minden fűtési szezon előtt jönnek ezek a tanulmányok, ajánlások, úgy hívják Brüsszelben azt, amikor rád akarnak valamit kényszeríteni, és beleverik valamibe az orrodat, azt ők úgy hívják, hogy ajánlás, és ezt vissza kell utasítani. És ezt meg kell védeni. És akkor jönnek mindenfajta szankciók meg mindenfajta viták, de mi eddig is megvédtük, és én ragaszkodom is hozzá az előbb elmondottak miatt, a nyugdíjasok miatt is ragaszkodom hozzá meg a lendület miatt is, amit kifejez a tizenharmadik havi nyugdíjnak a visszaadása, a jövőbe vetett hit és remény miatt. Meg hát a nyugdíjasoknak ez nagyon fontos. Ugye, a bérek gyorsabban nőnek, mint a nyugdíjak, de a tizenharmadik havi nyugdíjjal azért valamelyest közelebb tudjuk hozni a nyugdíjemelés mértékét a béremelkedéshez. Nagyjából így állunk. Arra számítok, hogy lesz ilyen csata, vannak ágensei ennek a brüsszeli gondolatnak Magyarországon is. Az ellenzéki pártok mögött lévő közgazdászok, most neveket nem mondok, különösen hölgyeket nem hozok ebbe a helyzetbe, állandóan fölvetik, hogy így nincs jól. Tehát nem merik azt mondani, hogy vegyük el, de hát ez így nem jó. Én csak azt tudom mondani, el a kezekkel a nyugdíjaktól, el a kezekkel a tizenharmadik havi nyugdíjtól!
Beszéljünk a gazdasági növekedésre leselkedő veszélyekről is. Ugye, a magyar gazdaság növekedett, ugyanakkor a német zsugorodott, és Berlinben az idei várakozásokat is jelentősen rontották, ráadásul a Financial Times arról írt, hogy a Volkswagen nyitott arra, hogy kínai autógyártók átvegyék a felesleges európai gyártási kapacitásaikat. A német gazdaság gyengélkedése vagy az európai gazdaság helyzete hogyan befolyásolhatja Magyarország gazdasági teljesítményét?
Beszéljünk egy kicsit akkor erről a német helyzetről. Nem kell minősíteni másik ország kormányzatát, mert nem szül jó vért. Különösen, hogyha nagyobb, mint te, és véletlenül egy nyakleves elszalad, akkor az nem esik jól senkinek. És azért a német medve nagyot lendít, tehát óvatos vagyok. Nyilván mindenkinek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. És az kétségkívül igaz, hogy nem véletlenül tartanak előrehozott választásokat Németországban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kudarcok miatt kell előrehozott választást tartani. De azért látni kell, hogy miközben a németek is nyilván vétenek hibákat, valójában Brüsszel teszi tönkre Németországot. Ennek a legélénkebb példája egy most zajló történet. Brüsszel arra hivatkozva, hogy megvédje az európai autógyártókat, bevezetett egy büntetővámot a kínai autókra. Én beszéltem az összes nagy német autógyár vezetőségével vagy vezetésével, akik mind tiltakoztak ez ellen. Tehát miközben Brüsszel rájuk hivatkozik, hogy őket akarja védeni, bevezet olyasmit, amiről ők megmondják, hogy ez nekik rossz lesz. Abban az abszurd helyzetben vagyunk, hogy ezek az autógyárak, ezek a német autógyárak ma perlik Brüsszelt, a brüsszeli bizottságot, aki állítólag az ő érdekükben lépett föl. Ha ilyen gazdaságpolitika van Brüsszelben, akkor persze, hogy tönkremennek a németek. Nálunk persze itt is van ennek hatása, ugye, mi ezeket ki tudjuk védeni, mert a brüsszeli rossz gazdaságpolitikai döntéseknek a romboló hatását, lásd tizenharmadik havi nyugdíj, egy nemzeti kormány, amelyik harchoz van szokva, mint ahogy mi a nemzeti függetlenségért folytatott harchoz vagyunk szokva, ennek a hatásait tudja tompítani. Mi sem tudjuk, én sem tudom teljesen kiküszöbölni a brüsszeli hibák magyarországi hatását, de tudom jelentős mértékben tompítani, és mindig ki tudunk találni valamit, amivel még kompenzáljuk is. De akik meg brüsszeliánusok, mint ahogy a németek hagyományosan ilyenek, azok bajban vannak, ha Brüsszelben rossz gazdaságpolitika zajlik, nem nagyon tudják vele szemben megvédeni magukat. És az egész Green Deal, ezt így hívják, ez a zöldátmenet, ami egyébként jó ötlet, hogy a gazdaság legyen zöldebb, éljünk egészségesebben, legyen tisztább a levegő, a víz, amikor termelünk, akkor ne romboljuk a környezetet, hanem inkább építsük, ezek mind remek dolgok, de ahhoz, hogy ilyen intézkedéseket bevezess, ahhoz neked egyeztetned kell azokkal, akik működtetik a gazdaságot. Ha a gazdaságot működtető, mondjuk, autógyárakkal, nagy ipari cégekkel szemben vezeted be ezeket az intézkedéseket, tönkre fogod tenni a gazdaságot. A zöldátmenet tipikusan példa arra, hogy valami jó ötletet, amit meg lehetne csinálni együttműködve az üzleti élet szereplőivel, és akkor sikeres lenne, az üzleti élet szereplői ellenében próbálják megcsinálni, és biztosan kudarcra van ítélve, és mintegy mellékhatásként tönkretesz néhány európai gazdaságot, például a németet. Na, most a hatása ennek Magyarországon. Én nem vagyok persze jövendőmondó meg jós, de dolgom, hogy próbáljam megérteni a jövőt. Én nagy jövőt nem jósolok annak, ami ma Nyugat-Európában történik. Tehát ha a nagy államok nem szedik vissza, nem szerzik vissza a függetlenségüket, ha nem állnak a sarkukra, hanem továbbra is ez a brüsszeliánus, bürokrata elit buborékban ülve osztja az észt Európában, és a nagy országok ezzel nem fordulnak szembe, akkor sok jövőt nem adok, nem jósolhatunk az európai nagy országok gazdaságainak. Vannak a lázadásnak jelei, mert itt lázadni kell, tehát a brüsszeliekkel nem lehet tárgyalni, ismerem őket, visszajönnek, szóval mindenfajta fondorlatos cseleket vetnek be. Tehát ott lázadni kell. De most a németek például a gazdaságban még nem, de a migráció ügyében elkezdtek lázadni. Azért Németországban olyasmi történt az elmúlt napokban, amit mi csináltunk. El is hangzott a német belpolitikai vitákban, a balosok azt mondták a konzervatívoknak, hogy amit ti csináltok, ilyet csak Magyarország mert eddig megcsinálni. Bravó, így is van, ezt kellett volna csinálniuk 2016-ban vagy 2015-ben, a migrációs válság kezdetén, és akkor ma nem lennének ott, ahol vannak. Nem lennének a terrorcselekmények, nem lenne az a gazdasági állapot és tehertétel, amit a migráció jelent Németországban. Tehát látok azért jeleket, hogy a németek egy adott pillanatban csak föllázadnak, a gazdaságban még nem, de a menekültügyben már igen, vagy a migráció ügyben már igen. És el fog jönni a pillanat, amikor szerintem föllázadnak a gazdaságban is, de egész addig sajnos semmi jót nem tudok mondani. Ez nekünk azért rossz, mert a Magyarországon előállított termékek nagy része a német, illetve a nyugat-európai piacokra megy. Nem is szabad föladni ezeket a pozíciókat, de csak ezen az egy lábon nem szabad állni. Ezért van az, hogy nekünk stratégiai fontosságú a kínaiakkal való együttműködés, Dél-Koreával, Japánnal, Törökországgal és az arab világban lévő, hatalmas mennyiségű pénz egy részének a bevonása a magyar gazdaságba. Tehát ha bezárva maradunk a nyugati világunkba, nem törünk ki ebből, ezt hívjuk mi konnektivitásnak, ha a világ más, fölemelkedő, Európánál sokkal gyorsabban fejlődő részeivel nem működünk együtt, nem építjük be az ő erőforrásaikat a magyar gazdaságba, akkor pórul járhatunk. Ezt hívtuk keleti nyitásnak régen, és ennek az aktualitása ma erősebb, mint bármikor.
A növekedésre leselkedő egyik fő veszélyként legutóbb az energiabiztonságot és a szankciókat azonosította. Ugye, a szankciók fél évig még biztosan érvényben maradnak, ugyanakkor Magyarország ezek megszavazásáért cserébe hétfőn kapott az energiabiztonsággal kapcsolatos garanciákat. Mennyire erősek ezek a garanciák? Kérdezem azért is, mert szerdán érkeztek arról hírek, hogy a Barátság kőolajvezetéket támadás érhette Oroszországban.
Igen, de aztán kiderült, hogy ez valószínűleg inkább rémhír, mert az olajáramlás valóban leállt, de ez egy inkább technikai hibának köszönhető, ezért egy fél napon belül sikerült is a bajt elhárítani. Na, a szankciók, beszéljünk erről! Először is az amerikaiak és az európaiak két, egymással szöges ellentétben lévő dolgot mondanak. Az európaiak azt mondják, hogy a szankciókat folytatni kell, sőt súlyosbítani kell annak érdekében, hogy az ukránok megnyerjék a háborút Oroszországban. Tegnap az amerikai külügyminiszter egy nagy interjúban azt mondta, hogy tisztességtelen dolog volt becsapni a világot, azt állítva, hogy az ukránok ezt a háborút megnyerhetik. Érdemes ezt a nagy interjút nyomon követni. Az amerikaiak éppen ezért nem szankciót akarnak, hanem békét. Tehát az európaiak béke helyett akarnak szankciót. Az amerikaiak békét akarnak, és a béke elérésének egyik eszköze a szankció. Tehát ők azt mondják, hogy tárgyaljatok, ha nem tárgyaltok, akkor még súlyosabb szankciók is jöhetnek, de ez két, egészen különböző kávéház. Az európai logika teljesen más, mint az amerikai, az egyik háborús logika, a másik pedig békelogika. Most mi folyamatosan egyeztetésben vagyunk Brüsszellel, hiszen benne élünk, és az amerikaiakkal is. Tehát mi látjuk, hogy mi hogyan alakul, minden kérdésben egyeztetünk, szankcióügyekben is tudjuk, hogy mikor, hol, mi történik, és tudjuk, hogy mi a magyar érdek. A magyar érdek az, hogy elvesztettünk 19,5 milliárd eurót három év alatt. Ezt vissza kell szereznünk, vagy legalábbis olyan éveket kell létrehoznunk, amikor ezt az évi 6,5 milliárd eurót a magyar gazdaság nem veszíti el. Vagyis a szankciókat meg kell szüntetni. Ez a magyar álláspont. Sosem támogattuk a szankciókat. Egyszerűen tudomásul vettük, hogy Brüsszelben 27 országból 26 szankciókat akar, és miután nem akarunk kilépni az Európai Unióból, és nem akarunk állandóan megakasztani mindent, ezért folyamatosan elmondtuk, hogy nem értünk egyet, ellentétes az érdekeinkkel, ne csináljátok, de nem fogjuk megvétózni, mert egyébként az egész európai gépezet megbénul. De most az ukránok viselkedése elvitt bennünket ahhoz a ponthoz, addig a pontig, amikor azt kellett mondanunk, hogy most állj! Tehát az, hogy Ukrajna nem hajlandó átengedni az orosz gázt a saját területén, hogy az eljusson Közép-Európába, és ezzel megemeli az árát a gáznak, aminek következtében aztán minden emelkedik, még az üzemanyag is, ez elfogadhatatlan. Ezért kénytelenek voltunk nagyon komolyan és szigorúan megmondani, hogyha nem változtatnak ezen, akkor a szankciókat most el fogjuk törölni, mert ezt egy ország is meg tudja tenni. Tehát ha nagyon muszáj, akkor Magyarország tudja azt mondani, hogy na, most akkor mindenki menjen haza, mint a Petőfi versben, villany lekapcs, mindenki haza, szankcióknak vége. De ez egy nagyon durva dolog. Tehát ezt csak a legvégső esetben szabad használni. És nekünk nem a szankciók filozófiájával van problémánk, az egy másik beszélgetés, hanem a magyar gazdaságra gyakorolt hatásával. Tehát ezért nekünk ki kellett küzdenünk Brüsszelben azokat a garanciákat, amik arról szólnak, hogy a magyar energiabiztonságot a szankciók nem fogják veszélyeztetni, és a szankciók nem vezetnek további energiaár-emelkedésekhez, amit aztán a magyar embereknek kell megfizetni. És erre kértünk garanciát. Többek között a bizottság megígérte, hogy el fogja intézni, hogy az ukránok újra átengedjék Ukrajna területén az orosz gázt. Tehát az ukránok tőlünk függenek. Nélkülünk egyetlen napig sem tudnak harcolni, nélkülünk egy napig nem működik a gazdaságuk, csak a sarkunkra kell állni, és azt kell mondani, kedves ukrán barátaink, mindent értünk, de nekünk ez kell. Engedjétek át az orosz gázt! Hogy akartok ti az Európai Unióhoz közelebb kerülni, ha kibabráltok egyébként a közép-európai országokkal? Álljon meg a menet! Ezt nekünk most ilyen élességgel kellett fölvetnünk. Megkaptuk a garanciákat, értem a cinizmust meg a bizonytalanságot, bennem is fölmerül az a kérdés, hogy vajon be fogják-e tartani. De a helyzet az, hogy a szankciókról félévente dönteni kell. És ha nem tartják be, akkor nemcsak eljutunk addig a pontig, ahol fölvetjük a szankciók eltörlésének lehetőségét, hanem el is fogjuk törölni. Tehát ha most ezt a bizottság nem tartja be, amiben megállapodtunk, akkor a szankcióknak vége lesz. Most már muszáj ezen a hangon és ebben az erőteljes összefüggésben beszélnünk, egyébként balekoknak fognak bennünket nézni, és a végén a magyar emberek fogják továbbra is fizetni a szankciók árát meg még azt az ukrán arcátlanságot is, hogy miközben mi finanszírozzuk az ő háborújukat, mi adjuk a pénzt az országuk működéséhez, ők olyan lépéseket tesznek, amivel az európai, köztük a magyar emberek életét megnehezítik. Ez elfogadhatatlan!
Nagyon rövid időnk van, de az látszik, hogy a szankciókkal kapcsolatos viták velünk maradnak 2025-ben is, ugyanakkor más ügyekben is van nézeteltérés a magyar kormány és Brüsszel között. 2025-ben hogy’ látja, melyek lesznek a legélesebb konfliktusok?
A kormány éppen most tekintette át ezt az aknamezőt. Nagy listánk van. Ugye, bíróság elé citáltak bennünket a gyerekvédelmi törvény ügyében, ezt a marhaságot nem tudják elengedni, hogy a szülők helyett ők akarják megmondani, hogy a szexuális felnőtté válásnak milyen legyen a folyamata, és hogyan és miképpen vezessük be a felnőttkorba a gyerekeinket, ez nálunk lehetetlen. Bepereltek bennünket, egyébként magyar ellenzékiek is benne vannak ebben, beperelték Magyarországot az európai parlamenti pártok, hogy azt a pénzt, amit már nagy nehezen kiharcoltunk Brüsszelben, most nem idézem föl a fogcsikorgatós jeleneteket, ahogy azt a 12,5 milliárd eurót mégiscsak áttetettük a magyarok számlájára, most azért perelnek bennünket, az Európai Parlament, ahol ott ülnek a perlő pártok között a magyar ellenzékiek is, hogy ezt a pénzt vegyék vissza. Érti, amit beszélek? Hogy az Európai Parlament, amelyben magyar pártok is ülnek, beperlik Magyarországot a bizottságtól már megszerzett pénz visszafizetéséért. Most nem akarok erőteljes büntetőjogi kategóriákat használni, de mit csinál a hazájával egy ilyen ember? Hogy nem az érdekeit szolgálja, az biztos. És aztán vannak természetesen még a vitáink a rezsicsökkentés ügyében, ahol a rezsicsökkentés eltörlését is akarják, minden évben, fűtési szezon előtt rezsicsökkentés-eltörlés, azt meg kell védenünk. Vannak ezek a vámok, amelyekkel büntetik az áruk egy csoportját, ami Magyarország számára pedig fontos lenne, hogy ilyen vámok ne terheljék. Szóval van egy 7-8 pontból álló lista az aknamezőről, ahol nekünk a következő egy évben ügyesen kell manőverezni. Amerikában megnyertük a csatát, Amerikában most már a nép érdekét szolgáló kormány van. A brüsszeli bürokraták azonban nem változtak, visszaélnek a hatalmukkal, és a következő egy évben a velük folytatott küzdelem folyamatosan része lesz a magyar politikai napirendnek.
A tegnap megjelent magyar növekedési adatról, annak okairól és európai összefüggéseiről, valamint az Európai Unióval fennálló konfliktusokról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.