- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-interjuja-a-hir-televizio-napi-aktualis-extra-cimu-musoraban/ -

Orbán Viktor interjúja a Hír Televízió „Napi Aktuális Extra” című műsorában

Gajdics Ottó: Jó estét kívánok! Ez a Napi Aktuális Extra, amelyben köszöntöm vendégemet, Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét. Jó estét kívánok!

Jó estét kívánok!

Magyarországon föllélegzett a többség, amikor az elmúlt hétvégén Ön arról számolt be, hogy győzött a józan ész, és gyakorlatilag a NATO lemásolta a magyar álláspontot. Nem nyugszik azonban, nem csitul az őrület, ezért arra kérem elsőként, hogy nyugtassa meg nézőinket, ez az álláspont szilárd, ez a döntés szilárd, és hosszú távon tartható, vagyishogy nem küldünk se katonákat, se fegyvereket Ukrajnába.

A magyar álláspont szilárd, most a kampány ráadásul még jót is tett ennek a háborúról szóló vitának, mert a kampányoknak az a természete, hogy leegyszerűsíti és kiélesíti az álláspontokat, úgyhogy most pontosan tudjuk, hogy mit gondol az egyik fél, mit gondol a másik, és mit gondol a harmadik. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországon a nemzeti oldal úgy fogalmaz, hogy ez egy orosz–ukrán háború, mi pedig a magyarok vagyunk, mi segítünk a bajbajutottaknak, de ugyanakkor egyetlen lépést sem teszünk, amely bajba sodorhatná Magyarországot. Nem tudunk segíteni senkin úgy, hogy közben tönkretesszük saját magunkat, például bevonódunk egy háborúba, amely nem a mi háborúnk, amiben semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk. Tehát a nemzeti oldal álláspontja világos, hogy a béke oldalán maradunk, nem szállítunk fegyvert, nem küldünk katonákat, és nem engedünk át Magyarország területén fegyvereket sem Ukrajnába. A baloldal álláspontja is világos: ők világossá tették, hogy ők ebben a konfliktusban részt vesznek. Tehát ők nem egy olyan konfliktust látnak, amely két másik nép közötti háború, hanem valami olyan konfliktust, amihez nekik is közvetlen közük van, és szerintük az lenne a helyes, ha Magyarország bevonódna ebbe a konfliktusba. Ha lehet, akkor NATO keretekben katonát küldene, átengedné a fegyverszállítmányokat, sőt fegyvereket is küldene. Tehát van egy világos baloldali álláspont. És van egy NATO-álláspont: a NATO pedig azt mondja, hogy persze minden tagállam független, majd a nemzeti kormányok eldöntik, hogy mit csinálnak, az a kérdés, hogy van-e olyasmi, amit közösen fogunk csinálni, amelyben minden NATO-tagállam részt vesz. És erre az a válaszuk, hogy nem, nem lesz ilyen akció, a NATO, mint a nemzeteket összefogó szövetség nem küld katonát, és nem küld fegyvert.

Az Ön össze-vissza beszélő kihívója akkor ezek szerint a saját szövetségesei ellen beszél, hiszen ő hivatkozik arra, hogy ha a NATO úgy dönt, és ennek ellenére, amikor a NATO döntött, ennek ellenére mégis, amit Ön elmondott, azt szajkózzák folyamatosan, ezzel hergelik a magyar közösséget.

Az a helyzet, hogy ott, a baloldalon van ismerethiány, amit nem is szabad kifogásolnunk, hiszen nagyon régóta vannak ellenzékben. És az a tudás, hogy hogyan működnek a nemzetközi szervezetek, például a NATO, arról ott most kevés fogalom van, hiszen nem ők képviselik Magyarországot a NATO-ban, hanem a nemzeti oldal. Tehát az, hogy pontosan milyen viták vannak, hogyan működik az a mechanizmus – erről nekik korlátozott tudásuk van. De másfelől van az a probléma is, amit a másoknak való megfelelésként írok le. Ugyanis attól, hogy a NATO-ban az az álláspont, amit elmondtunk, az nem jelenti azt, hogy ne lennének viták a NATO-ban. És a NATO-ban vannak olyanok, akik folyamatosan, a magyar állásponttal szemben szeretnék a NATO-t beletolni ebbe a konfliktusba. És a magyar baloldal, úgy látom, hogy azokkal van inkább együttműködésben – ezek jelentős országok egyébként, jelentős országoknak akar megfelelni –, akik inkább befele tolnák a NATO-t ebbe a konfliktusba. Tehát nem tudom megnyugtatni a magyar közvéleményt abból a szempontból, hogy a NATO álláspontja egyszer s mindenkorra megváltoztathatatlan. Minden alkalommal, amikor összeülünk, akkor áttekintjük a helyzetet, és mindig megfogalmazzák azokat a véleményeket, hogy a NATO-nak magának is részt kéne venni ebben a konfliktusban. És van egy másik tábor, egy másik csoport, itt inkább az európaiak vannak, akik azt mondják, hogy ezt semmiképpen ne tegyük meg. És minden alkalommal megnézzük, hogy melyik álláspont mögött mennyien vagyunk, és eddig mindig a magyar tábor álláspontja mögött voltunk többen. Tehát nem akarok hamis illúziókat kelteni a nézők fejében, a helyzet nehéz, kockázatos. Ennek a választásnak tétje a háború. Mert hogyha a baloldal nyerne a magyar választáson, akkor megnőne azon NATO-országoknak a száma, akik a NATO-t is magát meg Magyarországot is beletolnák ebbe a konfliktusba. Tehát ha békét akarunk, akkor azt Magyarországon és a NATO-ban is csak a nemzeti oldal tudja képviselni.

A baloldal, a posztkommunista baloldal igazi vezetője egyenesen odáig merészkedett, hogy azt mondta, hogy pocsék emberek vagyunk, hogyha nem ezt az álláspontot képviseljük.

Lelkialkat szempontjából ez emlékeztet a tinédzserkoromra, amikor az ember még indiánregényeket olvas, és folyamatosan úgy olvassa, hogy valakivel van: vagy a fehérekkel, vagy az indiánokkal. De a politika nem ez a világ. Tehát a politikában felnőtt, érett lelki alkatú embernek van csak helye, aki nem azonosul a konfliktus egyik vagy másik szereplőjével, hanem először is tisztázza, hogy kik vagyunk mi, és mi a viszonyunk ehhez a konfliktushoz. Tehát ez nem egy kalandregény, ez vérre megy. Itt emberek halnak meg, országokat lőnek szét, gazdaságok omlanak össze. Tehát itt nem lehet beleképzelnünk magunkat valamelyik szereplő helyébe, hanem azt kell világosan megmondani, hogy ez itt Magyarország, mi vagyunk a magyarok, vannak világos érdekeink, van felelősségünk is, a bajbajutottakon mindig segíteni kell, segítünk is, erőnkön felül segítünk. Az egész európai segítségnyújtást, ha áttekintem, népességarányosan mi fogadjuk be a legtöbb menekültet, mi látjuk el a legtöbb embert, a magyar népesség több mint 5 százalékát láttuk már el. Tehát mi nem pocsék, hanem nagyszerű nemzet vagyunk, amely erkölcsileg helyesen jár el. De nem tudunk úgy segíteni az ukránoknak, hogy szétlövetjük Magyarországot. Az nem segítség, hogyha elzárjuk az orosz gáz- és olajcsapot, és a magyar gazdaság három nap múlva vagy négy nap múlva megáll – azzal nem segítettünk az ukránoknak. Ráadásul nincs is felelősségünk ezért a háborúért, mert akik a háborúról döntöttek egyik vagy másik oldalon, velünk erről nem konzultáltak, minket nem vontak be, ez nem egy közös döntés részeként alakult ki, amely megalapozná Magyarország felelősségét. Tehát ezért jól kell, világosan kell meghatározni, hogy mi a magyar emberek és Magyarország érdeke. És nekünk nincs annál több felelősségünk, mint aminek egyébként eddig is minden nap eleget tettünk, de annak eleget is fogunk tenni.

És ez nem más, mint a béke megőrzése.

Béke és biztonság. Először is nem szabad belesodródnunk ebbe a konfliktusba. Ez nem a mi háborúnk. Egy régi történet, hogy ez a háború pontosan miről szól, hogyan; ennek van történeti alapja, van nagyon világos katonapolitikai alapja, van kulturális alapja, de ezt majd az érintett felek megvitatják egymással. Mi ebben a vitában sose vettünk részt. Sose vettünk részt abban a vitában, hogy akkor a nagy szláv tenger tőlünk keletre hány államból áll valójában, az hány nemzet. Sose vettünk részt abban a vitában, hogy akkor ők milyen katonai-biztonsági megállapodást kötnek egymással, ad-e Oroszország Ukrajnának biztonsági garanciát, Ukrajna ad-e Oroszországnak biztonsági garanciát, beléphet-e Ukrajna a NATO-ba, vagy nem léphet be, ez nem a mi vitánk, ezt nem velünk kellett volna, meg nem is, a jövőben sem velünk lehet elrendezni, ez két másik ország vitája. Viszont nekünk világos álláspontunk van, a magyar érdek, amely a béke mellett szól, az szerintem érdeke az ukránoknak is meg az oroszoknak is. Tehát amikor mi a békét képviseljük, és azt mondjuk, hogy a további háborúskodás helyett tűzszünetre volna szükség, és minél hamarabb kezdődjenek nemzetközi tárgyalások a helyzet rendezéséről, akkor persze a saját érdekünkből indulunk ki, de olyasmit képviselünk, ami jó Ukrajnának, az ukrán embereknek, az oroszoknak is meg az orosz embereknek is. A másik a biztonság. Bocsánat, tehát van a béke, és van a biztonság. Tehát másfelől meg az ország biztonságát is meg kell őriznünk, nemcsak katonai, hanem gazdasági értelemben is. És persze én is szeretném, hogyha Magyarországnak erőteljesebbek lennének a külkapcsolatai, mondjuk, lenne tengerünk, lennének tengeri kikötőink, és lehetőség lenne arra, hogy, mondjuk, óriási tankerekben szállítsuk Magyarországra az energiát, olajat vagy gázt, de Magyarország nem ilyen helyzetben van. Csöveken jön hozzánk az, amire szükségünk van, a csőnek van két vége: onnan indul, ide érkezik. Tehát lehet erről mesélni, meg mindenfajta fényes terveket szövögetni, de a realitás itt és most az, ha jön, van, ha nem jön, nincs. És nem tudjuk pótolni máshonnan. És ha nem jön, akkor nem az történik, hogy három-négy forinttal több lesz az energia ára, hanem egész egyszerűen megáll a magyar gazdaság, mert nem lesz olaj, nem lesz gáz. Ezért én nagyon, rendíthetetlenül szinte küzdök az ellen az európai álláspont ellen, ami a szankciókat ki akarja terjeszteni a gázra meg az olajra azért, mert ez Magyarország számára kezelhetetlenül súlyos következményekkel járna.

Már az iraki háború idején is az volt az emberek érzése, hogy a nagyfiúk a grundon, a világ nagyhatalmai tulajdonképpen minden konfliktust azért gerjesztenek a világban, merthogy az energiát valakitől be kell szerezni, ez van a középpontban, ez a kulcskérdés. És most is milyen furcsa, hogy a háborúnak az oldalszelén máris megköttetett egy hatalmas amerikai–európai gázszállítási szerződés. Igen ám, csak ahogy Ön is mondja, egyáltalán nem biztos, hogy ez megoldja azt a függőséget, amitől szenved az Európai Unió. Ön hogyan látja, mennyi idő, mert ezen is nagy vita van, és hogyan lehet csökkenteni a függést az orosz energiahordozóktól?

Nekünk van erre egy magyar válaszunk. Tehát mi azt a választ munkáltuk ki, hogy a következő évtizedben úgy alakítjuk át a magyar energiatermelésnek a szerkezetét, hogy javarészben nukleáris forrásból származik majd, a másik része pedig napenergiából. És ez a kettő együtt kiteszi a mi energiaszükségletünknek több mint 90 százalékát. Ez egy belátható távolságban lévő időpont, ezen dolgozni kell, sok pénzbe is kerül, de lehetséges, meg lehet valósítani. Tehát nekünk van nemzeti tervünk. Persze mindig lesz valamennyi Oroszországból érkező energiaforrás, de nem az a célunk, hogy onnan ne jöjjön semmi, hanem az a lényeg, hogy ne függjünk tőle, mindig legyen más, és ne legyünk kiszolgáltatva.

Azt hogyan lehet megértetni Magyarország választópolgáraival, hogy az, amit az ellenzék javasol, egyszerűen nonszensz, hogy tehát azonnal elzárni a csapokat… Fölfoghatatlan, hogy ezek az emberek mit akarnak.

Szerintem a magyar emberek ezt pontosan értik. Szokott a politikusokban lenni egy bizonytalanság, hogy vajon képesek-e a választópolgárok összetett és bonyolult kérdéseket átlátni. Mindig azt tanácsolom, hogy emlékezzünk arra, hogy nekünk is volt az életünknek olyan szakasza, amikor nem voltunk politikusok, és mégis egész jól átláttuk a dolgokat, tehát nyugodtan hihetjük azt, hogy az emberek erre képesek. És most, ahogy járom az országot, és kampányolok, mert ez nem egy lefutott meccs, tehát ez a választás nem dőlt még el, itt dolgozni kell a következő hat napban, tehát járom az országot, és beszélek az emberekkel, azt kell mondanom, hogy ezt a bonyolult geopolitikai-gazdasági összefüggésrendszert, ami az orosz–ukrán háború és az ahhoz való magyar viszony meg az amerikaiak abban játszott szerepe, ezt a magyar emberek kristálytisztán és világosan értik. Tehát nem kell megijednünk, ez nemcsak egy nagyszerű nép, amely segít a bajbajutottakon, hanem okos nép a mienk, átlát a szitán, érti, hogy miről van szó. Én nem tartok attól, hogy azért hozna rossz döntést a hétvégén a magyar nép, mert ne tudta volna, hogy mi a választás tétje: értik, tudják.

Ön fölhívta egy olyan jelenségre a figyelmet, amit én, megvallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy még erről kell gondolkodnom az én életemben. Szüleink, nagyszüleink sokat meséltek a világháború idején dúló, aztán az ötvenes években a padlássöprés idején meglévő éhezésről. És most fölmerült ennek a veszélye. Magyarország mennyire van ennek kitéve?

Egész Európa ki van téve ennek. Kis történet, de tanulságos – remélem a nézők is értékelik –, hogy amikor az oroszok elfoglalták a Krímet, és szankciókat vezetett be először az Európai Unió, amit egyébként mi sohasem támogattunk, mert szerintünk a szankciók semmit sem oldanak meg, lásd itt a Krím példája, ami jól mutatja, hogy a szankciók nem vezettek eredményre, de amikor ez megtörtént, akkor Oroszország még gabonát importált. Tehát arra szorult rá, hogy kívülről szállítsunk oda gabonát. Mi, magyarok jó üzleteket csináltunk ezen, mi is szállítottunk oda. De miután embargó alá vették az oroszokat, kifejlesztették a saját gabonaiparágukat, és ma a világ egyik legnagyobb exportőrei. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy Oroszország és Ukrajna két olyan ország, amely a világ gabonával való ellátásában kiemelkedő, hangsúlyos szerepet játszik. És most komoly esély van arra, hogy mind a két ország termelési mennyisége kiesik. Az azt jelenti, hogy az hiányozni fog a világ más részein. És akkor éhínség van, mert ha nincs gabona, akkor éhínség van. Az arab tavasz egy éhséglázadásból, a magas áremelkedések miatti éhséglázadásból indult ki, ha visszaemlékszünk még erre. Tehát nem egyszerűen csak Európában lehet gabonahiány meg élelmiszerhiány, hanem a világ olyan pontjain is előállhat ez a helyzet, ott egyébként nagy bajokat okozva, amire az ember nem is gondolna. Ami bennünket illet: bennünket az fenyeget, hogy miután a gabona ára majd nőni fog, hiszen kiesik az orosz meg az ukrán kapacitás, meg fog nőni a gabona ára, és ha jó árat kínálnak a gazdáknak, a magyarországi termelőknek, akkor valószínűleg azt el is fogják adni. És előállhat az a helyzet, hogy kiszippantják magas áron a gabonakészleteinket a külföldiek Magyarországról, és akkor itt nem marad, és akkor nekünk kell még magasabb áron importálni, ha egyszerűen, ha egyáltalán hozzá tudunk majd jutni. Tehát ezért most ilyen vészfék-mechanizmusokat kell beépítenünk, hogy ez a helyzet ne álljon elő. De komoly országok, Franciaország például már élelmiszerjegyeken gondolkodik, már ilyen rendszereket állítanak föl, előfordulhat, hogy ennek az egész háborúnak, ha az elhúzódik, véres marad és fájdalmas, lesz egy olyan következménye az európai gazdaságra, hogy bizonyos élelmiszeripari termékek nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre.

És a sors fintora, hogy a már emlegetett posztkommunisták fogják Önt majd kommunistázni, ezért, merthogy az állam beavatkozik ilyen módon a szabad kereskedelembe.

Olyan sokat az nem nyom a latban, amit ők mondanak; ideológiai kérdésekben az ő előéletükkel, de inkább azt mondanám, hogy higgadtság. Tehát nem véletlenül használtam a háború első napján már azt a kifejezést, hogy stratégiai nyugalom. Tehát itt nagy ügyek vannak, nagy összefüggések vannak, komoly tétek vannak, nem szabad kapkodni, nem szabad össze-vissza beszélni, határozottnak és gyorsnak kell lenni, de megfontoltnak. Itt most nem az ideológiai viták meg a politikai viták az érdekesek. Itt komoly dolgok vannak: lesz-e energia, lesz-e gáz, lesz-e olaj, lesz-e gabona, lesz-e élelmiszer? Kell-e küldeni katonát a határon kívül, vagy meg tudjuk úszni ezt, és marad a béke? Tehát ezek most nagy tétek, és ilyenkor azt gondolom, hogy higgadtság, nyugalom, tapasztalat és a napi politikai viták fölé emelkedés képessége: ez ma a legjobb valuta.

A Hír Televízió nézői rendszeresen küldenek nekünk olyan kéréseket, hogy biztassuk Önöket arra, hogy sokkal többször mondják el azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket elért ez a kormányzás az elmúlt tizenkét évben. De most már ennél súlyosabb a dolog, gyakorlatilag az a veszély fenyeget, hogyha nem sikerül folytatni a kormányzást, akkor veszélybe kerülnek ezek az eredmények. Emeljük a tétjét a választásnak.

De így kezdődött a kampány. Tehát a kampány úgy kezdődött, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra. Így indult a kampány, hogy arról fog szólni az emberek döntése, arról fog szólni a parlamenti választás, hogy akkor Magyarország visszamenjen-e oda, ahol 2010 előtt voltunk, mondjuk, a Gyurcsány-féle baloldali kormányzás időszakába, vagy őrizzük meg az eredményeinket, és folytassuk azt a munkát, amit elkezdtünk. Azért 2010 előtt elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat, elvettek egyhavi fizetéseket, ott devizacsapdába csalták az embereket, megszüntették a családtámogatási rendszernek azt a formáját, amit korábban megalkottunk, a lakástámogatásnak a korábbi rendszerét átalakították, annyi volt az átlagbér 2010 előtt, mint most a minimálbér… Tehát én azt gondolom, azt gondoltam, hogy arról kell majd az embereket meggyőznünk, hogy ne menjünk vissza oda, ahol már egyszer voltunk, és rossz volt, oda ne kívánkozzunk. Ez volt a háborúig. És megjelent a háború. És abban a pillanatban a tétek megnövekedtek: élet-halál, béke-háború, biztonság. Ezek lettek a nagy kérdések.

Egyébként próbálják úgy helyrehozni a hülyeségeiket, hogy most már azt állítják, hogy dehogy fognak ők bármilyen jó intézkedést visszavonni, ők is úgy csinálják majd, mint ahogy a Fidesz-kormány csinálta. Ön rutinos politikus, mennyire jelent ez veszélyt, vagy mit lehet ez ellen tenni még az elkövetkező hat napban?

A legfontosabb dolog talán az, hogy azt mondjuk ki bátran: mindegy, hogy ez tetszik nekünk, vagy nem, hogy ez a választás nem lefutott meccs. Ez nem lefutott meccs, ez egy nyílt küzdelem. A választásnak mindig van egy rejtélyes része. Ugyan a mérések elemeznek, de mégiscsak arról van szó, hogy elmegy több millió ember, és egy adott ügyben, egy adott pillanatban véleményt mond. Ennek mindig van egy mérésekkel felderíthetetlen, rejtélyes része, mindegy, mit mutatnak a fölmérések, ott mindig történhet valami. Egészen biblikus alapja is van ennek: Jézus, Barabás. Tehát hiába várja az ember, hogy a józan ész alapján világos, hogy hova kellene szavazni, meg az elmúlt tizenkét év eredménye alapján is elég világos, hogy csak a Fidesz tudja a békét, a biztonságot meg az elért eredményeket megvédeni. Meg világos, hogy akik 2010 előtt tönkretették az országot, ugyanazok jelentkeznek most kormányzásra, miért kellene rájuk szavazni, tehát mi tudunk egymásnak három másodperc alatt öt remek érvet adni. De mégis elmegy több millió ember választani, és majd ott dől el, hogy mi az eredmény, függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk. Tehát ez nem lefutott meccs, soha semmilyen választás nem lefutott meccs. Tehát el kell menni. Az első tanácsom mindenkinek az, hogy föltétlenül menjen el választani. Második, hogy gondoskodjon arról, hogy ne csak ő menjen el, hanem a hasonszőrűek, akik úgy gondolkodnak, mint ő, akik hasonló érvek szerint mozognak, őket vigye el: barátot, családtagot, munkatársat. És ha mindannyian elmegyünk, akkor meglesz az eredmény, de csak akkor.

De nemcsak országgyűlési választás lesz, hanem népszavazás is. Az anya nő, az apa férfi, a gyerekeinket pedig hagyják békén. Ennél frappánsabban nehéz összefoglalni, de most mégis arra kérem, hogy egy picit bővebben győzködjük az embereket, hogy ne hallgassanak azokra, akik azt mondják, hogy tegyük érvénytelenné ezt a szavazólapot, hogy ez fontos.

Azt kell mondanom, hogy itt is csupa jó tapasztalatot gyűjtöttem össze. Mert én is azt gondoltam először, hogy egy olyan kulturális jelenségről beszélünk, a családok szétszerkesztéséről, átszerkesztéséről, a nemváltó műtétek támogatásáról, a gyerekek elé tolt szexuális propagandáról, amit a magyar emberek nem tekintenek komoly ügynek. Ugyan Nyugaton már komoly, de valahogy a mi józan eszünk, meg a természetes ellenálló képességünk miatt ez lassan nyert teret Közép-Európában, a többi ország is jól tartja magát, a horvátoktól föl, egészen Lengyelországig. Tehát azt gondoltam, hogy majd el kell magyaráznunk az embereknek azt, hogy nézzétek, itt van egy kulturális jelenség, ami Nyugat-Európában szinte már korlátlanul rombol. És Nyugat Európában, ha elküldöd a gyerekedet az iskolába, nem lehetsz abban biztos, hogy aznap nem valamilyen össze-vissza identitású politikai aktivista magyarázta el neki, egyébként egy fogékony életkorban lévő gyermekednek, hogy tulajdonképpen nem is biztos, hogy te fiú vagy, meg lehetnél tulajdonképpen, ha fiú is vagy, lehetnél nő is, ez csak rajtad múlik, meg hasonló dolgok. Tehát ez Nyugat-Európában a családok és a gyermeknevelés problémáinak mindennapos része. És azt gondoltam, hogy ezt be kell mutatni az embereknek, mert ők ezt nem tudják. De kiderült, hogy tudják. Tehát a magyar emberek pontosan tudják, hogy Nyugaton van egy őrület, egy genderőrület, ami az élet legalapvetőbb, biztos, fix pontjait kezdi ki, mozgatja meg, akarja átrendezni. Ők tudják, hogy ez a baj kopogtat az ajtón, és ezért van az, hogy minden elemzés szerint a választásokon, mármint a népszavazáson való részvétel magas lesz, és messze átlép minden párthatárt. Tehát azt látom, hogy a mi hagyományos családfölfogásunk és életrendünk, amiben éljük az életünket, annak a támogatottsága nagyon magas szinten van, és a baloldal–jobboldal választóvonal itt szinte egyáltalán nem működik, mert egyszerűen csak arról van szó, hogy normálisan akarjuk-e továbbra is berendezni az életünket, vagy belemegyünk egy olyan kalandba, hogy a gyerekeinken keresztül fölforgassák azt, amit eddig biztos pontnak éreztünk az életünkben. És itt is nagyon jó benyomásaim vannak: az emberek szilárdan, magabiztosan állnak a lábukon, határozott véleményük van, itt is csak az a kérdés, hogy eljönnek-e választani, és elmondják-e a négy nemmel a véleményüket a genderőrületről.

Mi egymás között azzal szoktuk biztatni egymást, hogyha megfelelő eredménye lesz ennek a népszavazásnak, akkor Önnek sokkal könnyebb dolga lesz Brüsszelben. Abban a Brüsszelben, ahol az Európai Parlament például hozott már egy olyan határozatot, miszerint a férfiak is szülhetnek. Mennyi esélye van még a mi gondolkodásmódunknak, hogy fölé kerekedik az őrületnek?

A huszonnegyedik órában vagyunk, tehát ez a hajó még nem ment el. A baj már nagy, de még nem ment el. Tehát én még nemcsak Magyarországért küzdök ebben az ügyben, én látom, hogy a közép-európai országokban is hasonló szellemi értékharcok folynak, és ott is nyerésre állnak a magunkfajták. Tehát szerintem Közép-Európa meg tudja vetni a lábát. Erről Magyarországon nem tudnak, de az első olyan típusú szabályozás, ami miatt bennünket támadtak Brüsszelben, még 2010-11-12-ben Litvánia, ahol már ez a csata egyszer megtörtént, csak kis ország, nem figyeltünk oda. De jól mutatja, hogy Közép-Európa érzékeli ezt a bajt, és meg akarja védeni a gyerekeit, meg akarja védeni a családokat. És úgy látom, hogy Nyugat-Európában is ellenhatások kezdenek kialakulni, ott is nagyon sok, hagyományos életmódot folytató család létezik, amely most már veszélyben érzi magát. Tehát ha Közép-Európa kitart, akkor egy egész európai változást elindíthat ezen a területen.

Béke, biztonság, hit, gyerekeink jövője, azért nem semmi vasárnap lesz.

Ilyet még én nem láttam, azt hittem már, mert most már mindjárt hatvan éves leszek, én azt hittem, hogy nekem már újat nem nagyon tudnak mutatni a politikában. Ugye, tizenhat évig voltunk ellenzékben, tizenhat évig kormányon, és volt vörösiszap, árvíz, még pénzügyi válság 1999-ben, amikor Jelcin helyett jött a Putyin, tehát…

Járvány…

…járvány. Azt gondoltam, hogy legfeljebb majd ezek ismétlődnek, ha baj lesz. De ahogy lesz egy olyan helyzet, amikor mögöttünk egy világjárvány, mellettünk egy háború, előttünk egy teljesen bizonytalan, veszélyes európai helyzet, hát erre én sem számítottam, tehát ennek a választásnak a tétje még a magamfajta, vén csatalovak számára is óriási: sokkal nagyobb, mint amit valaha gondoltam volna.

Tehát vasárnap megyünk, és odatesszük a magunkét. Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk! Köszönöm szépen, hogy mindezt elmondta! Nézőimnek köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet! Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét hallották. Viszontlátásra!