Orbán Viktor elfogadó beszéde a „Türk Világ Legfelsőbb Rendje” díj átadásakor

Tisztelt Elnök Urak!

Érdekes pillanat ez. Az Európai Unió egyik tagállamának miniszterelnöke kapott egy elismerést a türkök világától. Ez némi magyarázatra szorul. 24 éve dolgozom a türk világ országainak és Magyarországnak az együttműködésén. Még 2000-ben kezdtem, amikor először voltam miniszterelnök, és Törökországba látogattam. Azt megelőzően 67 évig nem járt magyar miniszterelnök Törökországban. Aztán 2010-től a többi türk állammal is felvettük és elmélyítettük a kapcsolatainkat. Mi, magyarok és én személy szerint is otthon érezzük magunkat Önök között. Magyarázat ennek a kitüntetésnek az elfogadására az is, hogy mi, magyarok vagyunk a legnyugatibb keleti nép. Egyediek vagyunk abból a szempontból, hogy keletről vándoroltunk Európába sok más néppel együtt, és rajtunk kívül mindenki más eltűnt. Egyedül mi maradtunk meg. Így lettünk mi a legnyugatibb keleti nép, aki fönntartotta ezt a különleges történelmi és lelki kapcsolatát a türk népek világával, ahonnan elindultunk. Furcsa módon még a szovjet idők is segítették a kapcsolatainkat, mert Önöket is elnyelte a szovjet birodalom, mint ahogy bennünket is, és így létrejött közöttünk a fizikai távolság ellenére egy sorsközösség. Amikor most átveszem ezt a kitüntetést, akkor mindazok nevében veszem át, akik az elmúlt száz évben azért dolgoztak, hogy a barátság fennmaradjon, Magyarország és a türk világ kapcsolata ne egy lezárt epizód, hanem egy élő kapcsolatrendszer legyen. Van nekünk egy híres iszlámkutatónk még a XIX. századból, Vámbéry Árminnak hívják, Buharában is tanított, számos türk mondást följegyzett, és beillesztette a magyar irodalmi hagyományba. Jól emlékszem az egyik hazahozott mondására még a XIX. századból. Ez úgy hangzik, hogy csak az ördög szokott magáról beszélni, ami, ha jól értem, azt jelenti, hogy az öndicséret veszélyes dolog, ezért ebben a kitüntetésben sem személyes érdemet, hanem sok-sok embernek a munkáját látom. Ha van egy szó, amit Önök gyakran használnak. Arkadaş – ami magyarra fordítva többet jelent, mint barát, tulajdonképp inkább testvér. És mi testvérek is vagyunk, mert közös őseink vannak, és közöttük ott van Attila, aki nekünk is a nagy királyunk.

Mélyen tisztelt Elnök Urak!

Meggyőződésem, hogy a türk világ nagy jövő előtt áll. Mindannyian látjuk, hogy a világ átalakulásban van, és a Jóisten most jelöli ki az országok és népek jövőbeli helyét ebben az új világrendszerben. Láttam már ilyen nagy átalakulást még a kommunista rendszer végén, az 1990-es évek elején, és megtanultam, hogy a nagy átalakulásokkor az öntudat, az önbizalom, az életerő és az akarat a legfontosabb tulajdonságok. Márpedig ezekből a türkök jól állnak, ezekből mi jól állunk. Hiszek abban, hogy mindannyian szép jövő elé nézünk, és a türk népek közössége a világ egyik legsikeresebb térsége lesz. Örömmel dolgozom együtt az elnök urakkal e cél érdekében.

Köszönöm a megtisztelő kitüntetést!