Orbán Viktor beszéde a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó eseményén

Tisztelettel köszöntöm Önöket, külön is az új kamarai vezetést!

Itt a végén megrettentem azért – hallgatva a pénzügyminisztert, bocsánat, a jegybankelnököt, attól is lehetne, de olyat hallottam, amit még sosem: azt a kifejezést, hogy türelmes jegybanki politika, még nem hallottam. Azon gondolkodom, hogy ez mit is jelent a hitelezés szempontjából, de ezt valószínűleg nem most fogjuk megfejteni, hanem inkább majd a konferenciát követő beszélgetésekben.

Mielőtt a mondandómba belevágnék, ha megengedik, három dologra szeretnék az előttem szólók mondandójából reagálni. Az első a helyszín, hogy jó helyen vagyunk. Kevesen tudják, de szeretném elmondani Önöknek, hogy ebben a létesítményben sokkal több kulturális és gazdasági esemény történik, mint sportesemény. Ez jól mutatja, hogyha a politikai bugyutaság hályoga lehullik az ember szeméről, és a dolgot magát tudja nézni, akkor láthatja, hogy az ilyen gazdaságfejlesztési lépések, mint ennek a stadionnak a megépítése, értelmes dolgok. Az ember nem szívesen ismeri be a hibáját, az ember már csak így van összerakva, de itt egy hibát sajnos be kell ismernem. A látogatottságot figyelve kicsi, nagyobbat kellett volna építeni.

Beszélt előttem az elnök úr, Nagy Elek elnök úr az európai uniós előírások átvételéről. Itt segítséget szeretnék kérni a kamarától. Az állam nem alkalmas arra, hogy ésszerű mértékig és ütemben vegye át az európai uniós szabályokat. Ilyen elvárásokat nem érdemes velünk szemben támasztani. Én próbálok ilyeneket támasztani a munkatársaim, a bürokraták felé, de sikertelen vagyok, és be kell látnom, hogy ez így is marad. Mert akinek az a dolga feladatszerűen, hogy az európai uniós szabályok átvételével foglalkozzon, az ő számára egyetlen szempont van: minél gyorsabban és minél teljesebben vegye át, és nem tudok kontraindikációt adni neki, mert akkor nem tudja, hogy most akkor mi is a feladata, miért is kapja a fizetését. Tehát a kelletténél gyorsabb és kelleténél mélyebb európai uniós szabályátvétel, amely jelenség ismert egyébként, csak akkor akadályozható meg, ha van egy másik szereplő, aki az értelmes, ütemezett és kellő mértékű átvételben érdekelt. Ez a kamara lehet. Ha innen nem támasztanak meg bennünket, politikai döntéshozókat Önök, akkor mindig az a logika érvényesül, amely minél gyorsabban és minél teljesebb mértékben akar átvenni szabályokat, akkor is, ha egyébként ez a magyar gazdaság egészére vagy bizonyos szegmenseire tekintettel nem tűnik ésszerűnek és előnyösnek. Itt segítséget kérek ezért, Elnök úr, hogy támasszatok meg bennünket a másik irányban, hogy legyen egy másik megközelítés, amikor az európai uniós szabályok átvételének a mélységéről és az ütemezéséről döntünk.

És végezetül az elnök úr azzal zárta a mondandóját, hogy – Puskás Öcsire hivatkozva – szép, támadó futballt kell játszani. Szeretném jelenteni az egybegyűlteknek, hogy ebben nem lesz hiány. Ez az év az áttörés éve, áttörni csak támadással lehet. Fölidézem a parlamenti válogatott egyik öltözői jelenetét, amikor kihirdette megboldogult Lasztovicza Jenő képviselőtársunk a csapat összeállítását az angol parlament elleni összecsapásnál. Nézem az összeállítást, mindenki csatár. Mondom: „Jenő, ki fog itt védekezni?” Mire Jenő: „Hát az ellenfél!” Tehát ha el akarják képzelni a 2025-ös évet a magyar kormány szándéka szerint, akkor valahogy így kell elképzelni az előttünk álló évet.

Ami a mondandómat illeti, köszönöm szépen a meghívást, mélyen tisztelt Elnök úr! Miután új vezetése van a kamarának, a legfontosabb kérdés, amiről nekem beszélnem kell, az, hogy milyen lesz a kormány és az új kamarai vezetés kapcsolata. Ezt onnan tudjuk leginkább megérteni, hogy milyen volt. 2010 előtt, a 2010-es választás előtt kötöttük meg az első jelentős megállapodást a későbbi kormányzópárt és az akkori magyar vállalkozói világ között. Akkor abban a VOSZ állt még a középpontban, és Demján Sándor hozta tető alá azt a megállapodást a választás előtt. A rutin sokat számít. A megállapodásban öt pont szerepelt. Arra adtunk kezet egyébként akkor nyilvánosan, egy pódiumon egymásnak, hogy mi ezt az öt vállalásunkat teljesítjük, a vállalkozók pedig támogatni fogják a kormányt, illetve a leendő kormányzópártot.

Az öt pontból négyet teljesítettünk. Az első pont úgy hangzott, hogy „a vállalkozások adóterheit négy év alatt regionális szintre fogjuk csökkenteni.” 2010 előtt ez sokkal magasabb volt. Ma az unióban mienk a legalacsonyabb társasági adó és a harmadik legalacsonyabb szja, tehát ahogy a pénzügyminiszter úr, gazdasági miniszter úr mondaná: pipa. A második megállapodás az volt, hogy indítunk állami tőke- és hitelprogramokat. Másról sem beszéltek az előttem szólók. Magáról Demján Sándorról is elneveztünk egy 1.400 milliárd forintos, nagy programot. A Széchenyi Kártyáról pedig és az amögé odatett kormányzati fedezetről az előbb a gazdasági miniszter úr már beszélt. A harmadik megállapodásunk az volt, hogy tíz év alatt létrehozunk egymillió új munkahelyet. Ez akkor még közderültség tárgya volt. Nem nevettek rajtam, Demján Sándor miatt nem nevettek rajtam, nem miattam, ezért inkább csak közderültség tárgya volt, senki se hitte el, hogy ez lehetséges lesz, és mindannyian láthattuk a számokból, hogy ez megtörtént. És végül a negyedik megállapodásunk az volt, hogy az EU-s pénz 50 százaléka menjen kis- és közepes vállalkozásokhoz. Az elmúlt öt év átlagáról tudok beszámolni, az elmúlt öt évben 100 forintból 51 forint kkv-khoz ment az európai uniós pénzekből. Tehát ötből négyet teljesítettünk, egyet nem. Jobb lett volna persze, ha mind az ötöt teljesítjük, de az egymással való őszinte beszéd megköveteli, hogy azt a kérdést is meg kell vizsgálnunk, hogy arányosan melyikünk teljesített jobban. Mi azt ígértük, hogy ötből öt pontot fogunk teljesíteni, Önök pedig azt, hogy támogatnak bennünket. Szerintem, ha öt vállalkozóból négy támogat bennünket, akkor vagyunk kvittek. Tartok tőle, hogy még nem ez a helyzet, úgyhogy majd később visszatérhetünk az ötödik pontra is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A második korszak Parragh László elnök úr nevéhez kötődik. Akkor is kötöttünk egymással megállapodásokat. Ezek a következők voltak. A magyar gazdaság növekedése legyen az európai uniós átlag fölött – pipa. A beruházási ráta legyen 25 százalék fölött – itt egy-két év eltérés talán megbocsátható, de lényegében megtörtént. A munkanélküliség legyen 4 százalék alatt – ott billegünk. Legyen a kormánynak kifektetéspolitikája, és támogassa a tőkeexportot – azt tudjuk mondani, hogy 2010 óta a tőkeexportunk megkétszereződött, ez sikernek tekinthető. Én mindig is csak azokat a belföldön sikeres magyar vállalkozókat tudom fölmenteni a kormányzati támogatottságban élvezett előny vádja alól, akik fogják magukat, és kimennek külföldre, és ott is bizonyítanak. Mert ha valaki külföldön is versenyképes, akkor nyilvánvalóan itthon is azért boldogul, mert versenyképes, jó teljesítményű. Ezért mindenkit, aki a későbbiekben is szeretne jól együttműködni a kormánnyal, kifejezetten biztatok arra, hogy föltétlenül menjen külföldre, és bizonyítsa be ott is a versenyképességét, ezzel nekünk is politikai segítséget ad. A hatodik megállapodásunk Parragh Lászlóékkal pedig az volt, hogy legyen jelentős vállalati adócsökkentés. 2010 óta az adóék 6 százalékkal csökkent, tehát azt hiszem, hogy azzal a korszakkal kötött megállapodásainkat mi betartottuk.

Mi lesz az új vezetéssel? Abból, amit elmondtam, jól látható, hogy nálunk jobb partnert a kamara új vezetése nem kaphatott volna. Az üzleti életben is kiemelkedő arányban szoktuk teljesíteni a megállapodásokat, amelyeket egymással kötünk, mi erre készen állunk. A mostani konferenciát megelőző megbeszélésen is erről volt szó, ahol én megértettem, amit az elnök úr kért tőlünk. Erről beszélt itt is. A tónus nem pontosan ugyanaz volt, zárt körben erőteljesebb fogalmazás is megengedett. Adóegyszerűsítést követel az elnök úr, hogy így fogalmazzak és bürokráciacsökkentést, az adócsökkentésnél pedig annak egyik formáját az adóegyszerűsítésben látja. Szerintem erről meg tudunk állapodni. Szeretném jelezni, hogy a magyar kormány készen áll arra, hogy a kamara új vezetésével, ahogy az előzőekkel is tettünk, kössünk megállapodást, a megállapodások álljanak világos, teljesíthető pontokból, ehhez rendeljünk időhatárt. Én azt javaslom, hogy július 1-jéig történjenek meg azok a dolgok, amikről hamarosan megegyezünk, és ez a megállapodás tartalmazzon adóegyszerűsítést, adócsökkentést és bürokráciacsökkentést is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amit a jövőt illetően mondani tudok Önöknek a magyar gazdaságpolitikáról, az, hogy annak filozófiai alapjai, leglényegesebb elemei nem fognak megváltozni. Tehát arra kell számítani gazdasági, stratégiai és irányvonal szempontjából, amit az elmúlt tizenöt évben megismerhettek. Tehát mi vagyunk az adócsökkentés kormánya, és azok is maradunk. Mindenfajta rangsorok vannak az adórendszerek nemzetközi megítélését segítendő a Tax Foundation rangsorában – amit leginkább nézni szoktunk mi –, nekünk a hetedik legversenyképesebb adórendszerünk van a fejlett országok között. Jogos, hogy miért nem az első, ezen kell dolgozni. Láthatták a legutóbbi bejelentésekből, különösen a gyermeket vállaló anyák élethosszig tartó, szja alóli mentesítésénél, hogy a kormány lényegében olyan elemet emelt be az adórendszerbe, amely hosszabb távon determinálja az adórendszert, beszéljünk egyenesen. Tehát ebből nem lehet ki-be ugrálni. Tehát nekünk egy olyan adórendszerünk lesz, amelynek egy hármas kombináció adja az alapját. Az adórendszer munkára kell, hogy ösztönözzön, család- és gyermekvállalásra kell, hogy ösztönözzön, és alacsony adófizetéssel, adókedvezményekkel valósítsa meg mindezt. Munka, család és adó kombinálódik ebben a megoldásban. Ezt most bevezetjük, ez elindul, a családi adókedvezményekkel már elindultunk ebbe az irányba, de az élethosszig tartó adókedvezmény bevezetésével az adórendszer struktúrája nem lesz megváltoztatható, mert elvenni már nem lehet azoktól az élethosszig tartó adókedvezményt, akik azt egyszer megkapták. Aki már látott politikát, pontosan tudja, hogy ez így van, tehát hosszabb távon is erre az adórendszerre érdemes Önöknek berendezkedniük.

A második dolog, ami a kiszámíthatóságunk szempontjából fontos, hogy a munkahelyteremtés lesz a legfontosabb, tehát nem fordulunk vissza a szocialista irányba, nem akarunk visszahozni költségvetési osztogatással, ráadásul nem létező pénzek költségvetési elosztogatásával egy szociális alapú, segélyalapú gazdasági rendszert. Kifejezetten munkaalapú rendszerben gondolkodunk, a teljesítményt akarjuk jutalmazni, elismerni és megbecsülni, ezért a munkahelyteremtés továbbra is a legfontosabb céljaink között szerepel majd. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy elfogyott a magyar munkaerő Magyarországon. A mi elemzéseink szerint van még körülbelül 300 ezer ember Magyarországon, magyar állampolgár, aki munkába állítható. Ehhez persze képzések, egy területileg kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitika, sok minden kell, de még legalább 300 ezer olyan honfitársunk van, aki úgy tűnik, hogy akarna is dolgozni, de még nem találja meg ehhez a lehetőséget.

A harmadik pillére a gazdaságpolitikának, amely állandó lesz a következő időszakban is, a vállalkozások támogatása. Az előbb a gazdasági miniszterrel elkerülendő a későbbi kommunikációs csetepatékat, csak utalt arra a tényre, hogy a Széchenyi Kártyán keresztül Önöknek odaadott 320 milliárd forint mi mindenre volna még elegendő. Például a háromgyermekes anyák élethosszig tartó szja-mentessége valahol 150 milliárd forintot jelent évente. A Széchenyi Kártyával 320 milliárdot adunk a vállalkozásoknak. Csak szeretném jelezni, hogy ez egy nagyon világos, komoly politikai következménnyel járó elhatározás egy kormány részéről, hogy egy ekkora összeget szociális, baloldali típusú megközelítés szerint szétoszt-e, vagy inkább odaadja a vállalkozások támogatására, hogy 320 milliárd forinttal is Önök beljebb legyenek, és tudják működtetni a gazdaságot. Ez értékválasztás kérdése. Nekem meggyőződésem, hogyha a vállalkozókat és a vállalkozásokat nem becsüljük meg, nem ismerjük el, nem támogatjuk, nem tesszük világossá, hogy tulajdonképpen miután magángazdaságban élünk, ők működtetik az egész gazdaságot, nem pedig az államgépezet és nem a politika, ha ezt nem tesszük világossá, akkor a hatékonysága és a gazdasági ereje az országnak csökkenni kezd. Ezért a kormány továbbra is támogatni fogja a vállalkozásokat, és értéknek tekinti a magyar vállalkozók munkáját. Hogy ez mennyire így van, három háborús év van a hátunk mögött, és a 2021-es, a háború előtti utolsó évhez képest a három háborús év alatt plusz 400 milliárd forintot pumpáltunk még bele a gazdaságba, kifejezetten a vállalkozások, elsősorban a kis- és közepes vállalkozások támogatására. Azt tervezzük, hogy ebben az évben, amikor áttörésről beszélünk, ez vonatkozik majd a vállalkozásokra is. A 2024-es évhez képest 1.730 milliárd forinttal több pénzt fogunk belepumpálni a vállalkozókon keresztül, elsősorban kis- és középvállalkozásokon keresztül a magyar gazdaságba, ez majd’ 50 százalékos növekedés.

Hasonlóképpen tartós elemként számíthatnak a kormány politikájában a befektetések pártfogolására is. Ugye, technológiai váltás van, erről szakavatottabb emberek beszéltek előttem, én csak utalni szeretnék arra, hogy nem lehetünk sikeresek, ha a világban zajló technológiai váltással nem tartunk lépést. Ez több, mint digitalizáció, az is, de ennél több, és ez az egyik oka a különböző, egyéb gazdasági megfontolásokon túl, amiért nem mondhatunk le a külföldi működőtőke beruházásairól Magyarországon. Azokat a külföldi tőkeberuházásokat kell hoznunk ide, amelyek egyébként ebben a technológiai váltásban segítik a magyar gazdaságot. Sokfajta szempontot kell mérlegelni, amikor külföldi cégeknek adunk lehetőséget Magyarországon, ezeket most mind nem sorolom föl, a munkahelyteremtéstől a területi arányosság kérdéséig, de a jövőben az egyik legfontosabb ilyen szempont a technológiai megközelítés lesz. Azok a külföldi beruházások üdvözlendők elsősorban, amelyek segítenek a magyar gazdaság technológiaváltásában. Egyébként a GDP-hez képest az itt letett és itt működő külföldi tőkeállomány a régióban vagy talán egész Európában a második legmagasabb, csak a csehek előznek meg bennünket. Nekünk van 55 százalékunk, tehát a teljes GDP százalékában mért Magyarországon működő FDI-állomány 55 százalék, a cseheknél pedig egy kicsit magasabb, ezzel másodikak vagyunk.

És végezetül, ha már a jegybankelnök úr a türelmes, rejtélyes, türelmes jegybanki politikáról beszélt, a pénzügyi felelősség kérdéséről is kell szólni néhány szót. A gazdasági miniszter teljes felhatalmazással mondhatta azt, amit az előbb mondott itt arról, hogy meddig lehet nyújtózkodni. Tehát nem tudjuk föladni azt a szempontot, akármi is történik a világban, hogy az adósságszolgálat leszámítása után a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie. Ez az a mozgástér, amivel rendelkezik a gazdasági miniszter. Hogyha az elsődleges hiányunk is negatívba megy, az olyan pénzügyi instabilitást okozhat az országban, amit nem engedhetünk meg magunknak, ezért, ha a türelem alatt ezt a dolgot kell érteni a jegybankelnök úr részéről, hogy a kormány se kapkodjon, hanem értse meg, hogy van egy mozgástér, amely rendelkezésére áll, és afölött pedig nem, akkor ez lehet az a mérték, amit szem előtt kell tartanunk. Szeretném a felelősség ügyében még az Önök figyelmébe ajánlani azt, amit szinte soha sehol nem látok a nyilvános közbeszédben, talán Önök előtt sem ismert, azért az elmúlt tizenöt évben olyan kormánya volt Magyarországnak, amely a választás mindegyik évében, vagyis minden választási évben a költségvetési hiányt csökkentette. Az ellenfeleink az ellenkezőjét mondják, de annak nincs ténybeli alapja. Tehát az a helyzet, hogy olyan kormánya volt Magyarországnak, amely 2014-ben is, 2018-ban is és 2022-ben is a költségvetési hiány mértékét – választás ide, választás oda – csökkentette. Ez jól mutatja, hogy elkötelezettek vagyunk a pénzügyi fegyelem irányában, és nem is tudunk, nem is akarok ebből engedni.

Ha megengedik, ezek után szeretnék néhány szót szólni abban az ügyben, amit többen megnyitottak már itt, de nem indokolatlan, hogy kapcsolódjak hozzá, ez pedig a nemzetközi környezet alakulása, leginkább azért, mert éppen a boszorkánykonyhából érkeztem haza. Brüsszelben csütörtökön ez volt a téma, és ezért tudok talán az információkkal az Önök segítségére szolgálni, nemcsak a világ megértéséhez hozzájárulva ehhez, hanem a saját kalkulációinak az adaptálását is elősegítendő. Először is azt ismételném meg, hogy jó okom volt arra, hogy a másik 26 európai uniós ország által, Ukrajna ügyében aláírt dokumentumot megvétózzam, és Magyarországot abból kivegyem. Az a dokumentum, amit persze senki nem olvasott, de mindenki beszél róla, valójában arról szól, hogy a következő időszakban még több fegyvert kell küldeni Ukrajnába, és még több pénzt kell Európából fegyvereken keresztül és azon túl is adni Ukrajnának és küldeni Ukrajnába. Magyarország három évig harcolt azért, hogy ki tudjon maradni a háborúból. Három évig nem küldtünk fegyvert, és három évig nem küldtünk pénzt Ukrajnába. Most, amikor az amerikaiak végre a mi pozíciónkban vannak, ezt a nemzeti pozíciót föladni több, mint hiba, bűn lett volna. Három évig küzdöttünk a nemzetközi támadásokkal szemben, hogy ne sodródjunk bele a háborúba. Nem küldtünk fegyvert, és nem adtunk pénzt, csak humanitárius célokra. Az utolsó pillanatban, akármilyen nyomás is van rajtunk, ezt hiba lenne föladni, ezért arra kérem Önöket, hogy támogassák a magyar kormányt abban, hogy kitarthassunk a békepárti álláspontunk mellett. A háború három éve alatt a magyar gazdaság elvesztett 20 milliárd eurót. Ez a magyar nemzetgazdaság vesztesége. Ha van ország, amelyik abban érdekelt, hogy a háborúnak minél hamarabb vége legyen, ha lehet, már holnap reggel, ha van ilyen ország, ami ebben igazán húsbavágó módon érdekelt, akkor az Magyarország, mert 20 milliárd eurót elveszteni három év alatt egy ekkora nemzetgazdaság esetében, mint Magyarország, nagyon komoly vérveszteség. És örüljünk, hogy végre van rajtunk kívül valaki, ráadásul a mi méreteinket jelentősen meghaladó súllyal rendelkező nagyhatalom, az Egyesült Államok mondja ugyanazt, amit mi. És ne engedjünk annak az európai szirénhangnak, hogy még most küldjünk több fegyvert, még most küldjünk több pénzt, hanem védjük meg magunkat, maradjunk ki ebből. Aki itthon azért kritizálja a kormányt, mert nem írtuk alá ezt a 26 országos megállapodást, az valójában azt mondja, hogy küldjünk több fegyvert, és küldjünk több pénzt Ukrajnába. Ez egy hiba, ezt a pozíciót ne foglaljuk el, ne sodródjunk bele ebbe a háborúba!

Mi lesz a háború után? Ez a nemzetközi környezet talán legfontosabb kérdése. Először is a magyar biztonság miatt nem kell aggódnunk, mert a háború után is lesz NATO, Magyarország pedig a NATO tagja, sőt a NATO két legnagyobb hadseregének tulajdonosa, az Egyesült Államok és Törökország Magyarország két legszorosabb szövetségese. Tehát aki a magyar biztonság miatt aggódik, az nem tudja, hogy mit beszél, mert amíg van NATO, és Magyarország mind az Egyesült Államokkal, mind a törökökkel olyan szoros viszonyban van, amilyenben, addig mi a NATO szíve közepében vagyunk, és a NATO-n keresztül meg persze a magyar, saját, nemzeti hadseregünkön keresztül képesek vagyunk az ország biztonságát garantálni. Tehát katonai biztonság lesz. Ezt a bizonytalansági tényezőt nyugodtan ki lehet kapcsolni, az Önök kalkulációjában nem érdemes, az üzleti számításaikban nem érdemes érvényesíteni.

A második dolog, ami biztosan lesz a háború után, az Egyesült Államok és Magyarország közötti stratégiai szövetség. Ez politikailag már létrejött, ennek a gazdasági formáját adjuk most meg éppen. Most járt a külügyminiszterünk Washingtonban, lesz egy magyar–amerikai gazdasági együttműködési csomag, amely jelentős segítséget jelent majd a magyar gazdaság számára. Ez még akkor is jó nekünk, ha közben lesz egy vámháború, amin persze majd Magyarország is veszíteni fog, mint minden európai uniós ország. Ennek a mértékét még nem ismerjük, de biztosak lehetünk abban, hogy lesz. Nemcsak azért, amit a gazdasági szaksajtóban olvashatnak, hogy az amerikaiak az európaiakkal szemben fönnálló külkereskedelmi egyensúlytalanságukat, hátrányukat csökkenteni akarják, minimum mérsékelni a veszteségeiket vagy előnyre szert tenni, hanem azért is, amit a miniszter úr mondott, hogy ez a legjobb eszköz arra, hogy mindenki megértse, hogy akkor jár a legjobban, ha a beruházását az Egyesült Államokban valósítja meg, mert akkor ezeket a vámokat nem kell fizetnie. Ezért van az, hogy a nagy német cégek fejvesztve tervezik újra a saját beruházásaikat, és a saját hazájuk, Németország helyett óriási beruházásokat visznek az Egyesült Államokba. Nekünk egy olyan csomag kell az amerikaiakkal, amelyik ezt a hatást Magyarország területére nézve korlátozza, vagy zéróra tudja csökkenteni. Van erre lehetőségünk, hiszen nincs kettős adóztatást elkerülő egyezményünk például, mert az előző amerikai kormány ezt büntetésképpen fölmondta, ennek az újrakötéséről tárgyalunk, és más gazdasági elemek is lesznek, amelyek az amerikaiak által Európával szemben alkalmazott vámok miatti veszteséget itt, Magyarországon nemzetgazdasági szinten képesek lesznek mind monetáris, mind reálgazdasági értelemben kiegyenlíteni.

Mi lesz még? Előbb-utóbb lesz egy európai uniós politika is, mert az, hogy az előttem szólók minden világpolitikai szereplő szándékát be tudták azonosítani, kivéve az Európai Unióét, az nem véletlenül van így. Ez nem az előadók kapacitásainak korlátozottságára hívja fel a figyelmet, hanem a helyzetre mutat rá. Első kézből is tudok Önöknek beszámolni erről, mert erről beszéltünk csütörtökön. És ugyan lehet, talán indokolt is egy vezetővel szemben fölhozni azokat a kritikákat, amiket felhozunk az unió vezetésével szemben, tudják, hogy én nem szoktam ezzel fukarkodni, tehát ez lehet indokolt, de azt is a korrektség kedvéért észben kell tartanunk, hogy az a váltás, amire itt szükség van, olyan léptékű, amelyre az elmúlt húsz-harminc évben nem volt példa. Tehát olyasmit kell csinálni az Európai Uniónak, ami ellentétes azzal a logikával, ami szerint eddig működött, és nem is biztos egyáltalán, hogy képes lesz erre a váltásra. Itt a gazdasági miniszter úr, amikor ezt a jelenséget meg akarta ragadni előttem, akkor a fejlesztő állam kifejezést használta, hogy hogyan kell az Európai Unió tagállamainak, ennek eredményeképpen pedig az egész Európai Uniónak egy fiskális konzervativizmus helyett egy fejlesztő állam logikájára átállnia, ugye, ezt a kifejezést használta. Alkalmas ez a kifejezés, hogy leírja a probléma lényegét. A probléma lényege, még egyszerűbben fogalmazva az, hogy az Európai Uniónak az volt az eddigi legfontosabb szabálya, hogy a tagállamok költségvetési hiányának 3 százalék alatt kell lenni, pont. Aki ettől eltér, egy előre ismert szankciórendszer szerint büntetést fog elszenvedni. Láthatjuk, hogy a versenytársaink nem ezt csinálják, sőt hallhattak számokat, hogy évtizedek óta nem ezt csinálják, és eljött az a pillanat, amikor az Európai Uniónak szembesülnie kell ennek a következményeivel.

Miután az unió legerősebb állama Németország, ezért az Európai Unió gazdaságfilozófiáját valójában a németek határozzák meg, ha nem is teljesen, de döntő mértékben. Tehát amilyen gazdaságfilozófia uralkodik Németországban, az a gazdaságfilozófia uralkodik az Európai Unióban is. Ennél a dolog még kicsit durvább az én szakmám szempontjából, mert amilyen koalíciós minták működnek Németországban, olyan koalíciós minták szoktak működni Brüsszelben is, zárójel bezárva, de ez talán kevésbé az Önök problémája. A németek súlyos döntés előtt állnak. Itt már múlt időben beszélünk róla, nem tudom, indokolt-e ez, de mindenképpen a döntés határán vannak, hogy föladják a klasszikus német pénzügyi fegyelmet. Beszéljünk egyenesen! Az a terv, amit megismerhettem csütörtökön, hogy nem 500 milliárdot, mint amit itt láttunk, hanem egy 800 milliárdos német nemzetgazdasági csomagot hoznak létre, amely 800 milliárd eurót infrastruktúrafejlesztésre, jelentsen az bármit is, és a katonai képességek növelésére fognak fordítani. Most ennek a politikai vonzatát tegyük félre. Csak azért említem meg, hogy izgalmas ez is, akinek van ilyesmihez kedve, érdemes ezen gondolkodni. Arról beszélünk, hogy Európa közepén megkezdődik Németország újrafelfegyverzése. Lesz német hadsereg. Az lesz a legnagyobb egész Európában, nagyobb lesz mindenki másénál, és a mögötte álló ipari bázis, amit ebből a pénzből akarnak kiépíteni, az is messze nagyobb lesz mindenki másénál. Ilyet a II. világháború óta nem láttunk. Hogy az amerikaiak meg az oroszok ezt hagyják-e, erre most még nincsen válasz. Nem tudjuk, hogyan viszonyulnak ehhez. Itt zűrzavar van egyelőre. Ez egy új terv Németország részéről. A harmadik szereplőknek az erre a kihívásra adott reakciói még csak felületesen ismertek. Azt biztosan tudjuk mondani, hogy az oroszoknak nincsenek eszközeik, hogy ezt megakadályozzák, az amerikaiaknak vannak eszközeik, hogyha ebbe bele akarnak avatkozni, elsősorban a dollár–euró árfolyamának alakításán keresztül, zárójel bezárva. Akárhogy is, ezt most tegyük félre. Amit tudunk, az, hogy a németek hoztak egy döntést: 800 milliárd eurós csomag, friss pénz a gazdaságban. Ez nem brüsszeli pénz, mert a brüsszeli számok sohasem igazak, azok hazugságok, vagy hogy is mondjam, túlzások, mert Brüsszelben nem azt mondják, hogy ennyi pénzt teszünk le az asztalra, és akkor ez itt van, hanem hogy ők valamennyi pénzt letesznek, nem tudjuk pontosan, mennyit, ami meg fog mozdítani különböző pénzügyi tranzakciókkal egy adott összeget, és ezt mondják be. De az nem friss pénz, az már a friss pénz által megmozgatott hitel, fedezet, garancia, egyéb eszközökkel elérhetővé tett forrás. De a németek nem erről beszélnek, a németek valódi pénzről beszélnek, 800 milliárd euró, ami ott van az asztalon, amiből majd aztán hitelt, fedezetet és egyebeket lehet képezni, tehát annak az összege, ami ténylegesen bemegy a német gazdaságba, az nem is 800 milliárd euró, hanem a pénzügyi eszközök sokszorosító hatásán keresztül annál jóval nagyobb lesz. Hogy jó dolog-e középtávon, hogy újra felfegyverzik Németországot, és lesz újra egy nagy német hadsereg, és hogy Németországban föladják az adósságfék szabályát, és iszonyatos mennyiségű pénzt fognak hitelből, mert ez a pénz nincs meg, tehát a 800 milliárd euró az nincs meg, azt most hitelként először föl kell venni, és le kell tenni az asztalra, ami aztán utána újabb hiteleknek lesz majd a fedezete, tehát hogy ez jó lesz-e Németországnak, és jó lesz-e nekünk középtávon, ezt én nem tudom Önöknek megmondani, mert lehetőségek és veszélyek is itt vannak az asztalon. Hogy rövid távon jó lesz-e, azt meg tudom mondani. Rövid távon nagyon-nagyon jó lesz, ennél jobb hír rövidtávon a magyar gazdaság számára nem is lehetne. Mert ha igaz az összefüggés, amit talán mindannyian ismerünk ebben a teremben, hogy a magyar gazdaság hogy és milyen módon van összekötve a német gazdasággal, és ha a német gazdaságba pénz kerül, és a német gazdaságban ennek megfelelően gazdasági növekedés és konjunktúra indul el, az egy bizonyos gyors áttételrendszeren keresztül, szinte azonnal megjelenik a magyar gazdaságban, és a magyar gazdaság teljesítményét növeli. Még egyszer, hogy stratégiailag és középtávon jó-e, ami történik, amikor a németek eladósodott országgá válnak majd, erre nincsen válaszom, de arra, hogy ez Önöknek, az egész magyar nemzetgazdaságnak rövidtávon jó, abban egészen biztos vagyok. Ismerik a németeket: ha csinálnak valamit, azt komolyan csinálják. Akkor is, ha jó dolgot csinálnak, akkor is, ha rossz dolgot csinálnak. Itt is komolyan csinálják, ezt csak most azért említem meg, hogyha valakinek a magyar demokrácia minőségével kapcsolatban lennének esetleg fönntartásai, ezeket eloszlassam. Ugyanis ennek az adósságszabálynak a megszüntetéséhez, ehhez kétharmados döntés kell a német parlamentben. Ott, mint tudják, múlt héten választások voltak. Egy olyan kormány létrehozásáról szóló tárgyalássorozat zajlik éppen húsvéti befejezési tervvel, amelynek többsége lesz valahogy, de nem lesz kétharmada. Akkor hogyan fogják mégis az adósságféket eltörölni, amit csak kétharmaddal lehet? Úgy, hogy a most kiszavazott, megbukott, már nem is létező német parlamentet összehívják egy utolsó ülésre, ahol a mostani parlament, tehát a most éppen kifutó parlamentnek a kormánytöbbsége meg a leendő nagy kormánypárt, a CDU együtt kiadják a kétharmadot, és a német polgárok által már kiszavazott parlament hoz egy döntést kétharmaddal arról, hogy az adósságféket megszüntetik. Ez a helyzet! Ez törvényes, mert a német alkotmány szerint ez lehetséges. És mi ebbe nem is akarunk beleszólni, de hátrább az agarakkal, amikor jogállamról van szó, és Magyarországról beszélnek. Ez fog történni meggyőződésem szerint Németországban. Ennek az a következménye az Európai Unióra nézve, hogyha igaz az a tézisem, hogy a német gazdaságfilozófia határozza meg az Európai Unió gazdaságfilozófiáját, akkor a 3 százalékos szabályt az Európai Unió is át fogja törni. Tehát az, ami eddig szabály volt, hogy az Európai Unió minden tagállama 3 százalékos hiányt engedhet csak meg magának, ez is a múlté lesz, ránk nézve is.

Több, valószínűleg két áttörési pont is beazonosítható. Az egyik, hogy a honvédelmi kiadások költségét egy bizonyos mértékig nem kell hozzáadni a 3 százalékhoz, mondjuk, mi költünk 2 százalékot, nem lesz ilyen jó a helyzet, de az egyszerűség kedvéért számoljunk azzal, hogyha ezt a 2 százalékot nekünk nem kell hozzáadnunk a költségvetés hiányához, akkor máris a 3 százalékos hiányunk 5 százalékosra emelkedhet, ha úgy döntünk. Ez az egyik áttörési pont. A másik pedig, hogy az unió óriási viták után, amelyek még előttünk vannak, majd óriási pénzeszközöket akar fölvenni, hiteleket akar fölvenni, és a német eladósodás után el akarja adósítani az egész Európai Uniót is. A magyar alkotmány nem teszi lehetővé, hogy mi ezt támogassuk, illetve úgy fogalmaz, hogy egy ilyen hitelfelvételhez, amely a folyó hétéves költségvetés keretén kívüli hitelfelvétel – ilyen volt az RRF például, ha emlékeznek rá –, a magyar parlament kétharmadának a jóváhagyása szükséges. Tehát állnak előttünk viták a következő hónapokban, hogyha Brüsszel erre az ösvényre lép, és mindenfajta hitelkonstrukciókkal akarja lendületbe hozni az európai gazdaságot, akkor mi legyen Magyarország részvételével ezekben a programokban. Ezt majd akkor kell megvitatnunk.

És akar az Európai Unió még egy dolgot: életben akarja tartani Ukrajnát. Ez azt jelenti, hogy az a döntés született a mi részvételünk nélkül, de ránk is kiható módon, hogy a jelen pillanatban 800 ezres ukrán hadsereget, amit a szintén jelen lévő ukrán elnök egymillióra akar emelni a háború után, és be is jelentette, hogy Ukrajna egyetlen fillérrel sem képes finanszírozni, ezt az egymilliós hadsereget Európának kell finanszíroznia, hiszen az amerikaiak bejelentették, hogy ők ebben nem vesznek részt. Tehát az Európai Unió jelenleg a nyakába akar venni egy egymilliós hadsereg finanszírozását a saját területén kívül. Finanszíroznunk kell az ukrán államot, mert az ukrán állam nem tudja magát finanszírozni. Mindenki emlékszik, hogy a háború előtt éppen az összeomlás szélén voltak. Tehát finanszírozni akarja az Európai Unió az ukrán állam működését, ezzel egy időben újra akarja fegyverezni saját magát, és erre európai forrásokat akar folyósítani, és kompenzálandó az ukránokat azért, mert nem veszik föl őket a NATO-ba, egy gyorsítópályán föl akarja őket venni az Európai Unióba. Az előbb volt bizonytalanság bennem arról, hogy hogy’ ítéljek meg egy-egy brüsszeli vagy német döntést, de hogy ez a brüsszeli döntés összedönti az európai gazdaságot, abban biztos vagyok, ezért ennek nem szabad megtörténnie. Ahol nekünk döntő szavunk van, az uniós tagság, a többi pénzügyi konstrukció nélkülünk is létrehozható, az uniós tagság nem. És miután most érkezett Ukrajna európai uniós tagságának tárgyalási folyamata a lényegi szakaszhoz, eddig a formákat, kereteket alakítottuk ki, most kell világossá tenni, hogy akarjuk-e vállalni az ezzel járó pénzügyi terheket, vagy nem akarjuk vállalni. És ez egy olyan súlyú dolog, amely Magyarország sorsát közép- és hosszú távon is meghatározhatja, ezért fontos, hogy mindenkinek ismerjük a véleményét, az Önökét is, úgyhogy a véleménynyilvánító szavazáson való részvételre szeretném buzdítani a kereskedelmi és iparkamara minden tagját meg a munkavállalóikat is, hogy ezt vegyék komolyan, mérlegeljék, és mondják el a véleményüket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a kérdés, hogy akkor a magyar stratégia ebben a nemzetközi közegben, amiről beszéltem, azokon a stratégiai alapokon, amelyeket legelőször idéztem föl, mint az állandóság elemeit, hogy’ is fest a következő időszakban. Tehát a magyar stratégia a következő elgondolásra épül. Semmilyen elszigetelődést nem szabad vállalni. Ezt pozitív módon úgy fogalmazzuk meg, hogy gazdasági semlegesség. Tehát mindegy, hogy merről fúj a szél, meg hogyan csapkodnak a villámok, a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy az Egyesült Államokkal, Kínával, az unióval és Oroszországgal is a lehető legjobb gazdasági kapcsolataink legyenek. És ebben semmilyen ideológiai vagy politikai korlátozást nem szabad elfogadnunk, mert be fogunk szorulni akkor, mint látható, egy vámháború kellős közepén olyan helyzetekbe, amiből nem fogunk kiutat találni. Ezért az a jó, ha már az elején a legnagyobb mozgásteret biztosítjuk magunknak, és mindenkivel a gazdasági semlegesség alapján, a lehető legésszerűbb kapcsolatokat alakítjuk ki az Egyesült Államoktól egészen az oroszokig. Ez azt jelenti, hogy nem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, amibe az Európai Unió manőverezte magát. Ma az Európai Unió elszigetelt szereplője a világgazdaságnak. Háborúban vagy legalábbis komoly politikai vitában áll az Amerikai Egyesült Államokkal. Most fogadott el éppen egy dokumentumot, amelyet az amerikai békekezdeményezés ellenében alkotott meg, nyílt konfliktust vállalva a háború ügyében az Egyesült Államokkal. Elszigeteli magát Kínától, mert maga az unió kezdeményezett adó- és vámindítványokat, tehát egy konfliktust Kínával. És a háború elejétől fogva elszigeteli magát Oroszországtól a szankciókkal, különösen az energiaszankciókkal. Ma az unió a világban egy elszigetelt entitás. Konfliktus Amerikával, Kínával és Oroszországgal. Ők vannak elszigetelve. Magyarország ennek nem része, nekünk a lehető legjobb kapcsolataink vannak az Egyesült Államokkal, az oroszokkal és Kínával is. Ezért, ha elszigetelődésről van szó, akkor az unióra nézve igaz, Magyarországra nem.

A magyar stratégia második eleme a következő időszakra a béke. Erről beszéltem, nem ismétlem meg. Nem bírunk ki még egyszer három olyan évet, ami 20 milliárd euró veszteséget okoz a magyar gazdaságnak, tehát nekünk béke kell.

A harmadik dolog az adócsökkentés, erről is beszéltem már, hosszabb távon is most bebetonozzuk azt a magyar adórendszert, amely a családot, a munkát és az adócsökkentést kombinálja.

A következő pillére a stratégiának a Demján Sándor Program, ahol a kamarát kérem, hogy annak a végrehajtásában segítsen nekünk. Mi kidolgoztunk kereteket, de mint mondtam, a gazdaságot nem a kormány működteti, még csak nem is a gazdasági miniszter, fájdalom, de még csak nem is a jegybankelnök, még nagyobb fájdalom, nem is a miniszterelnök, a gazdaságot valójában a gazdasági élet szereplői, a vállalkozók, Önök működtetik. Hiába hirdetünk meg mi egy Demján Sándor Programot, hogyha azt Önök nem segítenek nekünk lebonyolítani úgy, hogy az a legjobb legyen a vállalkozók számára. Kifejezetten kérjük, hogy ebben vegyenek részt.

És végezetül az európai uniós pénzek jönni fognak, most is jönnek. Jönnek az európai uniós agrárpénzek is, és jönnek az európai uniós kohéziós források is, jönni fognak a következő időszakban is. Megvannak azok a pontok, amelyeknél majd meg kell küzdenünk egy-egy újabb tranchnak vagy egy újabb összegnek a lehívásáért, de ezeket a pontokat ismerjük, időben tudjuk, mikor következnek be, és a tárgyalási pozícióink ki vannak alakítva. Tehát az európai uniós források minden fillérjéhez hozzá fogunk férni, úgy, ahogyan ez ma is van, mert ma is folyamatosan érkeznek európai uniós források mind a kohéziós alapból, mind pedig az európai közös agrár politikának a következtében.

Összességében azt tudom mondani tehát Önöknek, ez a helyzet, ez a saját stratégiánk, ez az év az áttörés éve az elgondolásunk szerint. Hallhatták, láthatták, sőt Önök tudják legjobban, rengeteg pénz van a magyar gazdaságban, rengeteg pénz van a vállalatoknál, rengeteg pénz van a háztartásoknál, és óriási hitelezési kapacitások vannak a bankoknál. Annyi a feladat, hogy ebben az évben ezeket a pénzeket megmozdítsuk, és egy értelmes módon a gazdasági növekedés és termelékenység szolgálatába állítsuk. Ez lehetséges. Erre megvannak a megfelelő embereink, megvannak a programjaink, és nagyon remélem, hogy az Önök részéről is megvannak azok a kijelölt, megválasztott vezetők, akikkel le is tudjuk bonyolítani ennek a gazdasági lendületszerzésnek a folyamatát.

Összességében még annyit talán hozzáteszek, most már tényleg nem untatva Önöket, csak, hogy lássák, hogy nem a levegőbe beszélek, amikor sok pénzről beszélek. Jelenleg zajlik Magyarországon 4.682 állami beruházás. Ennek az értéke 12,5 ezer milliárd forint. Kivitelezés alatt áll 2.949 projekt, ennek az értéke közel 6.000 milliárd forint. Tervezés alatt van 1.733. Tizenhárom kiemelt magasépítési projekt zajlik. Kivitelezés alatt áll tíz nagy projekt útfejlesztésben, ennek az értéke 1.270 milliárd forint. Vasútfejlesztésben – a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztését nem tartalmazza, amit mondok – 29 projekt áll kivitelezés alatt, 754 milliárd forint értékben.

Azt érdemes még tudni, hogy Budapest fejlesztéséről nem fogunk lemondani, mert Budapestnek a gazdasági súlya a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó, de hozzá kell tennem azt is, hogy a korábbi arányok nem tarthatók fönt. Tehát az úgy fest, hogy Budapest az európai uniós fejlettség 165-167 százalékán áll. Óriási beruházások zajlanak most is a városban, mondok néhányat. Déli elkerülő vasút beruházás. Pázmány Péter Egyetem, több százmilliárd forintról beszélünk. A budai vár fölújítása, hogy csak néhányat említsek, fonódó villamos. Tehát vannak nagy budapesti fejlesztési programok, de a most futókon kívül újabbakat Budapesten most nem tudunk indítani, az itt említett, nyilvánvaló okok miatt, a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat területfejlesztési alapon alapvetően vidéki célpontokra kell irányítanunk, és a vidék fölzárkóztatásának érdekében kell mozgósítanunk. Ezek hatalmas számok. Azt várom, ahogy sikerült az ország keleti részét egy iparilag innovatív, erőteljes és dinamikus pályára állítani, amely hamarosan utol fogja érni egyébként az ország nyugati, legfejlettebb régióit is, ugyanezt a munkát el tudjuk végezni az ország déli régióival, ahol a legnagyobb problémáink vannak mind a Dunántúlon, mind pedig az Alföldön. Ezeket a fejlesztési forrásokat oda fogjuk majd összpontosítani, és akkor az a stratégia, amit itt bemutattam Önöknek, nemcsak megvalósul, hanem az ország számára igazságos módon valósul meg. 

Mélyen tisztelt Nagy Elek elnök úr!

Köszönöm szépen a meghívást. Elek, köszönöm szépen, hogy tárgyalhattunk a mai napon. Köszönöm szépen, hogy körvonalazódik egy megállapodás. Én szeretném fölhívni még egyszer itt a figyelmet, hogy szeretném, ha júliusig meg tudnánk valósítani, július 1-je az évforduló, a félévforduló a kormányzati és költségvetési politikában, ha valamit ebben az évben még akarnak, Elnök úr, akartok, kedves Elek, elérni, akkor annak a megállapodásnak létre kell jönnie egy-két hónappal július előtt, hogy a júliusi törvényhozásig záruló időszakkal azt meg tudjuk valósítani. Adóegyszerűsítés, adócsökkentés, bürokráciacsökkentés ügyében a kormány 100 százalékig áll a tisztelt kamara rendelkezésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!