Orbán Viktor beszéde a Délvidék Sport Akadémia avatásán
2018. szeptember 27. Bácskatopolya (Бачка Топола)

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Első szavam a köszöneté. Köszönöm a meghívást, megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Önök között. Köszönöm a testvérakadémiáknak, hogy eljöttek. Köszönöm a szerb sportvezetőknek, hogy itt vannak velünk. Köszönöm a volt magyar válogatott játékosoknak, hogy megtiszteltek bennünket. Külön köszönöm Zsemberi Jánosnak, hogy itt lehetek ma. Köszönöm Pásztor Istvánnak, hogy végig pártfogolta ezt a programot, és köszönöm a munkáját és a szellemi teljesítményét azoknak, akik részt vettek az akadémia felépítésében.

A sport és különösen a labdarúgás Közép-Európa közös nyelve. Természetes, hogy a sport összeköti a közép-európai népeket, itt például a szerbeket és magyarokat. Természetes, de mégsem megszokott. Nehéz történelem van mögöttünk, és hosszú évtizedekig több dolog választott el bennünket, mint ami összekötött. Ma azonban már más szelek fújnak. Ma olyan szelek fújnak, amelyek azok vitorláját dagasztják, akik összefognak és együttműködnek. Olyan Európában élünk, hogy akik összefognak, megerősödnek, akik széthúznak, legyengülnek és széthullnak. A szerbek és a magyarok az összefogást választották. Jól döntöttünk a politikában, a gazdaságban, a kultúrában és a sportban is, amikor az együttműködés mellett döntöttünk. Köszönet ezért Vučić elnök úrnak, akinek a barátságára és támogatására mindig számíthattunk. Magyar és szerb sportemberek között könnyű a kölcsönös tisztelet, hiszen komoly sportnemzet vagyunk mindketten. Sok sikert kívánok szerb sportbarátainknak a jövőben is!

Miért éppen Topolya? A komoly dolgokhoz, tisztelt Hölgyeim és Uraim, társak kellenek. Bátor, elszánt és nagy képzelőerejű társak. Engem a jó sors összesodort Zsemberi Jánossal, aki vállalta a magyar sporttámogatások eljuttatását és ésszerű felhasználását Szerbiában, az ő javaslata volt, hogy kezdjük itt. Mert ez csak a kezdet, mert sok szép feladat, megépítendő sportközpontok és sok ezer gyermek sportolásának megszervezése, vagyis komoly kalandok várnak még ránk. Miért itt, Szerbiában? Egyszerű a válasz: itt sok magyar él, és az anyaország érdekelt az itt élők sikerében. Ráadásul az én nemzedékem elfogult, pozitívan elfogult Szerbia irányában. A magam korabeliek még emlékeznek arra a Szerbiára, amely a nyolcvanas években volt itt. Fejlettebb volt, mint Magyarország, szabadabb volt, mint Magyarország, és azt hiszem, az emberek boldogabban éltek itt, mint Magyarországon. És meggyőződésem, hogy aki egyszer felért egy csúcsra, újra képes lesz erre. Ez csak idő kérdése. Biztos vagyok benne, hogy látjuk mi még Szerbiát újra a csúcsokon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Van egy magyar mondás: ma nekem, holnap neked. Ez valami olyasmit jelent, hogy ma nekem megy jobban, holnap meg majd neked fog, és akinek éppen jobban megy, annak kell többet vállalnia, annak kell többet betennie a közösbe, és annak kell kezdeményeznie. Ezért lépett először, vállalt ebből a beruházásból nagyobb részt Magyarország. És a közép-európai szolidaritás jegyében jól tettük, hogy így döntöttünk. És végül a legfontosabbról, a gyerekekről. Ha van gyerek, van jövő. Ha a gyerekek szelleme, jelleme és fizikuma kiművelt és erős, akkor a jövőnk is ilyen lesz, erős és művelt. Az ide vezető legbiztosabb út a sport: egyszerre neveli a szellemet, a jellemet és a fizikumot. A futballhoz egyszerre kell gógyi, küzdőszellem, és testi erő. Barátaim, aki sportol, végül mindig jól jár. A legtehetségesebbek a világhírnévig is eljuthatnak. Mi, akikben több volt a sport iránti szenvedély, mint a tehetség, ugyan nem jutottunk el a világ legjobbjai közé, de egy életre felfegyvereztük magunkat akaraterővel és küzdeni tudással. Én is ezért állhatok ma itt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A sport az élet két legfontosabb dolgára tanít meg bennünket: becsületesen győzni és emelt fővel veszíteni. Aki ezeket tudja, mindent tud.

Kedves Fiatalok!

Használjátok egészséggel, amit felépítettünk Nektek. Legyetek becsületesek, bátrak és erősek. Fussátok meg a saját pályátokat, hisz’ az élet fabatkát sem ér, ha nem kezdtek vele valamit. És ha eljön az idő, ne felejtsétek el majd viszonozni azt, amit a hazátok tett értetek. Mi bízunk bennetek, tegyétek naggyá Szerbiát és Magyarországot! Hajrá!