Mélyen tisztelt Elnök Úr! Biztos Úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek!
Köszönöm a házelnök úrnak, hogy meghívott erre a mostani találkozóra. Fontos, hogy Önök itt vannak Budapesten. Budapest az Önök városa is. Ha tesznek egy sétát, és remélem, erre lesz módjuk, akkor rengeteg kulturális emlékkel találkozhatnak, amit Önök hoztak létre itt, Budapesten. Az egyik legfontosabb terét Budapestnek Bosnyák térnek hívják. Ha be akarnak ülni egy kávézóba, akkor fognak találni szerb kávézót, meg fogják találni a szerb templomokat, meg fogják találni az albánokat, akik itt élnek velünk, és itt dolgoznak, különösen a magyar vendéglátóiparban. Szóval szeretnénk, hogyha Önök nemcsak látogatónak vagy vendégnek éreznék magukat, hanem egy olyan várost látnának Budapestben, amelyhez Önöknek mindig is volt közük, Önök is építették, és ezért most is az Önök városa. Budapestnek van még egy kellemes tulajdonsága, amely az utóbbi néhány évben alakult ki: itt azt szokták mondani, amit gondolnak. Ez nagyon veszélyes, általában is nagyon veszélyes, de a politikában különösen az. A magyarokban van hajlam az ilyesmire, de most nemcsak erről van szó, nemcsak erről az antropológiai adottságáról a magyaroknak, hanem arról is, hogy olyan helyzetben van egész Európa, az egész nyugati civilizáció, hogy korábban nem ismert, nagy kérdésekkel kell szembesülni, és ha nem beszélünk egyenesen és világosan, akkor illúziókba fogjuk magunkat ringatni, és nehéz döntést igénylő időszakokban nincs veszélyesebb ellenség, mint az illúzió, különösen, ha azt saját magunk alakítjuk ki a magunk számára. Úgyhogy engedjék meg, hogy a mai rövid hozzászólásomban is keresetlenül és egyenesen beszéljek.
A magyar nyelvben minden középiskolás diák által ismert kifejezés, hogy a Balkán Európa kapuja. A kapu a házhoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a Balkán Európa szerves része, kulturálisan is hozzánk tartozik, és mint minden kapu, a Balkán is egy nagyon fontos hely. Innen, Magyarországról nézve, azt is mindenki megtanulja a középiskolában, hogyha bármelyik hatalom, nálunk nagyobb hatalom keletről, délkeletről, délről bármilyen célból Európa belseje felé igyekszik, a Nyugat felé akar terjeszkedni, akkor az út mindig a Balkánon keresztül vezet. Ez nem választás kérdése, ez egy geopolitikai adottság. Ezért azoknak, akik Európa belsejében élnek, és ma mindközönségesen Európai Uniónak hívjuk őket, különösen az Európai Unió alapító államaira igaz ez, két módon gondolkodhatnak a Balkánról. És ahogy ezek az országok a Balkánról gondolkodnak, az meghatározza az Önök európai perspektíváját is.
Az egyik lehetőség, hogy a Balkánról úgy gondolkodnak, mint ütközőzónáról, amellyel a nyugat-európaiak a saját békés, biztonságos, jólétben működő és kényelmes életét védik. Ha konfliktus lesz, ami délről vagy keletről jön, akkor az ne érje el Bécset, ne érje el Berlint, ne érje el Franciaországot, jobb ezeket a konfliktusokat lerendezni valahol a Balkánon. Sok száz évig ment ez így, mi magyarok is tudnánk erről beszélni, hiszen bennünket is sok száz éven keresztül ütközőzónaként kezeltek. Amikor segítség kellett volna, nem jöttek, mindenkinek jobb volt, ha a nagy konfliktusokat, vallások, civilizációk, hatalmak politikai fegyveres konfliktusait a Balkánon és Magyarország területén vívják meg, mint ha az beljebb csúszna Nyugat-Európába. Az már csak egy plusz profit ezen a politikán, hogy amikor majd föl kell szabadítani azokat az országokat, amelyeket ütközőzónává tettek, külső segítség nélkül nem lehetséges, és ezért majd hadizsákmányként azokat a területeket szét is lehet osztani. Így jártunk mi is. A török kiszorítása Magyarországról; miután saját erőből erre képesek nem voltunk, ez nyugat-európai erővel történt, akik utána Magyarországot hadizsákmányként fel is osztották maguk között, illetve az akkori elit családjai között. Úgyhogy mi pontosan ismerjük ezt a sorsot. A mai időkben már kievickéltünk ebből a helyzetből, mi már bent vagyunk az Európai Unióban, minket már nehéz ütközőzónává tenni, de Önöket még lehet.
Tehát nem egy-két év, hanem néhány évtized horizontján gondolkodva a kérdés az, hogy az Európai Unió a Balkánt ütközőzónaként kezeli-e, vagy megváltoztatja az eddigi, az itt élő népek számára rendkívül előnytelen és fájdalmas gondolkodásmódját, és egy másik stratégiát választ. Van másik stratégia, ennek az a neve, hogy integráció. A Balkánt nem ütközőzónává kell tenni, hanem integrálni kell az Európai Unióba. Ha innen nézzük, azt kell mondanunk, hogy az utóbbi időszakban Nyugat-Európa semmit sem adott a Balkánnak, viszont sok mindent elvett tőle, leginkább felkészült, jól képzett szakembereket, munkaerőt. Ami most van, az nem egy integrációs politika, az valami, amivel az integrációs politikát helyettesíteni próbálják. Az igazság az, hogy a bővítésért felelős biztos hiába feszül meg, az integrációhoz a tényleges, a Balkán tényleges integrációjához, politikai stratégiai döntésekre van szükség, amit nem a biztosok, még csak nem is a bizottság hoz meg, hanem a tanács, ahol az európai országok miniszterelnökei és államfői ülnek. Amíg ők nem döntenek úgy, hogy a Balkánt integráljuk, addig folyamatosan elhúzódó, részletkérdésekbe bonyolódó, stratégiai kérdések helyett szabályozási problémákkal foglalkozó, tárgyalásnak mondott, de valójában időhúzó folyamatnak leszünk a részei.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
1389-ben volt a rigómezei csata. Ez Európa szempontjából sikertelenül alakult, azt elvesztettük. Emlékezzenek rá, hogy mi történt ott: a rigómezei csatában a szerbek vitték a harc nehezét, és a balkáni vitézek mellé Nyugatról csak magyarok és csak lengyelek érkeztek. Bár a harc tétje a keresztény Európa volt, ott a magyarokon és a lengyeleken kívül nyugati katonát nem lehetett látni. Békés körülmények között, de a helyzet ma is így áll. Ha azt a kérdést teszik föl, hogy kikre lehet számítani a Balkán európai integrációját illetően, akkor azt kell mondanom, hogy azokra számíthatnak, akikre Rigómezőnél számíthattak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen, mint minden királyi udvarban, így a brüsszeli uniós központban is az udvarias beszédmód járja. Senki nem fogja ezt Brüsszelből ilyen keresetlenül megmondani Önöknek, mint ahogy ezt én teszem itt, Budapesten. Ott majd jogállamisági problémáról fognak beszélni, ott majd előrehaladásról fognak beszélni, ott majd fejezetekről fognak beszélni, ott majd alkalmazkodásról fognak beszélni, aggódni fognak Önökért, hogy az abszorpciós kapacitásuk sajnos korlátozott, és hasonló elegáns dolgokat mondanak, elvégre egy francia udvarban mégsem illik durván beszélni. De az igazság az, hogy az összes szóvirág semmi más célt nem szolgál, mint annak a ténynek az elfedését, amit itt, Budapesten jobb, ha egyenesen kimondunk, hogy ma a nyugat-európai állam- és kormányfők között nincs akarat, az ő körükben nincs akarat a további bővítésre. Ezt mi súlyos stratégiai hibának tartjuk. Nemcsak a magam nevében beszélek, amikor a bővítés támogatásáról szólok, egész Közép-Európa, a lengyelek, a csehek, a szlovákok mind folyamatosan és kitartóan az Európai Unió bővítésének és a Balkán európai integrációjának a pártján állnak.
Mi pontosan tudjuk, hogy nekünk, akik már bent vagyunk az Európai Unióban, tehát magának az Európai Uniónak valójában nagyobb szüksége van a Balkán európai uniós tagságára, mint maguknak a balkáni országoknak. Tudom, hogy sok országnak a fejében az a gondolat él, hogy az európai uniós tagság vissza nem térő pénzügyi lehetőségeket jelent. Szeretném Önöket kijózanítani. Az európai uniós tagság, az vissza nem térő pénzügyi lehetőségeket jelent. Szeretném Önöket kijózanítani: az európai uniós tagság semmifajta pénzadománnyal nem jár. Ha valaki ezt mondja Önöknek, ne higgyék el. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, mondhatnám közép-európai politikusok számára szinte kötelező olvasmány a lengyel parlament néhány nappal elkészített jelentése. Lengyelország egy nagy ország, nagyobb, mint bármely balkáni ország, 38-40 millió ember, gazdaságilag hatalmas és erős ország, erősebb, mint mi vagyunk, bármelyikünk itt ebben a teremben. És a lengyel Szejm jelentésében, amely azt vizsgálta, hogy a pénzügyi transzferek, ideértve az uniós támogatást, profitok, beruházások alakulását, mi a mérlege Lengyelország számára 2004-től, a csatlakozástól máig a tagságnak, ott egy negatív számot fognak találni. Egy mellbevágó negatív számot fognak találni. Ha tehát azt gondolja bárki a Balkánon, hogy a csatlakozás ingyen fejlesztési forrásokkal jár, akkor téved. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a balkáni országok számára az unióba való belépés érdek, saját nemzeteik érdeke is, mint ahogy Magyarországnak is érdeke, hogy az Európai Unió tagja legyen. De nem a pénz miatt. Ezt csak a nyugatiak terjesztik, akiknek kolonialista megközelítésük van, és azt gondolják, hogy pénzzel mindent el lehet intézni, és azt gondolják, hogy a világ kétfajta népből áll, az egyik ad, ezek ők, a másik meg kap, ezek vagyunk mi, és ezért legyünk hálásak. De ez egy félreértése a valóságos erőviszonyoknak, mert a helyzet úgy fest, hogy az európai uniós tagság melletti legfontosabb érv Magyarország számára – és kérem Önöket, hogy ezt fontolják meg –, hogy piacokhoz férnek hozzá. Nincs ingyen pénz, piac van, amin el tudják adni azokat a termékeiket, amiket otthon előállítanak. És valljuk be őszintén, ha Magyarország – amely balkáni léptékkel mérve egy komoly, nagyobb országnak számít, tízmilliós ország – nem férne hozzá az európai uniós piacokhoz, ha nem tudnánk a termékeinket ott eladni, akkor a magyarok életszínvonala radikálisan alacsonyabb lenne, mint most. De nem azért, mert pénzt kapunk az Európai Uniótól, hanem azért, mert esélyt kapunk arra, hogy jobbak legyünk, mint ők. Hogy olyan termékeket tudjunk előállítani, amelyek jobb minőségűek, olcsóbbak, versenyképesebbek, és utána ők hajlandóak ezeket a termékeket beengedni a saját piacaikra. Gondolják végig: ha az Európai Unió nem lenne, akkor az európai kereskedelmet a nemzetállamok közötti megállapodások szabályoznák, pontosan úgy, ahogy az Európai Unió előtti korszakban ez volt. És a hozzánk hasonló méretű országok sohasem tudnának kialkudni olyan kétoldalú megállapodásokat, amelyek akkora piacra lépési lehetőséget jelentenének a saját áruinknak, mint amellyel most rendelkezünk, amikor egy unióban fogják össze az európai gazdaságot. Ezért nekünk minden jogos kritikánk, minden nyilvánvaló sérelmünk, nyilvánvalóan minden velünk szembeni udvariatlan, sőt jogszerűtlen fellépés ellenére és azzal együtt is, nekünk az az érdekünk, hogy az Európai Unió megmaradjon és erős legyen. És adjon nekünk egy esélyt arra, hogyha dolgozunk, ha okosak vagyunk, ha versenyképesek vagyunk, akkor eladhassuk a termékeinket, a tudásunkat, a szolgáltatásainkat, és ezzel megemelhessük saját népeink, saját polgáraink életszínvonalát. Ez az értelme az Európai Uniónak.
És ezért nem rajonganak az európai unió nagy államai a bővítésért, hiszen ez azt jelenti, hogy nekik is versenyezni kell. De mégis, ha egyszer eljön egy korszak Európában, mindenfajta választások lesznek a következő néhány hónapban, ne zárjuk ki, hogy lesz ilyen korszak, amikor a rövid távú, csak a másnapi politikai túlélés és csak a következő választás megnyerésének időhorizontja érvényesül, de ha eljön egy korszak, amikor ismét lesz történelmi horizont, amikor lesz legalább középtávú gondolkodás, lesz legalább évtizednyi tervezés, akkor lesznek olyan vezetők majd Európában, akik belátják, hogy Európa legkényelmesebben és legnagyobb jómódban élő belső magja számára is elkerülhetetlen a Balkán integrálása. A biztonság kérdése evidens. Nem lesz Európa belseje biztonságban, ha a Balkán nem lesz integrálva. De ennél többről is szó van: a nyugat-európaiak nem tudják fönntartani az életszínvonalukat a Balkán integrálása nélkül.
Nézzük bizonyítékként Közép-Európa helyzetét. Ma az a helyzet, hogyha mi, közép-európaiak nem lennénk az Európai Unió tagjai, akkor az európai, a nyugat-európai színvonal jóval alacsonyabb lenne, mint amilyen most. A négy visegrádi ország együttes kereskedelme Németországgal kétszerese a német–francia kereskedelemnek. A négy visegrádi ország kereskedelme Németországgal háromszor nagyobb, mint a német–olasz kereskedelem volumene. Nem túlzás az a kijelentés, hogy a német gazdaság ma összeroppanna Közép-Európa nélkül. Közép-Európa nélkül, a visegrádi négyek nélkül nincs német gazdaság, nincs magas életszínvonal. Nincs a magasabb német életszínvonal, mint amivel mi itt, Közép-Európában rendelkezünk, és ez igaz még beljebb is, Észak-Olaszországra, és egyre inkább igaz lesz Franciaországra is. Ez jól mutatja, hogyha a bővítést nem lépték volna meg a mostani nyugati vezetők elődjei, akkor ma az Európai Unió gazdasága jóval gyengébb lenne. Növekedés, többletteljesítmény Közép-Európából jön. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy a közép-európai térség a következő sok éven keresztül jóval, gyakran kétszeresét fogja majd mutatni, fogja meghaladni a nyugat-európai gazdaságok növekedésének. Ez a realitás, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az utolsó költségvetését éljük ma az Európai Uniónak 2021 és 2028 között, amikor még a mostani erőviszonyok mellett alkottuk meg a költségvetést. 2028-ban a visegrádi országok közül többen is nettó befizető országok lesznek. A csehek már most közel vannak ehhez. És ahogy nézem a lengyelek fejlődését, a szlovákokét és a magunkét, és nézem a nyugat-európai stagnálást, ez az állapot bizony az évtized második felére-végére be fog következni. Ez meg fogja változtatni a politikai erőviszonyokat is az Európai Unión belül. Ez az Önök számára jó hír. A bővítéspárti országoknak a gazdasági súlya, befolyása, politikai ereje jelentősen meg fog majd nőni. Meggyőződésem, hogy ami történt velünk, az történne Önökkel is, ha belépnének az Európai Unióba. Vagyis nemcsak Önök kapnának fejlődési lehetőséget a piacokon keresztül, hanem Önök lennének az Európai Unió következő, nagy gazdasági motorja. Tudom, hogy amikor megnézik a saját számaikat, és fölidézik a gondokat, amelyekkel otthon küszködnek, akkor amit én mondok, hihetetlenül hangzik, hogy Önök lennének az Európai Unió következő gazdasági motorja. De higgyék el, mi is ugyanilyen értetlenül néztünk azokra, akik ezt mondták nekünk a 2000-es évek elején. Senki sem hitte akkor, hogy a V4-ek lesznek tizenöt évvel később az Európai Unió gazdasági motorja. Ma ez a realitás. A Balkán a következő nagy lehetőség az Európai Unió számára. Ha a balkáni népek lehetőséget kapnak, akkor éppen úgy, mint a visegrádi országok, néhány év alatt föl fogják venni a tempót, meg fogják erősíteni a gazdaságukat, és az igazi nagy növekedés, gazdasági növekedés a Balkánról érkezik majd az Európai Unióba. Tehát amikor azt mondom, hogy az uniónak nagyobb érdeke a Balkán tagsága, mint maguknak a balkáni népeknek, akkor nemcsak biztonságra gondolok, hanem a nyugatiak gazdasági érdekeire is gondolok. Ha nem tudjuk bekapcsolni a Balkán életerejét és törekvését, az ottani embereknek a vágyát, hogy boldoguljanak, a felhajtóerőt, amely minden gazdasági fejlődésnek a motorja, ha ezt nem tudjuk bekapcsolni az európai gazdaságba, akkor egy óriási lehetőségről mondunk le. Úgyhogy ezért arra biztatom Önöket, hogy a legnagyobb önbizalommal és öntudattal álljanak ki az európai uniós tagságra vonatkozó igényük mellett.
Jó hír, hogy a magyar gazdaság együttműködése a balkáni országokkal biztató állapotot mutat. 2015 után a magyar kapcsolatok a balkáni országokkal jelentős mértékben megnövelte a volumenét. A kereskedelmi kapcsolatok dinamikusan fejlődnek. 2020-ban a nyugat-balkáni térségbe irányuló magyar közvetlen tőkebefektetés 16 százalékkal nőtt, jóval meghaladta az előző évi adatokat, pedig a pandémia évéről beszélünk, és lassan eléri a 2 milliárd eurót. Az áruforgalom mértéke Magyarország és a balkáni országok között 2021 első felében az előző év azonos időszakához képest 10 és 40 százalék között nőtt; attól függ, hogy melyik országról van szó.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez nekünk jó hír, de meggyőződésem, hogy Önöknek is az. Ugyanis a közép-európaiak, a V4-ek és a magyarok gondolkodása az Önökkel való gazdasági kapcsolatokat illetően eltér a nyugat-európaiaktól. A nyugat-európaiak messze vannak, ezért ők valójában csak lehalászni akarják a balkáni gazdaságokat, begyűjteni a profitlehetőséget, megszerezni az Önök egyébként intelligens és jól képzett munkásait. Ez érthető, ez az érdekük, így járnak el. Közép-Európa ennél többet kínál, ugyanis a V4 nem egyszerűen gazdasági célpontként tekint a Balkánra, hanem egy óriási lehetőségként, amellyel Közép-Európát tudjuk megnövelni. Nem tudjuk pontosan, mi fog történni a következő években, de annyit tudunk, hogy a nyugat-európai gazdaság lassabban fog fejlődni, mint a közép-európai, ezért nekünk érdekünk egy nagy közép-európai gazdasági térség létrehozása. Most négyen vagyunk, ez a V4. Ha látják a számokat, értik, hogy miért működünk együtt. Nekünk érdekünk, hogy ezt a közép-európai gazdasági térséget déli irányba meg tudjuk növelni. A Balkán a közép-európaiak számára nem egy profithely, hanem egy stratégiai lehetőség, amely a biztonságunkat, de az egész Európai Unió legdinamikusabban növekvő térségének a megnövelését teszi lehetővé. Ezért mi nemcsak azért vagyunk érdekeltek, hogy profitot csináljunk, hiszen ez minden gazdasági befektetés értelme, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy úgy csináljunk profitot, hogy közben a balkáni országok a lehető leggyorsabban fejlődjenek. Mi vasutakat akarunk. Mi utakat akarunk, mi hidakat akarunk, mi az energiarendszerünket akarjuk összekötni. Mi azt akarjuk, hogy ezek az országok ne csak fogadják a külföldi beruházókat, hanem termeljenek, versenyképes árukat állítsanak elő, és utána majd jöjjenek beruházóként hozzánk, a V4 országaihoz is. Amit tehát Közép-Európa kínál a balkáni térségnek, ez egy közép- és hosszú távú stratégiai együttműködés. Építsük ki együtt, a V4-ek és a balkáni országok az egész európai kontinens legmeghatározóbb gazdasági térségét. Erre lehetőségünk van. És higgyék el, eljön az a pillanat, amikor hasonlóan a V4 országaihoz, amikor nélkülünk már nem tud működni az európai gazdaság, a balkáni országok nélkül sem működik majd. Ehhez be kell lépni az unióba, ehhez Önöknek is integrálódni kell a közép-európai térségen keresztül, és nélkülözhetetlenné kell magukat tenniük a német, az olasz és a francia gazdaság számára is. Ez reális lehetőség. Nem az én dolgom, hogy a balkáni népek lehetőségeiről gondolkodjak, ez az Önök felelőssége, én a magyarok lehetőségeiről gondolkodom, de biztos vagyok abban, hogy ez a legkedvezőbb kontextus a magyaroknak is, meg a Balkánon élő népeknek is, ha olyan tíz-tizenöt évet akarnak megtervezni a maguk számára, amiről sikertörténetként beszélhetnek majd a saját választópolgáraiknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az út az Európai Unióba Közép-Európán keresztül vezet a balkáni népek számára. Szeretném megerősíteni megköszönve még egyszer a figyelmüket, hogy Önök Magyarországra és Közép-Európára általában, de az európai uniós bővítést illetően különösképpen is számíthatnak.
Sok sikert kívánok mindannyiuknak!