Nagy Katalin: Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztost megszavazták az Európai Parlament Külügyi Bizottságában. Teljessé vált az új Európai Bizottság tagsága, és úgy tűnik, hogy egy hónapos késéssel meg is kezdheti a munkáját. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt.
Jó reggelt kívánok!
Kinek a sikere Várhelyi Olivér sikere?
Sokunké, nem minden magyaré sajnos, de sokunké, talán mondhatom, hogy a többségé, hiszen mindannyian vagy az ország nagyobb része azt szeretné, hogyha Magyarország befolyása az európai politikára nőne. Úgy tud nőni, hogy itthon jól teljesítünk, és így nő Magyarország súlya, illetve az európai pozíciókra olyan embereket javaslunk, akik képességük, elkötelezettségük, tudásuk alapján képesek jó teljesítményt nyújtani ráadásul fontos pozícióban. Na, most szerintem az elmúlt tíz év legnagyobb diplomáciai sikere, hogy úgy döntöttek, hogy kiharcoltuk magunknak, hogy megszereztük, ízlés szerint lehet válogatni, hogy Magyarország kapja meg a következő öt év szerintem legfontosabb európai portfólióját. Ugye, vannak olyan miniszteriális posztok, amelyek a gazdaság szempontjából fontosak, pénzügy, fejlesztés, és így tovább, és vannak olyan pozíciók, amelyek meg a biztonság szempontjából a legfontosabbak, ilyen például a szomszédságpolitika meg a bővítés. A biztonság szempontjából a legfontosabb feladatot a Magyarország által delegált biztos kapta meg. Tehát nem emlékszem az elmúlt tíz évben, hogy olyan erős befolyást jelentő pozíciót tudtunk volna bárhol szerezni bármely nemzetközi szervezetben, mint most az Európai Unióban. Ez egy misztikusan hangzó szó, hogy szomszédságpolitika meg bővítéspolitika, de, ugye, ez a migrációt is érinti, mert a migránsok délről jönnek, a balkáni országok felől, és ezek az ország tagjelöltek, tehát velük fog foglalkozni a biztos. Az Európát fenyegető egyik bizonytalanság Ukrajnában van az ukrán–orosz konfliktus miatt. Ukrajnával is foglalkoznia kell az új biztosnak, és az Afrika felől jövő fenyegetés is fontos, bármilyen furcsa, de a Földközi-tenger túlsó oldalához tartozó afrikai országokkal is a mi biztosunknak kell majd foglalkoznia. Az energia szempontjából is fontos ez a portfólió, mert a Kaukázussal és Azerbajdzsánnal is foglalkozni fog a biztosunk, márpedig, hogy abból a térségből hogyan tudunk Oroszországon kívüli területekről energiát hozni Magyarországra és az Európai Unióba, egy energiabiztonsági kérdés. Tehát nagy ünnep ez nekünk. Talán az árnyékos oldalról is érdemes beszélni, mert meg akarták akadályozni sokan, hogy ez így legyen. Ugye, Magyarországnak vannak nemzetközi riválisai, más államok, más politikai irányzatok, de itt, Magyarországon belül is komoly aknamunka folyt, a magyar ellenzék egyesítette az erőit Brüsszelben, hogy elgáncsolja a magyar jelöltet. Sőt, tények támasztják alá, hogy Soros György személyesen próbált eljutni a legmagasabb rangú európai vezetőkhöz, hogy személyesen akadályozza meg Várhelyi Olivér kinevezését. Nagy csata volt, de megnyertük.
Ha már említi Soros Györgyöt, érdekes, hogy Várhelyi Olivértől folyton azt kérdezték szóban és írásban is, hogy egyetért-e azzal, amit a magyar miniszterelnök mondott, és azt szerették volna, hogyha elhatárolódik Orbán Viktortól. Vajon Frans Timmermansnak feltették-e a bizottsági meghallgatáson azt a kérdést, hogy ő vajon elhatárolódik-e Soros Györgytől, akivel rendszeresen találkozik? Mert azért a magyar vagy a szlovák miniszterelnöknek egy kicsivel több köze van az Európai Unió dolgaihoz, mint Soros Györgynek.
Igen, az elhatárolósdi egy régi baloldali játék, nem is érdemes komolyan venni. Én sohasem fogok delegálni magas nemzetközi pozíciókba olyan embereket, akik nem jó hazafiak, és akik nem tudják összeegyeztetni a saját hazafiságukat azzal a nemzetközi megbízatással, amit vállalnak; a kettő nincs egymással ellentétben. Vannak emberek azonban, akik úgy akarnak nemzetközi pozíciót betölteni, hogy gyorsan levakarják magukról, hogy melyik nemzethez, melyik közösséghez tartoznak. Ilyen embereket én nem delegálok soha sehová. Én bízom abban, hogy Várhelyi Olivér, aki egy kiváló magyar hazafi és egyben jó európai, ezt a két szempontot össze fogja tudni majd egyeztetni. Ez nem mindig könnyű, de menni fog szerintem. Most az külön nem egy műsort, hanem konferenciasorozatot igényelne, hogy feltárjuk, hogy milyen nem állami természetű szereplők, például Soros György birodalma milyen pénzügyi és gazdasági és bevándorlás-politikát alakítani akaró befolyást gyakorol, és milyen mechanizmusokon keresztül az Európai Unióra. Kik ott a szövetségesei, szerintem mind Európa ellenfelei ezek az emberek, hiszen el akarják árasztani migránsokkal Európát. Soros György ezt írásba is adta, közzé is tette, az egész világ ismeri, évi egymillió bevándorlót akar behozni, ez szerintem megöli a kontinenst, illetve úgy alakítja át, hogy az többé már nem a mienk lesz, egy bevándorlókontinenst akarnak csinálni Európából, e mögött jól kitapintható politikai és gazdasági-pénzügyi érdekek vannak. Nem véletlenül épp egy pénzügyi spekuláns vezeti ezt a politikai mozgalmat. Ez a következő öt évben a velünk élő történelem lesz.
Mit vár a magyar kormány az új Európai Bizottságtól?
Nézze, a legfontosabb dolog, hogy visszaadjuk az európai emberek biztonságát. Tehát a következő öt évben is a legfontosabb kérdés a migráció lesz, meg tudjuk-e védeni Európa határait. Magyarország meg tudja, más országok meg nem tudják. Magyarország meg akarja, más országok meg nem is akarják, ez egy nyitott vita, ennek a lezárására törekszik mindenki. De egy vitában nem az a fontos, hogy le legyen zárva, hanem az, hogy jól legyen lezárva. Tehát mi csak azért, hogy a vitákat lezárjuk, nem fogjuk feladni a határvédő álláspontunkat, nem fogjuk feladni a kerítést, nem fogjuk feladni azt az álláspontunkat, hogy Európa az európaiaké, Magyarország meg a magyaroké. Tehát ez az első dolog. A második történelmileg talán kevésbé fontos, de a holnap reggeli, ebéd és vacsora szempontjából viszont fontosabb dolog, a gazdaságnak a kérdése, hogy mi lesz az európai gazdasággal. Az elmúlt öt évben az európai vezetők két területen vétettek nagyon súlyos hibákat: a biztonság, a bevándorlás területén és a gazdaságpolitikában. Ezért az európai gazdaságnak az a része, amelyre Brüsszelnek a legnagyobb befolyása van, ez az eurózónához tartozó államoknak a területe, mi nem tartozunk ehhez a zónához, az cudar állapotban van, és nehéz évek is jönnek. Tehát a 2020-as évre szóló elemzések azt mondják, hogy a német gazdaság nagy szerencsével talán eléri az 1 százalékos növekedést. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez a németek baja, de ez nem így van, tekintettel arra, hogy Magyarország számára nagyon fontos, hogy a nyugat-európai országok jól teljesítsenek. De ott egy rossz gazdaságpolitikát folytatott Brüsszel, nem tudta segíteni a nemzetállamokat a jó gazdaságpolitika kialakításában, és ennek most megfizetjük az árát. A 2020-as év legnagyobb feladata éppen az lesz, hogy Magyarország megvédje az eddigi gazdasági eredményét. Most már november vége felé tartunk, már javában tervezzük, tervezem a 2020-as évet, nézem a feladatokat, rangsorolom őket, és úgy látom, hogy a legnagyobb kihívás 2020-ban a magyar gazdaság eddigi teljesítményének a megvédése lesz.
Erre még visszatérünk, de, ugye, itt a bizottságnak a költségvetést, a következő hétéves európai uniós költségvetést kell tető alá hozni. Ugye, a magyar igazságügy-miniszter, Varga Judit azt mondta, hogy Magyarország nem fogadja el azt, hogy a jogállamisági normákhoz kössék akár a források kifizetését is.
Persze, ez egy szamárság, nem is lesz belőle semmi.
Nyilvánvalóan ezt nemcsak Magyarország fogja megvétózni.
Azt nem tudjuk, mert ahhoz bátorság is kell meg szilárd hátország meg harcmodor meg nemzetkarakter is, tehát nem mindannyian viselkedünk ugyanúgy, akik azonos álláspontot képviselünk. Ez az európai politika egyik szépsége, hogy egyetértünk egymással, és aztán teljesen különböző módokon próbálunk érvényt szerezni a szándékunknak; valaki a kertek alatt jár, van, aki széles szövetségeket próbál kötni, és van, aki huszárrohamot vezényel, és megpróbálja az ellenfelet kibillenteni a hadállásaiból. Tehát nem vagyunk egyformák, az biztos, hogy a magyar harcmodor egy elég látható és látványos harcmodor, de mi ezt tanultuk a történelemben, hogy jobb, ha az elején rögtön világossá tesszük az álláspontunkat, és megvetjük a lábunkat, mert egyébként az ellenerő elsodor bennünket. Ezért én általában a nyílt lapokkal játszók közé tartozom, és világosan megmondjuk az elején, hogy hol vannak a megállapodás lehetőségei, határvonalai, mi az, amit nem fogunk tudni átlépni. Ez például egy ilyen dolog, hogy a mostani formájában ismert javaslatok biztosan alkalmatlanok arra, hogy összekössünk a pénzügyi kérdésekkel oda nem tartozó kérdéseket.
Úgy fogalmazott az előbb, hogy az Európai Unió és Európa, a kontinens számára az egyik legfontosabb kérdés a biztonság megőrzése. Donald Tusk, akit most megválasztottak a héten Zágrábban az Európai Néppárt vezetőjének, ő úgy fogalmazott, hogy fontos a biztonság, de nagyon fontosak az emberi szabadságjogok, és nem szabad egyiket a másikért feláldozni. Mit gondol, az Európai Néppárt új vezetője, ha így gondolkodik, akkor milyen konzervatív politikát várhatunk ezek után a néppárttól?
Nem tudjuk még mi sem, ezért is tartjuk függőben a tagságunkat. Mi még, mármint a magyar kormányzópárt még nem döntötte el, hogy folytatjuk-e a közös életünket az Európai Néppárttal. Várjuk, hogy a néppárt tisztázza a nézeteit meg a terveit, és utána fogunk majd erről döntést hozni.
Azt mondták, hogy január vége, legalábbis Tusk így fogalmazott.
Az egy dolog, hogy ők mit mondanak. Itt az a kérdés, hogy mikor beszélnek végre világosan. Tehát egy magyar kormányzópárt nem tartozhat egy olyan politikai közösséghez, amely bevándorláspárti, amely nem támogatja a határvédelmet, amely nem támogatja a magyar kerítést, amely nem adja meg a tiszteletet a magyaroknak, aki nem ismeri el a munkánkat, amit Európa megvédése érdekében kifejtettünk. Mi csak olyan közösséghez tartozhatunk, amelyik ezt mind elismeri. Valaha az Európai Néppárt ilyen volt. Azonban egy baloldali sodródás vette kezdetét. Az a kérdés, hogy az új elnök ezt a folyamatot meg tudja-e állítani. Ha igen, akkor van közös jövőnk, ha nem, akkor más politikai közösséget kell építenünk.
Múlt héten tartották a Magyar Állandó Értekezletet itt, a fővárosban, és Ön úgy fogalmazott, hogy igenis szükség van magyar etnikai pártokra a Kárpát-medencében. Ezt milyen tapasztalat alapján mondja?
Van egy történelmi tény, hogy a magyar nemzet, vagyis a mi közösségünkhöz tartozó magyar emberek élőhelyei és az állam határai nem esnek egybe egymással. Van még néhány ilyen ország a világban, de azért Európában ma már az a megszokott helyzet inkább, hogy az államok meg a nemzetek határai egybeesnek, a mi esetünkben nem így van. Ez egy olyan tény, aminek súlyos következményei adódnak a politikára nézve. Tehát nekünk nem szabad bezárkózni az államhatárainkon belülre, nem szabad sündisznóként viselkednünk, hanem nekünk kapcsolatokat kell építeni, nekünk kultúrát kell erősíteni, nekünk iskolákat kell támogatni, óvodákat kell építeni azokon a helyeken is, ahol nagy számban élnek magyar közösségek, mert ők meg mi egyek vagyunk, egy vérből valók vagyunk, összetartozunk. Ennek a kötelességnek megfelelni nem egyszerű dolog, különösen akkor, hogyha a gazdaság – mint ahogy hosszú évtizedekig ez így volt – nem működik jól. Amikor most jobban teljesít a gazdaság, kicsivel több forrást tudunk fordítani ezekre a célokra is. Nem véletlen, hogy a nemzeti összetartozásnak nemcsak a lelki, hanem a gazdasági lába is megerősödött az elmúlt években. Szerintem ugyan szerencsésebb dolog, hogyha mindannyian egy állam határain belül élhetünk, de miután ezt nem lottón sorsolják ki, hanem vesztes háborúk miatt szenvedjük ezt el, ezért sopánkodás helyett meg kell próbálni ebből a hátrányból előnyt kovácsolni. Előnyt kovácsolni meg úgy lehet, hogyha a világ különböző területein élő magyarokat összekapcsoljuk egymással, és összeadjuk az erőinket, kapcsolatrendszerünket. Ha ezt jól csináljuk, akkor hátrányból előnyt kovácsolhatunk, ezért szoktam azt mondani, hogy a magyarok tulajdonképpen egy világnemzet, a világ minden pontján megtalálhatóak vagyunk. Ha jól kapcsoljuk össze a dolgokat, akkor a budapesti kormány hatalmas erőforrásokhoz juthat. Ma is így van ez egyébként, a magyar gazdaság legnagyobb eredményét a szomszédos országokkal folytatott kereskedelemben érjük el. Ez nem független attól a ténytől, hogy ott magyarok is vannak, akik nyilván szoros kapcsolatban, gazdasági kapcsolatban vannak Magyarországgal, és ebből adódik egy kereskedelmi többlet, ami a magyar gazdaság növekedésének, vagyis az itthoni magasabb életszínvonalnak az egyik forrása, ha úgy tetszik, a magyarországi gazdasági teljesítmény az egész térségben élő magyar közösség együttes gazdasági teljesítménye. Így is kell ezt szemlélni. Magyarországon van olyan ellenzéki párt, amely szembeállítja a határon túli magyarokat meg a határon belül élő magyarokat, szerintem ez rossz felfogás, ezt a kettőt inkább összehangolni kell. Ugye 29 éve voltak Magyarországon az első szabad választások, és akkor ez a dilemma felszínre került. Én 29 éve vagyok parlamenti képviselő, az elejétől fogva végig láttam, most nem beszélek az antikommunista ellenállás időszakában folytatott vitákról, tehát csak az első szabad parlament óta figyelem azokat a vitákat, amelyek választ keresnek arra a kérdésre, hogyha a nemzet meg az állam határai nem esnek be, akkor mi a jó magyar politika. Kiizzadtunk, kiszenvedtünk néhány közös pontot, amit hosszú időn keresztül minden magyar politikai párt osztott. Az egyik ilyen álláspont az volt, hogy ahol elegendő számú magyar él, ott az a jó, hogyha ők saját nemzeti alapon szerveződő érdekközösségeket, érdekképviseleteket, politikai pártokat hoznak létre a gazdasági, kulturális, oktatási közösségeiken túl, tehát ha politikailag is segítik egymást, és képviselik a magyar szempontokat. Kihordtuk ezt a vitát, és hosszú ideig ezen is állt a magyar külpolitika vagy a magyar regionális politika. Ezen az alapon állt a Magyar Állandó Értekezlet, amely a régióban élő országok magyar pártjait fogja össze, és ezen az alapon állt a Diaszpóra Tanács is, amely az egész világon élő magyar közösségeket próbálja egyesíteni. Az elmúlt időszakban itt megjelent egy olyan irányzat, amely megkérdőjelezte ennek az álláspontnak a helyességét, és ezért most ez a vita ismét kirobbant, de én azt tudom mondani 30 év erre vonatkozó vitáival és tapasztalataival a hátam mögött, hogy az a jó, hogyha a magyarok erősek a szomszédos országokban, ha saját közösségeik vannak, és a saját közösségeik politikai képviseletét is ők maguk látják el: magyar a magyarban bízzon. Abban nem reménykedhetünk, hogy egy magyar érdekét a magyarnál jobban fogják képviselni más nemzetiségű pártok vezetői.
A Moody’s hitelminősítő a héten úgy fogalmazott, hogy Magyarországon 2014 óta folyamatos és erőteljes a gazdasági növekedés, és a következő két évben is robusztus ütemű marad, ezt a szót használták. Ugye, 5 százalék a gazdaság bővülése, szemben a németországi 0,2 százalékkal. Ketté fog szakadni Nyugat-Európa gazdasága és Közép-Európa gazdasága? Szakadhat ketté?
Az igazság kedvéért azt is mondjuk el, hogy azért lehet, hogy mi cserélnénk azzal a német 0,2-vel, hogyha olyan gazdagok lennénk, mint a németek, tehát nem szabad csak a gazdasági növekedést önmagában tekinteni. Az egy fontos jelzés a jövőre nézve, hogy merre fogsz, fogsz-e egyáltalán fejlődni, de hogy honnan indulsz, azt nem mutatja. Azért a németeknek, különösen a nyugat-németeknek volt 40 jó évük, miközben mi itt szovjet megszállás alatt voltunk, és ők gazdagok. Tehát egy gazdagabb országnak a növekedését mindig nehezebb előidézni, mint egy szegényebb országét, hiszen a szegényebb ország mélyebbről indul, nagyobb lépésekkel is haladhat. Óvatosságra intenék mindenkit. Az, hogy a magyar növekedés többszöröse is lehet a németnek, nem jelenti azt, hogy itt jobban mennek a dolgok, mint Németországban, ez is az igazság része, de hogy hol mennek majd jobban a dolgok a jövőt illetően, arra nézve azért elárul valamit a gazdasági növekedési adat. Itt az a helyzet, hogy komoly csatákat kell majd vívnunk. Tehát még egyszer mondom, hogy a 2020-as év legnagyobb próbatétele az lesz, hogy sikerül-e fenntartani a magyar gazdaság növekedését, meg tudjuk-e védeni a magyar gazdaság teljesítményét olyan körülmények között, amikor a közös európai pénzt, az eurózónához tartozó ilyen pénzt használó országok közösségében gazdasági zavarok lesznek, ezt mindenki tudja, mondja, Ön is ilyen számokat idézett. Na, most én régóta mondom, mert önbecsülés és magabiztosság kérdésének is tartom, hogy egy mégoly nyitott nemzetközi gazdasági rendszerben is egy-egy országnak tudnia kell megállni a saját lábán. Tehát igaz, hogy össze vagyunk kapcsolódva erőteljesen más országokkal, de egy ország erejét és önbecsülését is az adja, hogy saját erőből képes-e megállni a lábán. Ez most ki fog derülni a következő évben. Mert vita van erről Magyarországon, hogy csak azért megy-e jól Magyarországnak, persze az adócsökkentések meg az okos pénzügypolitika mellett, mert jól megy az egész európai gazdaságnak, vagy van ebben a magyar sikerben valami sajátosan magyar, ami csak hozzánk tartozik, és amit akkor is tudunk szállítani, hogyha a többieknek rosszabbul megy. Ez egy hosszú vita, nyilván az emberek ezt kevéssé figyelik, de a magyar gazdaságpolitikai vitáknak ez egy fontos iránya volt az elmúlt jó néhány évben, és erre mindenki adott valamilyen választ gazdasági ízlés vagy politikai nézetek szerint. Most ugrik bele a majom a vízbe 2020-ban, lesz egy nehézségekkel küzdő nyugat-európai gazdaság, egy alig növekvő vagy talán stagnáló nyugat-európai gazdaság, és itt lesz Közép-Európa, nemcsak Magyarországról van szó, mert ezek a viták Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban ugyanígy zajlanak, és nekik is nagyobb növekedésre van esélyük hozzánk hasonlóan, mint a nyugatiaknak, tehát most kiderül, hogy Közép-Európa valóban megerősödött-e annyira, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából nagyobb sikereket tud elérni, mint a nálunk gazdagabb és fejlettebb nyugat-európai országok, ez derül ki 2020-ban. Az én válaszom erre az, hogy lehetséges, érhetünk el ilyen sikereket, de ez magától nem fog menni, ehhez gazdaságvédelmi akcióterv kell. Én a minisztereket az e heti kormányülésen utasítottam is, hogy a gazdasági érdekképviseletekkel vegyék fel a kapcsolatot, és készítsenek elő egy a gazdaság teljesítményét megőrző vagy tovább segítő gazdaságvédelmi akciótervet, amit valamikor a következő év első negyedében fogunk majd, remélem, addigra elkészülünk vele, és így be tudjuk majd mutatni.
Erre visszatérve még, hogy mi hozza ezt az eredményt, ezt az 5 százalékos eredményt, a jegybank elnöke, Matolcsy György úgy fogalmazott, hogy az elmúlt 9-10 évben egy aranyháromszöget tudott létrehozni Magyarország; a politikai stabilitás az egyik csúcs, a pénzügyi egyensúly a másik és a gazdasági növekedés a harmadik az, ami tulajdonképpen megalapozta, hogy ezt az eredményt el tudtuk érni.
Magyarország szerencsés ország, mert olyan jegybankelnöke van, aki képes történelmi horizonton is szemlélni a magyar pénzpolitikát. Ez nagy szerencse, mert ez az intellektuális erő számít a kormányzati munka sikeressége szempontjából, és ott a jegybankban jól állunk ebből a szempontból. Én azonban egy szinttel, egy létrafokkal lejjebb másznék vagy ereszkednék, mint a jegybankelnök. Miközben elismerem az ő állításának igazságát, azt mondanám, hogy azért a leginkább sikert eredményező gazdaságpolitikai lépés az adócsökkentés volt. Tehát, ugye, mégiscsak azt a nagyszerű teljesítményt sikerült Magyarországnak elérnie, mert a gazdasági teljesítmény az ország közös teljesítménye, hogy miközben egyre több árut tudtunk a világ egyre több pontján eladni, Magyarországon termelt árut, tehát versenyképes áron tudtuk eladni, aközben a bérek meg növekedtek Magyarországon. Ugye, ha a bér növekszik, akkor drágább a termék, amit előállítanak, ez az alaphelyzet, de Magyarországon az történt, hogy versenyképes áron állítjuk elő az áruinkat, és közben nagy ütemben nőttek a bérek, és közben nem mentek tönkre a vállalkozások. Ez egyetlen módon volt lehetséges, hogy közben a kormány folyamatosan kitartott az adócsökkentés politikája mellett. Különösen a cégek által fizetett adókat harmadoltuk el, egyharmadával visszavágtuk az elmúlt időszakban, majdnem háromezer milliárd forintot hagytunk így a magyar vállalkozóknál, akik ennek a nagy részét bér formájában kifizették az embereknek, amiből aztán kereslet lett és aztán újabb vásárlók. Tehát én azt gondolom, hogy a kulcs az adócsökkentés. Nem tudom, hogy mekkora adócsökkentési lehetőségünk van, de azt remélem a gazdaságvédelmi akciótervtől, hogy ez alapvetően adócsökkentésre épül majd.
Múlt pénteken átadták a Puskás Stadiont. Önnek az építkezés során volt lehetősége többször megnézni az építményt, de gondolom, egy picit más volt a hangulat, amikor majdnem 70 ezer ember ott ült a stadionban, és várta a megnyitót.
Nézze, van, aki kedveli a magyarokat, van, aki nem. Én szeretek sok magyarral együtt lenni, különösen felemelő pillanatokat együtt átélni. Szerintem nekünk, magyaroknak van dramatikai érzékünk ezekhez a nagy pillanatokhoz, ugyan az ünnepeink előtt általában szoktunk veszekedni, de aztán valahogy’ az ünnepekre minden összerendeződik, ez a családokban is van szerintem, vagy sok családnál van így. De ez így van nagyban is, és most is ez történt, volt, ami volt, viták, lökdösődés, veszekedés, hogy most akkor kell, vagy nem kell Puskás Aréna vagy Puskás Stadion, és aztán a végén, ahogy meglett, mindenki boldog volt. Én ismerem az ezzel kapcsolatos magyar vitákat száz évekre visszamenőleg, mert ezeknek van írásos nyoma. Ugyanilyen viták voltak a Lánchíd megépítésénél, a magyar parlament épületének elkészítésekor, tehát ez valahogy végigkísért bennünket, ezért a fejlesztések, beruházások, stadionépítések vagy éppen színházépítések vagy kulturális létesítmények fejlesztése körüli viták engem sohasem zökkentenek ki, mert azt tanultam meg a magyar történelemből, hogy az ember hozott egy döntést, ki kell mellette tartani, akkor a dolog megvalósul, és a végén mindenki tapsolni fog. Na, most ez történt velünk az elmúlt napokban. Én egy ritkábban hallott dologra szeretném felhívni a figyelmet, ez pedig az, hogy ez egy olyan hatalmas műszaki teljesítmény a Puskás Stadion, amelyet az első ceruzavonástól, a tervezés első ceruzavonásától a befejezésig minden munkát magyarok végeztek el. Azt akarom ezzel mondani, hogy mi, magyarok képesek vagyunk arra, hogy a modern világ egyik legnagyobb méretű beruházását, ilyen hatalmas nagy épületek, stadionok megépítését saját erőből elvégezzük. Emlékszem, amikor először voltam miniszterelnök, ez még a kilencvenes évek végén volt, és leégett a Budapest Sportcsarnok, amit aztán Papp László Arénaként építettünk újjá, és akkor kerestünk megfelelő referenciákkal, tehát tapasztalattal rendelkező cégeket, hogy építsék meg, és nem volt magyar olyan, akire rá tudtuk volna bízni teljes bizonyossággal, hogy az el fog készülni. Azóta eltelt húsz év, és ma ott tartunk, hogy Magyarországnak több olyan építőipari, nemzetközileg elismert vállalkozása van, olyan képzett munkásai vannak, olyan képzett műszakvezetői és mérnökei vannak, akik egy ekkora hatalmas vállalkozást saját erőből, külföldi tudás bevonása nélkül is képesek elvégezni. Én ezért azt gondolom, függetlenül attól, hogy valaki kedveli a stadiont vagy nem, belátja-e, hogy ott majd kultúra is lesz meg koncertek, vagy nem, vagy a környékére megy-e valaha, vagy sem, ettől függetlenül mindenki büszke lehet rá, mert egy fantasztikus mérnöki és munkateljesítmény testesül meg benne.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
