Nagy Katalin: A környező szomszédos országokban sehol nincs közel 52 százalékos átoltottság, mint nálunk. Tegnap 150 ezer oltást adtak be, de Váci Mihállyal élve: még nem elég! Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Van még ötlet az oltási kedv növelésére?
Jó reggelt kívánok, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Valóban, tegnap az történt, hogy beadtunk 25 ezer első oltást és beadtunk 117 ezer második oltást. Az a jó napunk van ma, vagy azért jó a mai napunk, mert a lélegeztetés nélkül kórházban lévő COVID-betegeknek a száma hosszú idő után először ment ezer alá. Százhuszonegyen vannak még mindig lélegeztetőgépen, az aktív, tehát most éppen beteg embereknek a száma most már százezer alá esett, de még mindig nagyon magas: azért 84.719 ezer emberről tudunk, hogy éppen fertőzöttek, tehát nem tudnak dolgozni, veszélyben az egészségük, van, aki meg még az életéért is küzd közülük. Az oltási kedv olyan furcsa szó, mert szerintem nem kedv kérdése ez. Szerintem akik nem oltatják be magukat, azok se jókedvükből hárítják el az oltást, hanem valami más van a fejükben, tehát komoly dolog ez. Szerintem van egy tévhit, vagy legalábbis, amikor hallgatom a sok professzort, orvost személyesen is meg a médiában is, akkor úgy érzem, hogy itt lehet egy félreértés, mert gyakran beszélnek a szakemberek erről a nyájimmunitásról – amely kifejezést nem szeretem, mert nem birkák vagyunk, hanem emberek, de ez most már mindegy, a szaknyelv már csak ilyen, és attól tartok, hogy kialakult egy olyan képzet a magukat még be nem oltott emberekben – és 3 millió olyan felnőtt van Magyarországon, aki még nem oltotta be magát –, szóval félek, hogy kialakul egy olyan képzet, hogy ő ezt megúszhatja, és mintha nem hangoznék kellő erővel és hangerővel az a tény, az a másik tudományos tény, amit szintén mondanak a tudósok, hogy ez egy olyan vírus, ami nem fog elmenni, tehát ez itt marad. Most, ha itt marad, akkor az itt fog keringeni közöttünk, és előbb-utóbb mindenkit meg fog találni. Tehát szerintem sok olyan ember van a 3 millióban, aki azt gondolja, hogy most már sokakat beoltottak, a járványveszély csökken, lassan el is fog múlni, és miután azt mondják a professzorok, hogy beáll a nyájimmunitás, akkor őt ez a helyzet majd megmenti, tehát ha nincs beoltva, akkor is megúszhatja. Szerintem, ha igaz, hogy ez a vírus nem megy el, akkor ez egy tévedés, meg fogja a vírus találni az utolsó embert is, aki nem védett. Ezért egyetlen módon tudják az emberek védeni a saját és a szeretteiknek az egészségét, hogyha beoltatják magukat. Ezért én nem szeretném ilyen lottókkal meg szerencsejátékkal csalogatni az embereket az oltáshoz, magyarok vagyunk, vagyis komoly, felnőtt emberek lennénk, mindenkinek meg kell hoznia egy döntést arról, hogy hogyan viszonyul ahhoz a helyzethez, hogy ő és a szerettei bármikor elkaphatják a vírust, ha nincs beoltva. Úgyhogy mindenkit arra kérek, hogy bár a helyzet javul, vegyék fel az oltást. A számok jól néznek ki, de hát itt emberéletekről van szó és kevésbé számokról. Persze a szervezés, az oltás megszervezése egy hatalmas kihívás a kormány számára, az orvosok számára, az ápolónők számára, a szállítást végző szakemberek számára, a rendőrök, közigazgatási emberek számára, és ezért van jelentősége, szerintem ad önérzetre meg önbecsülésre okot, hogy például az első oltások tekintetében az Egyesült Államoknál is jobb eredményeket érünk el, holott ők maguk tudják gyártani maguknak a vakcinát, majd mi is így leszünk 2022 végétől. A második oltás tekintetében szinte utolértük az Egyesült Királyságot, ma személyesen is tudok majd erről beszélni a brit miniszterelnökkel. Első oltást a lakosság 51,5 százaléka kapta meg, az Egyesült Államokban ez kevesebb, mint 50 százalék. Szóval azt gondolom, hogy a munka, amit elvégeztek a szakembereink, elismerésre méltó.
És ott vannak a mutánsok. Azt mondják a szakemberek, hogy mindig lehet arra számítani, hogy lesz egy újabb, tehát azért is lenne fontos, hogy mindenkiben kialakuljon a védettség.
Ugye, mindenki fél ettől az indiai vírustól. Megkérdeztem a szakminisztert és az egészségügyi tudorokat, hogy hogyan állunk az indiai mutánssal, és most az a szakmai álláspont, hogy azok az oltások, amelyeket Magyarországon alkalmazunk – ez négy nyugati és két keleti vakcina, szerintem ilyen nincs az egész világon sehol, hogy lehet választani, hogy az ember milyen oltást akar, és nem kettőből lehet választani, hanem sokból –, szóval azt mondták, hogy ezek az oltások kivétel nélkül, ezek az oltóanyagok mind alkalmasak arra, hogy az indiai mutánst is legyőzzék, tehát ez a mutáns, ami ma ismert, és amitől a legtöbben félnek, például az Egyesült Királyságban is, ezzel szemben a Magyarországon forgalomban lévő vakcinák biztonságot adnak.
Most az Egészségügyi Világszervezet után az Amerikai Orvosi Kamara is nyilvánosságra hozta a teljes dokumentációját a kínai Sinopharm vakcinának, és leírták, hogy a vakcina biztonságos és hatékony. Mégis az Európai Unióban, nemcsak nálunk, hanem az Európai Unióban is vannak olyan országok, amelyek azt mondják, hogy nem biztos, hogy be fogják engedni azt az állampolgárt, külföldi állampolgárt az országukba, aki keleti vakcinát kapott.
Szerintem ez egy rémhír, ez mind meg fog majd változni, ha valakinek a fejében még lenne ilyen gondolat, akkor az majd megváltozik. Nézze, én is kínai vakcinával oltattam be magam, nem vagyok bolond, vagy nem estem a fejemre, hogy elzárjam magam az utazás lehetőségétől, tehát mindenki biztos lehet benne, hogy a keleti vakcinákkal is lehet majd utazni. Ne felejtsük el, hogy a többiek mögöttünk vannak. Tehát ők most még nem arról beszélnek, hogy hogyan lehet majd utazni, vagy ha beszélnek is róla, ez szegényeknek olyan messze van még az életétől. Nekünk ez egy napi lehetőség, már a szlovénokhoz, ugye, tudunk menni minden gond nélkül, a románokkal most egyeztünk meg, a szlovákok elfogadták talán épp a napokban az igazolványunkat, Horvátország is nyílik. Tehát Magyarország egymás után köti meg azokat a kétoldalú megállapodásokat, amelyek lehetővé teszik a szabad mozgást. Na, de a nyugati világban még nem erről beszélünk, ott még kijárási tilalmak vannak, ott még az van, hogy a boltokat be kell zárni egy bizonyos időpont után este, kötelező maszkviselés van szabadtéren, nincsen nekik még ilyen védettségi igazolványuk, vannak mindenfajta papírlapjaik, de az, ami nálunk van, hogy elektromos és plasztik, ez nagyon kevés országban van. Tehát amikor mi arra gondolunk, hogy mi van Nyugaton, akkor a saját fejünkből indulunk ki, és azt hisszük, hogy nagyjából ők is ott tartanak, ahol mi, de ez nem így van. Tehát amikor majd ők is odaérnek, ahol most mi vagyunk, hogy akkor hogyan utazzunk, addigra az összes vakcina, amit a nemzetközi szervezetek elfogadtak, mind elfogadottá válik az Európai Unióban is. Most egy olyan szabály jön létre, amely azt mondja, hogy lesz majd júliusban valamikor talán, lesz egy közös európai kártya, persze ezt is a tagállamok fogják előállítani, tehát azt a Pintér-féle Belügyminisztérium állítja elő majd Magyarországon is, elektromos verzió lesz, és egymás országában kötelező lesz elfogadni az európai gyógyszerészhatóság által elfogadott oltásokat. Tehát ott nem lehet azt mondani, hogy, mondjuk, akit Astrával oltanak, az nem jöhet Magyarországra, ilyen nincs. Tehát azt mind el kell fogadni, amit Európában elfogadtak, és ami nem az európai gyógyszerhatóság által jóváhagyott, azt pedig elfogadhatják az országok. Most nincs olyan ország, amelyik elzárná magát a turisták elől, ezért vagyok én is, mint kínaival beoltott ember bizakodó.
Most már a home office intézményét nagyon sok munkahelyen befejezettnek tekintik, és kezdődik, újraindul az az élet, ami a járvány előtt volt. Meg kell még egy kicsit ezt szoknunk, de nyilván hamar bele fogunk szokni. Hogyan látja, mi a tapasztalat, azok a támogató intézkedések, amelyek a gazdaság újraindításáért voltak felelősek, elérték a céljukat?
Most még a védekezésről állunk át a gazdaság újraindítására, persze ezt, aki nem gazdaságpolitikával foglalkozik, kevésbé érzi fontosnak, ezért talán elmondom, hogy amikor a járvány csúcsra járt, akkor a védekezés volt a fontos. Nemcsak az egészségügyben, hanem a gazdaságban is meg kellett védeni a munkahelyeket, meg kellett védeni az emberek fizetését, meg kellett védeni az emberek munkaképességét. De most, hogy a harmadik hullámot – szerintem legyőztük, de mindenképpen – leszorítottuk a földre, látom, hogy vannak viták, hogy akkor most legyőztük, vagy nem, vége van-e, vagy nem, egy biztos, hogy leszorítottuk a földre most. Tehát a földharcban vagyunk, és a vírus van alul, és nem hiszem, hogy föltápászkodik innen, de ezt majd a jövő eldönti. Tehát egész eddig védekeznünk kellett, most azonban már nem védekeznünk kell, hanem újra kell indítani a gazdaságot, mert azért megviselt bennünket, nemcsak a vállalkozásokat, hanem bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk – én is közéjük tartozom –, szóval bennünket is megviselt ez a járvány. Egy csomóan otthon kellett, hogy maradjanak, és otthon dolgoztak, nem találkoztak a munkatársaikkal, a munka jellege is megváltozott, a számonkérés is. A munkának az értékelése is megváltozott, valaki elvesztette az állását, és még nem tudott otthonról újat találni, mert a munka után menni kell, a gyerekekről nem is beszélve. Szóval meggyötört bennünket ez, ezért újra kell indítani a gazdaságot. A vállalkozóknak is vissza kell nyerniük a vállalkozókedvüket. Amikor az ember védekezik, akkor nem vállalkozik, hanem védekezik, meg akarja védeni azt, ami van. Amikor azonban újra kell valamit indítani, akkor ismét vállalkozni kell, beruházni, befektetni, keresni a lehetőséget, mozgékonnyá kell újra válni. Azért ez nem olyan egyszerű a teljes blokkolásból átmenni hirtelen egy vállalkozókedv által meghatározott új korszakba. Úgyhogy ezért van egy átmenet a gazdaság védekezéséből a gazdaság újraindítására. A költségvetés is ezt a célt szolgálja. Tehát a 2021-es költségvetés inkább a védekezés logikájában fogalmazódott meg, ezért kell most éppen módosítani, hiszen az év második fele már nem a védekezésről, hanem az újraindításról szól, és a 2022-es év költségvetése, amit hamarosan el fog fogadni a parlament, teljes egészében a gazdaság újraindításáról szól. Munkahelyteremtésről, béremelésekről, egészségügy támogatásáról, felsőoktatásról, tehát az élet újraindításáról. Jó lesz ez, én azt hiszem, hogy majd, amikor megkapjuk a második negyedév számait – a második negyedévnek július elsején van vége, negyedévenként értékelik a gazdasági teljesítményeket általában –, akkor látni fogjuk, hogy mi történt az utolsó három hónapban. És miután nagyon mélyen voltunk egy évvel ezelőtt, bizonyos vagyok benne, hogy ez a három hónap, amit majd július elsejével magunk mögött tudhatunk, biztató eredményeket hoz.
Az európai uniós csúcson, ami most volt a héten, kétnapos találkozó volt, miért kell hajnali 2-ig megbeszéléseket folytani? Nem lehet, hát nem olyan bonyolult ez a téma. Klímavédelem.
Ez azon nagy rejtélyek közé tartozik, amiket eddig még nem sikerült megfejtenem. Én nagyon régóta, ugye, tizenegy éve vagyok a választópolgárok döntésének köszönhetően ennek a kormánynak a vezetője, minden félévben legalább egyszer találkozunk. Békeidőkben általában egyszer, ha besűrűsödik a munka, akkor kétszer, ha meg olyan válság van, mint most, akkor háromszor-négyszer is találkozunk egy-egy félév alatt, és én meglepődve látom ezt, hogy ennyi az éjszakai bagoly ott, Brüsszelben, hogy elkezdünk este 7 órakor dolgozni, lehet tudni, hogy az éjjel 1-2-3 előtt nem lesz vége. És nem fogunk végezni a napirendi pontokkal, tehát tudjuk, hogy másnap 9-től megint kezdünk. Van rosszindulatú értelmezés. Ez azt mondja, hogy ez egy tárgyalási taktika, hogy össze vagyunk ott zárva, az idő múlik…
Fárasztás?
Fárasztás van, már mindenki szabadulni akarna, könnyebben érünk el így kompromisszumot. Lehet ebben is igazság. Meg van jóindulatú is, mert ne felejtsük el, hogy vannak olyan alkotmányos berendezkedésű országok, például a németek ilyenek, ahol az európai miniszterelnökök találkozója előtt, ha ott konkrét döntés várható, akkor előtte a német kancellárnak erről be kell számolnia előtte a parlamentnek, és bizonyos dolgokhoz felhatalmazást is kell kapnia. Úgyhogy gyakran van úgy csúcs, hogy Angela Merkel még kora délután a német Bundestag előtt beszél, és onnan jön, és úgy kezdődik a munka. Nehéz megmondani, semmiképpen nem nevezném szerencsés munkaszervezésnek. Ha ezt megpróbálnánk bevezetni Magyarországon, akkor a miniszterek a pokolba küldenék a miniszterelnököt elég gyorsan.
Itt is nagy a különbség a résztvevők véleménye között annak tekintetében, hogy hogyan kellene azt a klímacélt elérni, amit kitűztek korábban?
Nagyon tagolt az európai térkép, mert a klímavédelmet mindenki fontosnak tartja, de különböző starthelyzetből indulunk. Vannak gazdagok, és vannak szegényebbek. És a klímavédelem rendkívül drága dolog, de miután az életünkről van szó, ezért előbb-utóbb ennek meg kell fizetnünk az árát. Az a kérdés, hogy a terheket hogyan osztjuk szét, és milyen ütemben haladunk. Most a bürokraták, tehát a brüsszeli bürokraták úgy gondolkodnak, ahogy a bürokraták szoktak: ceruza, körző, vonalzó, egységre fölosztani az európai népességet, és mindenki viseljen nagyjából ugyanannyi terhet. Na, de nem tudunk ugyanannyi terhet viselni mi, mint a hollandok például, akik többszörösen gazdagabbak, mint mi, vagy mint a németek. És az a gondolat, hogy a klímaváltozás árát és költségét az emberekkel fizettessük meg, vagyis, hogy kivessünk a benzinre, az üzemanyagra, meg a lakásokra adót a szerint, hogy mennyi szén-dioxidot bocsátanak ki, ez Nyugaton egy természetesnek tűnő gondolat, mert ott kibírják, mert ott még a jólét hagy mozgásteret. Na, de Magyarországon mi évekig küzdöttünk, hogy a rezsit leszorítsuk. Ez még egy másik kávéház, mi még másképpen élünk. Utol fogjuk majd érni a nyugatiakat, de speciel most mi nem tudunk adót fizettetni, meg nem is akarunk az emberekkel a lakásfűtés után vagy a benzin vagy a gépjármű után. Ezért a brüsszeli bürokratáknak az a gondolata, hogy a klímavédelmet így terítsük szét, és mindenki fizessen bele, ez szerintem nem fogadható el. Ezért vannak országok, minden közép-európai ide tartozik, nyilván az anyagi helyzet meghatározza az álláspontot, mi azt mondjuk, hogy a klímarombolást leginkább a nagy cégek végzik, és ők nagy profitot is szereznek a klímarombolás révén. Miért az emberekkel fizettessük meg? Miért az ő adójukat emeljük meg? Hát fizessenek a klímarombolók! Ebből hozzuk létre azokat a pénzalapokat, amellyel aztán át lehet alakítani a gyárainkat, a lakásainkat, az energiarendszerünket, és így tovább. Ez a két álláspont erőteljesen különbözik egymástól. Ez így barátságosan hangzik, ahogyan most erről beszélünk, de ott azért ez éles csata, mert pénzről van szó, és az a kérdés, hogy ki fizet, és én nem akarom, hogy a magyarok fizessenek.
Mikor lesz döntés ebben a kérdésben?
Ki fog jönni az Európai Bizottság egy-másfél hónap múlva 12 jogszabálytervezettel, hogy ő hogy képzeli ezt a klímavédelmi kérdést. Ezt mi is meg fogjuk kapni, és akkor megkezdődik, immáron konkrét jogszabályszövegek alapján egy vita a miniszterelnökök között. Itt kell majd jól megvédeni a magyarok álláspontját, meg a közép-európaiaknak itt kell majd összefogniuk, és akkor a jogszabályokat az európai tapasztalatok szerint egy-másfél-két év alatt majd megalkotjuk. Ha egyetértésre jutottunk – vagy sikerül, vagy nem –, akkor még bekapcsoljuk ebbe az Európai Parlamentet is, és ezután születnek meg azok a szabályok, amiket aztán be kell vezetni. Tehát a következő két-három év az a klímavédelemről is szólni fog, és nekünk rezsiharcot kell folytatni, hogy megvédjük a magyar családok érdekeit.
Most a héten diplomáciai nagyüzem van, hiszen a kétnapos EU-csúcs után most csütörtökön, tegnap fogadta a spanyol VOX párt vezetőjét, és innen a stúdióból pedig megy a repülőtérre Boris Johnsonhoz, Londonba. Miről beszélgettek a spanyol pártvezetővel, és miről lesz szó Londonban?
Európai ügyekről beszéltünk. Ugye, két ügy, most, hogy a pandémia, a járvány lassacskán az elviselhetőség keretei közé szorul vissza, a régi témák, amiket a védekezés miatt hátra kellett sorolni, ismét helyet kérnek maguknak. Két ilyen téma van. Az egyik a klímavédelem. A spanyol pártvezetőt is tájékoztattam arról, hogy Magyarország klímabajnoknak tekinthető. Tehát ha megnézzük a szén-dioxid-kibocsátás nemzetközi adatait, akkor azt fogjuk látni, hogy 2030-ra Magyarországon az itt, nálunk előállított energiának a 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz. Ezzel nagyon elől vagyunk az európai mezőnyben. De spanyol ember, ő értette ezt a rezsiharcot, meg hogy ki kell állni az emberek érdekének védelme céljából még a brüsszeli bürokratákkal szemben is, úgyhogy ez rendben volt. A második nagy téma az a bevándorlás, ami helyet követel magának ismét. Spanyol ember, délről, Marokkó felől ezrével jönnek az illegális bevándorlók Európába. Rossz emlékként említettem föl neki, hogy amikor 2015-ben mi a kerítésünk megépítése mellett döntöttünk, akkor még a spanyol kormány is ingatta a fejét, meg megengedett magának néhány erőteljesebb, barátságtalan kifejezést. Ma meg háromszor olyan magas kerítésük van ott, a déli spanyol határokon, mint nekünk Magyarország és Szerbia között. De ez egy bevándorlásellenes pártnak a vezetője, tehát egy malomban őröltünk, van Spanyolországban bevándorlásellenes párt. Részben keresztény szellemi alapokon állnak ellen a bevándorlásnak, részben hasonlóan hozzánk a jövőt a gyermektámogatásban, a családtámogatásban látják, és ők is a gyerekeikre akarják inkább hagyni az országot, nem pedig a bevándorlókra. Tehát egy húron pendültünk, ez egy feltörekvő spanyol párt, komoly párttal erősödött az európai bevándorlásellenes országoknak, pártoknak a csoportja. Így állunk a bevándorlással. Na, most Johnson miniszterelnök úr egy másik eset, itt azért egy atomhatalomról beszélünk, amelyik kilépett az Európai Unióból. Ami nekünk nem volt jó, sőt most sem jó. Szenvedünk attól, hogy a britek nincsenek bent. Mert a britekkel, mi nagyon sok dologban értettünk egyet. És így egy kiegyensúlyozott helyzet volt az Európai Unióban, a közép-európaiak meg a britek sokszor voltak képesek adóemeléssel szemben föllépni. Mi mindannyian bürokráciacsökkentést akarunk, a britek mindig is a nemzeti szuverenitás oldalán álltak, nem akarták, hogy túl sok jogkör kerüljön Brüsszelbe. Így, hogy elmentek, meggyengültünk. Nehezebb is az életem azóta a miniszterelnöki csúcsokon, hogy nincsenek ott a britek. Na, de Európából nem mentek ki, csak az unióból. Tehát ők itt vannak. És a kérdés most az, hogy hol lesz az ő helyük a világban. Mindenkivel tárgyalnak, alakítják a kétoldalú kapcsolataikat, nekünk is ki kell építeni egy brit–magyar kereskedelmi és gazdasági együttműködést, persze az Európai Unióval való megállapodása a briteknek az számunkra is irányadó, de ezen belül még speciális együttműködési területeket fogunk keresni a mai napon. Vannak javaslataim nekem is, neki is, hogy hol tudna Anglia, Nagy-Britannia és Magyarország szoros gazdasági és politikai együttműködést kialakítani. Az én gondolkodásomban a brit–magyar kapcsolatoknak és hagyományos kölcsönös tiszteletnek nagy szerepe lesz a jövő magyar külpolitikájában.
15 évvel ezelőtt hangzott el Őszödön Gyurcsány Ferenc beszéde, hazugságbeszéde. Amit ő és az egyesült baloldal szeretne elfelejteni. Ön mit gondol erről, elfelejtsük ezt a beszédet?
Aligha tudjuk elfelejteni. Ugye, van ez, amit úgy hívunk, hogy vakuélmény, hogy az ember egy-egy eseményről az élete során, akármilyen régen is volt, ilyen villanásszerűen képes visszaemlékezni. Vannak kellemetlen és kellemes vakuemlékek. Mondjuk, amikor Egerszegi Krisztina ott a szöuli olimpián a döntőben úszott, Vitray kommentált, mi meg kiabáltunk ott a szobában, az olyan élesen van előttem, mintha most történne. De ugyanígy emlékszem, amikor az őszödi beszéd miatt a lázadások kitörtek. Azzal kellett kezdenem, hogy az akkor serdülőkorban lévő fiamat rögtön bezártam egy biztonságos helyre, mert már menni akart a barátaival. Tehát ezek nagyon erős élmények. Meg ugyanilyen erős élmény, amikor meghalt Antall József, arra is emlékszem, hogy megszakították az adást a televízióban, vagy június 16., amikor újratemettük Nagy Imrééket, arra egészen jól emlékszem. Tehát vannak ilyen vakuélmények. És az őszödi beszéd egy ilyen dolog. Mindig megdöbben az ember. Nem is azon, hogy mindez megtörtént, mert ez fájdalmas, de van azért az életben ilyesmi. Hanem az vágja mellbe az embert, hogy aki miatt mindez történt, meg aki ezt elmondta, az ugyanúgy ott van a magyar politikában, mintha mi sem történt volna. Azért ez egy mellbevágó élmény. Nem hiszem, hogy létezik olyan ország, ahol ha ez bekövetkezik, és, mondjuk, egy miniszterelnök azt mondja, hogy hazudtak reggel, délben, este az embereknek, hogy böszmeséget csináltak, ők rontották el, majd utána elvesz egyhavi fizetést, egyhavi nyugdíjat, leépíti a családtámogatási rendszert, az országot belöki az IMF-nek a karjaiba, és eladósítja, hogy utána ott lehet maradni a politikában, ez annyira mellbevágó élmény még most is és még nekem is, pedig sok mindent láttam már, hogy most, amikor újrahallgattam a felidézett beszédrészleteket, ez jutott eszembe. És ráadásul nem egyszerűen csak arról, most végiggondoltam a saját szempontomból is, hogy nemcsak arról beszélünk, hogy itt van, senki nem vállalta ezért a felelősséget, nem kért bocsánatot, nem ment haza, nem hagyta itt a politikát, olyan állás van még ebben szép világban, ahol az ember fölsül, nem érdemes ott maradni ilyen sokáig, hanem most ugyanezzel az emberrel harcolok. Tehát ő a főnök a másik oldalon. Gyurcsány a főnök, nem tudom ezt egyszerűbben és udvariasabban mondani, és nézem itt a városházát is, ahol egymás után tűnnek fel azok az emberek a főpolgármester háta mögött, akiket én még a Gyurcsány-kormányból ismerek. Valójában a volt miniszterek bementek a városházára, és a főpolgármester háta mögött szinte újraalakult a Gyurcsány-kormány egy olyan beszéd után, amit most mindannyian hallhattuk, amikor a 15 évvel ezelőtti történéseket felidéztük. Ezek különleges dolgai a magyar politikának. Az ember nem is pontosan tudja, hogy hogyan viszonyuljon ehhez. Én is küszködöm ezzel a kérdéssel, hogy most akkor 15 éve volt, most már nézzünk inkább előre, de azért 15 éve volt, és azok még mindig itt vannak, ismét kormányozni akarnak, 15 éve volt, de vannak emberek, akiknek kilőtték a szemét, megnyomorítottak, megaláztak, megkapták-e a megfelelő elégtételt. Attól tartok, hogy talán mégsem kapta meg mindenki, szóval ezek a kérdések mind itt vannak velünk. Az őszödi beszédben az a jó, hogy régen volt.
Igen, de a mai 16-18 évesek nem tudják, hogy mi történt akkor. Nem tudják, hogy kilőtték az emberek szemét, és ha már gyereknap van, akkor eszébe jut az embernek, hogy milyen élmény kell ahhoz egy fiatalnak, hogy egy életre elvonuljon a politikától, vagy úgy érezze, hogy részt kell vennie a politikában.
Én gyakran hallom ezt a véleményt, amit Ön mond. Nem osztom, nem kell félteni a fiatalokat. Megvan a magukhoz való eszük. És ha valami érdekli őket, majd utánamennek. Ha meg nem érdekli, akkor meg úgyis mindegy. És azért ők mégiscsak a mi gyerekeink. Tehát nem érdemes a fiatalokról úgy gondolkodni, hogy nem emlékeznek erre meg arra. És hol vannak a szülők? Hát majd az a mi dolgunk, hogy elmondjuk nekik, nem? Mindenkinek van apja, anyja, aki átélte mindezt, és ha akarja, ha fontosnak érzi, meg tudja osztani a gyermekével. Hát ’56-ról sem tanítottak nekünk az iskolában a kommunista rendszerben. Mindenki hallgatott, mégis tudtunk mindent, nem? Tehát én nem aggódom emiatt. A fiatalemberek, ha valami érdekli őket, különösen most, ebben a modern technológiai világban utána tudnak menni mindennek. Jobban aggaszt inkább az, hogy ez a bezártság a gyerekeinket is megviselte, most jön a gyereknap, ez azért most jobb lesz, mint a tavalyi volt. És végre a gyerekek is kiszabadulnak, mehetnek iskolába, visszailleszkedhetnek a közösségeikbe. Tehát abban bízom, hogy Őszöd ide, Őszöd oda, egy szép gyermeknap vár a gyermekeinkre és az unokáinkra.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
