- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/egyedul-nem-megy/ -

„Egyedül nem megy”

Bár a Hegyvidéki Önkormányzat által szervezett konferencia elsősorban az idősödő társadalom problémáira kereste a válaszokat, fókuszában az aktív időskorhoz kapcsolódó önkéntes munkával, de a neves előadók végül oly sokféle szemszögből boncolgatták az önkéntesség fogalmát, ami már túlmutatott az eredeti szándékon.

„Hallatlan energia szunnyad az önkéntességben” – mondta Pokorni Zoltán polgármester, a konferencia védnöke, akinek nem csak a Pető Intézetben és hajléktalanszállóban, önkéntesként dolgozó fiai példáját látva vannak kellemes tapasztalatai az önkéntes munka erejéről, hanem a kerület gimnáziumaiban elindított program kapcsán is. Amikor ugyanis pár évvel ezelőtt, próbaképpen meghirdették a diákok között, hogy önkéntes alapon jelentkezhetnek a diákok szociális munkára eleinte a szülők egy része berzenkedett az úgymond „gyermekmunka” ellen, majd telt-múlt az idő, és sorra jöttek a visszajelzések a szülőktől: bár nem tudják pontosan, milyen munkát végeznek a gyermekeik a szolgálatuk során, de a kamasz csemetéjük otthon maguktól kezdtek segíteni olyan házimunkában, amiben előtte sosem.

A polgármester bíztatónak tartja a kerületi önkéntes programban elért eredményeket, mert bár hagyományos intézményi úton-módon nehéz lenne a kerületben élő mind a 14 ezer idős embert elérni, de az önkéntesség sokat segít ebben, és bíztatóak az eddigi eredmények. Olyannyira az, hogy tavaly a Nemzeti Önkéntes Tanács a XII. kerületnek ítélte oda az Idősbarát Önkormányzat Díjat – jegyezte meg a következő előadó, Novák Katalin, az EMMI államtitkára, hozzáfűzve, hogy országszerte is egyre elterjedtebb az önkéntesség. Egyetértett Pokorni Zoltánnal abban, hogy már a gyermekeket is meg kell tanítani a segítségnyújtás szépségére, amely egyúttal a közösségi élet egyik alapvető pillére.

A Nemzeti Önkéntes Tanács mellett a kormány azért hozta létre az onkentes.gov.hu portált, hogy a honlap összehozza egymással a segíteni szándékozókat a segítséget kérőkkel. Igaz, az utóbbi években javuló tendenciát mutat hazánkban a szülések száma, de fel kell készülnünk arra, hogy az elkövetkezendő években egyre több lesz Magyarországon az idős ember, és időben ki kell építeni a feléjük irányuló önkéntes munka kultúráját annak érdekében, hogy minél méltóságteljesebben és egészségesebben teljék hazánkban az időskor.

20161013_MOM_1

Lévai Anikó az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként tartott vetítéses előadást arról, hogy az önkéntességnek hányféle módját lehet megélni a 25 évvel ezelőtt, protestáns egyházak által alapított, mára nemzetközileg is elismert szervezetben. Az Ökumenikus Segélyszervezet talán azért olyan eredményes, amilyen, mert egy nagyon erős közösség épült köréje, és az összefogás erejével nyújt hatékony segítséget a nélkülözőknek és bajbajutottaknak, nemre, nemzetiségre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül. „Ennek a közösségnek a tajgai az alapító egyházaktól az önkéntesekig sokan, sokféle rendű-rangú, életkorú és képzettségű ember, akikben egy közös van: segíteni akarnak a rászorulóknak, enni adni az éhezőknek, otthont varázsolni az otthontalanoknak és esélyt teremteni az esélytelenek” – hangsúlyozta a jótékonysági nagykövet.

A segélyszervezetnek évente átlagosan 1000 önkéntes segíti a munkáját. Olyan emberek, akik elkötelezettek, áldozatkészek, felelősek az elvégzett feladataikért és ígéreteikért. Cserébe az a jutalmuk, hogy önismeretre, sikerélményre, önbizalomra és új ismeretségekre, velük hasonlóan gondolkodó emberek közösségére tesznek szert, képzéseken vehetnek részt, hasznosan töltik az idejüket, teljesebbé, aktívabbá válik az életük. Igen sok formája van a segítségnyújtásnak a szervezetben: többek között kétkezi munkák, figyelemfelhívó akciók, adománygyűjtések, kézművesség, rendezvényeken való tolmácsolás, szabadidős tevékenységekben vagy táborokban való kisegítés, illetve azonnali segítségnyújtás krízishelyzetben.

Utóbbi kapcsán említette meg Lévai Anikó, hogy gyakran jelentkeznek náluk önkéntes munkára olyanok, akik hajdanán a segélyszervezettől kaptak segítséget például árvíz idején, és az is megesik, hogy a szervezet valamely átmeneti otthonában talpra állt család tagjai térnek vissza segíteni másokon. A jószolgálati nagykövet is egyetért azzal, hogy az önkéntes munkát, a közösségi szolgálat lényegét már a gyermekeknek meg kell tanítani, s példaként hozta fel a középiskolás korú segítőiket, akikre ruhaadományok válogatásakor vagy táboroztatáskor számíthatnak. Lévai Anikó szerint az önkéntesség lényegét egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy „önkéntesnek lenni jó”.

„Egyedül nem megy, társas lények vagyunk, akik a másik ember iránti figyelemmel születtek” – e gondolattal kezdte előadását Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, s két érzékletes példát hozott fel arra, hogy a gondoskodó magatartás milyen sokat számít egészségünk szempontjából. Az első annak az amerikai óvodának az esete volt, ahol kutyákat is tartottak, és a kisgyerekek feladata volt, hogy napközben etessék, sétáltassák, futtassák a négylábúakat – egyszóval gondoskodjanak az ebekről. Az eredmény szemmel látható volt, hisz ebben az óvodában jóval kevesebb csöppség betegedett meg, mint bármely más oviban.

20161013_MOM_2

A másik példa franciaországi eset volt, egy kisváros idősek otthona és a szomszédságában lévő, vásott kölykök javítóintézete. Míg előbbiben arra lettek figyelmesek, hogy feltűnően magas az elhalálozások száma, utóbbiban azon törte az intézmény pszichológusa a fejét, hogy mivel lehetne megzabolázni a problémás fiatalokat. Végül átment az idősek otthonába, és az „etetlek = szeretlek” ősi gesztus alapján arra kérte az ott élő idős embereket, hogy kezdjenek el süteményeket sütni a náluk lézengő fiataloknak. Az eredmény lenyűgöző volt: a személyes gondoskodásnak köszönhetően a fiatalok fél év alatt megszelídültek, az idősek egyhangú, halált váró mindennapjai pedig megváltoztak azáltal, hogy megint volt kiért és miért élniük, hogy újra értelmet nyert az életük.

Ahogy Bagdy Emőke fogalmazott: az embert az tartja életben, ha szükség van rá, ha van életcélja és öröme. A francia idősek és fiatalok a szeretet egyik alapvető, a „jelen vagyok az életedben” gesztusát kapták egymástól. Már nem voltak magányosak, hisz a magány az, ha nincs a lelkünkben valaki, akiért élhetünk, akit szerethetünk. A másik ember iránti figyelem és segítőkészség (szaknyelven a genuin altruizmus) velünk született tulajdonság. Számtalan klinikai kísérlet igazolja, hogy a másik ember érintése, ölelése életerő serkentő immunimpulzusokat generál az agyban, ezért van az is, hogy a másokon sokat segítő embereknek jóval erősebb az immunrendszere.

Fel tudunk-e készülni szeretetteink elvesztésére? Tanulható-e a gyász? Valóban el kell engednünk a halottainkat, vagy valami más lélektani feladatot kell megoldanunk a gyászfolyamat során? Ezeket az érzékeny kérdéseket már a következő előadó, Singer Magdolna író és gyászterapeuta feszegette, aki szerint ha megtaláljuk ezen kérdésekre a válaszokat, talán másképpen nézünk szembe az életünkben óhatatlanul bekövetkező veszteségekkel. Bár elsőre valóban úgy érezzük, hogy nem lehet felkészülni a mély gyászra, ám ha túlságosan elmerülünk benne, az nem csak minket érint, hanem a közvetlen környezetünket is. Az előadó életből vett példákat is felhozott arra, hogyan a mély szomorúságból hogyan hozott ki egy-egy embert az, hogy a másokért való életre kezdtek koncentrálni. Az önkéntes munka vállalása szintén sokat segíthet abban, hogy a gyászoló ne magába zárkózva eméssze magát, hanem mások bajával foglalkozva feledkezzen meg a saját gondjáról.

„Felnőttként felelősek vagyunk a kapcsolatainkért, és figyelemmel, törődéssel, elkötelezetten kell jelen lennünk a környezetünk életében” – mondta Dr. Domján Mihály szakpszichológus, családterapeuta, aki a hatékony támogatás pszichológiai hátteréről beszélt, de arra is felhívta a figyelmet, hogy segítségnyújtáskor ügyelni kell az egészséges egyensúlyra a saját őszinte lehetőségeink és a másik igényei között. Miklósyné Bertalanfy Mária, a győri Polgármesteri Hivatal koordinátora az „Idősek az idősekért Győrben” nevezetű program hátteréről mesélt, melynek lényege, hogy idősek számára biztosítanak lehetőséget arra, hogy értelmes, társadalmilag hasznos munkát végezzenek a szabadidejükben. A városban működő „Beszélgető Hálózat”-ban résztvevő aktív idősek egyedül élő időseket látogatnak meg, ami mind a segítőknek, mind a segítetteknek hasznára válik a lelki egészség megőrzése, az időskori depresszió, a magány, valamint az elszigeteltség megelőzése és oldása érdekében.

Az aktív időskor megélésének lehetőségeiről beszélt a Hegyvidéki Szociális Központ intézményvezetője, Szokoli Erzsébet, és elmesélte, hogyan indította útjára az önkormányzat a Szépkorúakért a Hegyvidéken programot, amelynek keretében számtalan lehetőség van arra, hogy az idős emberek kapcsolatot építsenek ki egymással. Szintén a program része a „Könyvet házhoz” szolgáltatás, a nyugdíjasok üdülésének támogatása vagy az, hogy képzett önkéntesekre lehet számítani otthoni segítségnyújtásban.

„A KSH friss kutatásai szerint a magyar lakosság 34,3 százaléka végez valamilyen önkéntes tevékenységet, ám komoly eltérés tapasztalható az egyes korosztályok között” – mondta. F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója, aki arról is beszélt, hogy bár az önkéntesség mára már széles körben támogatott jelenséggé vált Magyarországon, még sok ember számára nem jelent rendszeres időtöltést az önkéntes munka, így bőven vannak kiaknázatlan lehetőségek.

Összességében egy nagyon színes és igen elgondolkodtató konferenciának lehettek szem- és fültanúi azok, akik ott voltak a MOM Kulturális Központban tartott rendezvényen, s amelynek üzenete egyértelmű és világos: ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy önként vállalt munkával egyaránt jót tegyünk magunkkal és másokkal.