Orbán Viktor interjúja a Zalaegerszegi Televízió „Egerszegi esték” című műsorában

Frauenhoffer Márta: Köszöntöm a kedves nézőket! Jó estét kívánok! Egy különleges esemény helyszíne volt ma Zalaegerszeg, amelyről már korán reggel beszámolt Magyarország miniszterelnöke, hiszen ő érkezett ide, Zalaegerszegre, hogy felavassa a Next Gen gyártócsarnokot. Ez a Flex új gyártóegysége. 10 ezer négyzetméteren valósult meg a beruházás, mégpedig a magyar kormány támogatásával. Az avatást követően a városházán egyeztetett Zalaegerszeg vezetőivel a miniszterelnök, most pedig lehetőségünk van interjút készíteni vele. Jó estét kívánok! Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat itt, a városháza tárgyalótermében.

Jó estét! Rohanós nap ez, de köszönöm a lehetőséget, hogy beszélgethetek Önnel.

Miniszterelnök úr, most már sokadik alkalommal jár Zalaegerszegen, és mindig valami nagy eseményhez kapcsolódóan. Ezúttal mennyire nagy beruházás az, hogy most megvalósult a Flexnek ez az új gyártóegysége? Úgy fogalmazott kora reggel a közösségi oldalán, hogy ez egy nagy nap Zalaegerszeg számára.

Nézze, az egész nemzetgazdaság szempontjából jelentős beruházásról beszélünk, tehát országos súlya is van, ennek megfelelően a helyi súlya ennek többszöröse. Ugye, ez a Flextronics egy Szingapúrban bejegyzett társaság, valójában egy amerikai cég, amely régóta jelen van Magyarországon, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Egy elektronikai termékeket gyártó cégről beszélünk, amelynek nagyon széles a spektruma, a termékskálája, akármit is gyárt, amit gyárt, abban mindig a világ élvonalához tartozik. Tehát itt nincs másodvonal vagy használt, levetett gép valahonnan máshonnan, itt mindig minden a világ tetejéről jön. És most is ez a helyzet, és erről személyesen is meggyőződtem. Az a technológia, amit most letettek itt, Zalaegerszegen, az a világ élvonalához tartozik. Ennél jobb ma nincs. Tehát ebben a műfajban, ebben az iparfajtában, iparágazatban ma a világon nincs technológiailag fejlettebb gyár, mint az, amit itt létrehoztak Zalaegerszegen. 95-96 százaléka az itt előállított termékeknek külföldre megy. A Flextronicsot úgy kell elképzelni, hogy 6 ezer, több mint 6 ezer embernek ad munkát Magyarországon, ugye, ez ennyi család kenyerét jelenti, és ebből 4 ezren vannak itt, Zalaegerszegen. Tehát ha ez a gyár nem lenne Zalaegerszegen, az innen nagyon hiányozna, nemcsak a város adójából hiányozna, hanem annak a 4 ezer embernek, annak a 4 ezer egyébként jól képzett embernek nem lenne állása itt, Zalaegerszegen, tehát a Flextronics egy stratégiai vállalat Zalaegerszeg jövője szempontjából. Szimpatikus emberek. Örülök annak, hogy magyar vezetők vannak már a gyárnak az élén, annak is örülök, hogy a vezérigazgató vagy ez a globális helyettes, hogy hogy’ kell ebben a bonyolult világban mondani, azt mondta, hogy a döntő ok, amiért Magyarországra jöttek, azok az emberek. Azok a munkások és mérnökök, akik a gyárban dolgoznak, meg azok az emberek, akik körülveszik a gyárat. Tehát Magyarország egy barátságos, befogadó hely, szívesen jöttek ide, és szívesen fejlesztenek itt. Ez talán a Flextronicsnak nemzetközileg a legnagyobb fejlesztése, amit az utóbbi időkben bemutatott. És miután az autógyártás modernizálásához – elektromobilitás, átállás hibridre és elektromos autóra –, ehhez a folyamathoz kapcsolódik minden, amit itt gyártanak, ebből lehet tudni, hogy ez nem néhány évig lesz, hanem ez tartósan itt lesz, termelni fog, és az autógyártás következő nemzedékéhez gyárt nélkülözhetetlen alkatrészeket. Tehát itt most nemcsak annyi történt, hogy egy jó beruházás jött létre, hanem hosszú évtizedre, de lehet, hogy évtizedekre ezek az álláshelyek biztosnak tekinthetők.

Ugyanakkor új munkalehetőséget is kínál itt, a városban. Már eddig is nagy foglalkoztatója volt Zalaegerszegnek a Flex, és most ez tovább bővült. És az sem utolsó szempont, hogy Magyarország kormánya támogatta ezt a beruházást.

Én beszélgettem az ott dolgozók egy részével, nagyon kedves és szimpatikus emberek voltak. Akikkel én beszéltem, kivétel nélkül mind képzett emberek voltak, mondom, a gyárban dolgozók többsége magasan kvalifikált ember lehet, vagy technikusok vagy mérnökök. És, ugye, én, ha elmegyek valahova, nézem az átlagjövedelmet, nézem, hogy az országos átlaghoz ez hogyan passzol, tehát én szeretem a földközeli, tényszerű dolgokat. Ebben a gyárban, akik dolgozni fognak, azoknak a keresete megközelíti, de talán el is éri a budapesti átlagkeresetet, holott ez általában nem mondható el a vidék–Budapest összevetésben, de ebben a gyárban, akik dolgoznak, azok budapesti jövedelmi színvonalon fognak jövedelemhez jutni.

Csak ilyen…

Igen, mi adtunk pénzt, igen, a kormánynak az a dolga, hogy támogassa az ilyen beruházásokat, mert egyébként hol dolgoznának az emberek, és hogy lenne Magyarországon modern világ élvonalához tartozó technológia, ha nem az ilyen nagy gyárakkal való együttműködés révén? A Flextronicsnak is megvan a maga története, de minden ágazatnak van egy története, mert először jönnek és gyártatnak. Az azt jelenti, hogy földerítik a terepet. Rendesek-e a munkások, fegyelmezett-e a munkaerő, lehet-e rájuk építeni, van-e intellektuális kapacitás, a szabályozói környezet támogató-e, a kormány ellenséges-e, vagy barátságos, ezeket földerítik. Egy-két évet gyártanak. Utána elkezdenek áthozni szolgáltatásokat, utána a technológiai újításokat, aztán a fejlesztéseket, aztán legvégül a kutatást. Tehát ezen végig kell menni. És most ennél a cégnél már jól állunk, már a lépcsőfokoknak több mint felét meghágtuk, most már megyünk tovább fölfelé, és meg fogunk érkezni a legmagasabb színvonalra. Itt most már jószerivel csak technikusok és mérnökök dolgoznak. Robotizált a gyár. Én ehhez nem értek természetesen, de egy magamfajta ember számára is, aki nem ért hozzá, annak is lenyűgöző az a technológiai színvonal, amit ez itt képvisel. Azok az emberek, akik ott állnak a gépek mellett, és működtetik, meg ellenőrzik, azok a világ bármely pontján ezt a munkát meg tudják csinálni. Tehát az ember, aki ott áll, az Los Angelesben meg Tokióban meg Sanghajban is meg Berlinben is gond nélkül helytállna, olyan képzettségű emberek ők.

Miniszterelnök úr többször járt már az ZalaZONE-ban és az ZalaZONE környékén, látta, hogy az elmúlt néhány évben nagyon benépesült ez az északi ipari park. Nem akarok telhetetlennek tűnni, de várhatóak még ilyen nagy beruházások, mint például ma a Flexes bejelentés?

Nézze, ez az egész ZalaZONE történet egy izgalmas történet. Én az elején egy fabatkát sem adtam volna érte, hogyha Palkovics miniszter úr nem ilyen megszállott, meg nem ilyen lokálpatrióta, mint amilyen, nem is jött volna létre, mert ő gondolta ki magát az egész tesztpályát, és ő gondolta, hogy esetleg ezt Zalába kéne hozni. Mondtam neki, hogy László, én ismerem Zalaegerszeget, ennek ottan nincsen előzménye. Sok minden van, a tejüzemtől kezdve… Ismerem valamelyest ennek a városnak a gazdasági életét, de ez nincs. És a semmiből ilyet létrehozni nekem reménytelen. Azt mondta, hogy tévedek, nem így van, lehetséges, adjam neki oda ezt a melót – meg is kapta, ugye, kormánybiztos lett –, és ő ezt meg fogja csinálni. Persze pénzt kért hozzá időről időre, többet is, mint gondoltam, de ez most másodlagos, mert a lényeg az, hogy ezt valóban megcsinálta. Tehát szerintem ez nekem arra is egy bizonyíték, hogy nemcsak arról van szó, hogy vannak az országnak adottságai, hanem hogy ahol nem látod, hogy adottságai vannak az országnak, de van elszánt ember, aki hajlandó rátenni az életéből néhány évet, az a semmiből is tud csinálni valami bravúrt. A ZalaZONE ott, a semmi közepén áll, a kukoricaföld, vagy mi volt ott, nem emlékszem, amikor először jártam arra. Most hadiipari fejlesztésekről tárgyalunk, remélem, hogy sikeresen, és tovább bővül az ottani ipari kapacitás.

Országgyűlési képviselőnk gyakran hangoztatja, hogy ez mágnesként vonzza a tesztpálya a befektetőket, és valóban úgy tűnik, hogy lassan teljesen megtelik ez a park.

Legutóbb, amikor ott jártam, a Bosch is ott volt, szóval megy ez. Végül is Palkovics miniszter úrnak igaza lesz: meg lehet ezt csinálni.

A gazdasági része tehát rendben van, nem olyan régen pedig, egészen pontosan múlt héten megjelent a Magyar Közlönyben, hogy az egészségügy területén is várhatóak nagy fejlesztések Zalaegerszegen. Elkészülhet, közel 10 milliárdos beruházással elindulhat a belgyógyászati tömbnek az építése a Zala vármegyei Szent Rafael Kórház területén. Ez már megjelent, a döntés a közlönyben. Miniszterelnök úr, mire várható, hogy elindulhat a fejlesztés Zalaegerszegen?

Egy ciklus végén vagyunk, ugye, tehát 2026. április-május az alkotmány szerint, amikor választás lesz, eltelik hamarosan négy év, el kell számolni, én is jövök, és rendezem a számláimat. Tehát itt is a polgármester úrral leültünk, és végignéztük, hogy mit vállaltunk, én személyesen is mit vállaltam, mit végeztünk el, és mit nem. Ennek része az egészségügy is, de ez egy sokkal nagyobb kosár ennél. És a leltár, amit készítettünk, vegyes. Ugye, nekem volt egy személyes vállalásom, hogy minden megyei jogú várost be fogunk illeszteni az ország gyorsforgalmi, közúti, közlekedési rendszerébe. Ezzel már nagyjából mindenhol végeztünk, csak éppen itt, Zalaegerszegen nem. Ennek is megvan az oka, hogy miért, de az első döntés, amit hoztunk, az nem volt jó döntés, azt be kellett látnom, bár azt hittem, hogy technológiailag megoldható, de a Kis-Balatonon keresztül vezetett, lábakon álló autópályát vagy autóutat döntöttünk elsőnek, az nem jó. Szerintem jól döntöttünk, hogy azt visszavontuk. De ezzel nincs kisegítve Zalaegerszeg. Tehát most a polgármester úrral arról állapodtam meg Lázár miniszter úr jelenlétében, aki a területért felelős miniszter, meg a pénzeket is ő szállítja, hogy két irányból is össze fogjuk kötni a gyorsforgalmi úthálózattal Zalaegerszeg városát: északról is meg délről is. Miután ott a Szombathely–Körmend vonalon épül koncesszióban majd autópálya, egy, ezt kiegészítő, nem ennek a részeként, hanem ezt kiegészítő új koncessziót is meg fogunk hirdetni, ebben maradtam a polgármesterrel, ami Körmendet és Zalaegerszeget köti össze. És valószínűleg nem koncesszióban, de meg fogjuk csinálni azt is, hogy délről, Nagykanizsa felől is összekötjük Zalaegerszeg városát a gyorsforgalmi rendszerrel. Tehát ez rendben van. A 76-oson, amit nem tudunk teljes útvonalon kibővíteni a Kis-Balaton miatt, ott megjelöltük azokat a szakaszokat, ahol három-, illetve négysávosítás történik majd. Tehát ugyan vállaltam, hogy ezt be is fejezzük a ciklusban, ez nem volt lehetséges, itt kicsúsztunk a határidőből, de a célt nem adtuk fel, ez meg fog történni, az erre vonatkozó tervek, kiírások hamarosan láthatóak lesznek. Akkor van egy turbókörforgalom-fejlesztési tartozásom a polgármesternek, ez a Tesco-körforgalom, ami ma a semmibe vezet, annak a környezetét rendbe kell tenni, és értelmesen be kell kapcsolni a hálózatba. Erre ma a polgármester kivett belőlem 1,6 milliárd forintot, abból ez megoldható lesz, úgyhogy a Tesco-körforgalom egy turbó körforgalommá alakul majd. És van egy romos megyei művelődési központjuk is, aminek az elbontását már régóta támogattuk, illetve ígértem vagy vállaltam, ez mintegy 500 millió forintot kóstál. A polgármester tudja, hogy milyen tervei vannak azzal a területtel, azt meg fogjuk csinálni. Mind a körforgalomról, mind pedig a megyei művelődési központ bontásáról szóló, illetve ahhoz szükséges pénzeszközről szóló kormánydöntés talán már holnap, ha holnap nem, akkor a két hét múlva esedékes kormányülésen meg fog születni. Ez az egyik csomag. A második csomag a mentőállomás. Ott ki van írva a közbeszerzés, azt vállaltam már régebben is, hogy építünk egy tisztességes mentőállomást. A közbeszerzés kiírás alatt van, tehát zajlik, és ez 3,6 milliárd forint, a pénz is félre van téve, ez rendben van. A deltavágány, a zalaszentiványi deltavágány, GYSEV, ahhoz, hogy egy logisztikai központ kiépüljön, ott egy komoly fejlesztést kell végrehajtani. Erre azt mondta ma Lázár miniszter úr, hogy ezt ő megoldja. Megérkezünk a kórházhoz. Ott, ugye, megcsináltuk a szívsebészeti blokkot vagy részleget, megcsináltuk a szemészetet, megcsináltuk a diagnosztikát és a központi műtőblokkot is. Egyetlen dologgal vagyunk elmaradva, ez pedig a belgyógyászati blokk. Ez nem gyerekség, mert ez alsóhangon 80, de lehet, hogy 100 milliárd forintba fog kerülni, de ezt is meg fogjuk csinálni, erre is kezet fogtunk a polgármesterrel. Nem volt olcsó kirándulás.

Viszont akkor azt mondhatjuk, hogy Zalaegerszeg részéről sikeresek voltak a tárgyalások.

Nézze, nekem az a dolgom, hogy mindenkit segítsek. Tehát akinek segítségre van szüksége, akar valamit, vannak komolyan vehető emberek, akik komolyan akarnak valamit, vannak terveik, van energia, amit mozgósítani tudnak, a miniszterelnöknek az a dolga, hogy ahol nincs energia, ott maga adjon, ahol meg van, ott meg engedje, hogy az utat találjon magának. Leginkább úgy kell ajtót nyitni, hogy pénzügyi forrásokat adunk, hát ez csak így lehetséges. Zalaegerszeg egy fontos város, egy sikertörténete Magyarországnak. Én erre élő tanú vagyok, én voltam itt a nyolcvanas évek elején katona, meg voltam itt a nyolcvanas évek végén is, meg sokszor voltam itt azóta. Fidesz-alapító tag vagyok itt. Még Gyimesi Bandi bácsinak köszönhetjük, aki akkor a levéltárnak az igazgatója volt, az egyik hátsó szobában megengedte, hogy a Fideszt megalapítsuk. Tehát sok személyes, szép dolog köt engem Zalaegerszeghez, el is vagyok kötelezve. Zumbok Ferenc nevét biztos ismerik ebben a városban sokan, nekem munkatársam volt, amikor az első kormányt megalakítottuk. Énrám lehet számítani, állok rendelkezésükre, és ezek a dolgok meg fognak valósulni.

Nagyon szép fejlesztések várnak akkor a továbbiakban is Zalaegerszegre. Nem olyan régen viszont itt tartotta a városban ülését a Megyei Jogú Városok Szövetsége, és akkor több önkormányzat részéről felmerült, hogy vannak nehézségeik a költségvetést tekintve, nagyon sok a kiadásuk az önkormányzatoknak, leginkább a nagyvárosokat érinti a közösségi közlekedésnek a finanszírozása. Miniszterelnök úr lát lehetőséget arra, hogy valamilyen módon könnyebbé váljon a helyzetük az önkormányzatoknak és ezen belül Zalaegerszegnek is?

Minden tiszteletem a megyei jogú városok polgármestereié. Nem könnyű szolgálatra vállalkoznak, amikor több tíz-, sőt százezres városok életének az irányítását vállalják magukra, tehát köszönettel is tartozunk nekik, hogy hajlandóak a köz érdekében dolgozni. De azt kell mondanom nekik, hogy mindenkinek vannak problémái, Önnek is, nekem is, a kistelepüléseknek is, a megyei jogú városoknak is. Tehát önmagában az nem egy mondat az én számomra, hogy problémáink vannak. Hát kinek nincs, kedves barátom? Én aztán tudnék arról beszélni, hogy a magyar nemzetgazdaságnak milyen problémái vannak a háborútól a nyomorult brüsszeli bürokratákig, akik szorongatják Magyarországot. Tehát nem az a kérdés, hogy vannak-e problémáink, hanem az, hogy hogy’ akarjuk megoldani. Az nem rossz javaslat, amit ők tettek, hogy ott, ahol a közösségi közlekedés átvétele a megyei jogú várostól megoldható, ott a kormány segítsen. Ez nem rossz irány. Csináltunk ilyet, legutóbb talán éppen Debrecen városától vettük át a közösségi közlekedés működtetését, mert agyonnyomta volna őket. Tehát itt is előhozta most ezt a polgármester úr. Neki ez olyan 1 és 2 milliárd forint közötti összegben fáj. Azt mondtam neki, hogy a választásokig nem lesz változás ebben, de a választások után készen állunk arra, hogy átnézzük nem egyszerűen csak a közösségi közlekedést, hanem nézzük át az önkormányzatok kötelező és önként vállalt feladatainak a jegyzékét. Ugyanis ezt a dolgot, hogy mi a kötelező, és mi az önként vállalt, nagyon régen alakították ki, régen nem nyúltak hozzá. A valóság elment emellett, ma már a jogi szabályozások nem tükrözik vissza a valóságos életet. Üljünk le, és szépen, nyugodtan mondják föl, egyezzünk meg, mi az, amit az önkormányzatok kötelezően vállalnak, ennek megfelelően ahhoz pénzt is kapnak, és mi az, ami nem kötelező, de szeretnék, és önként vállalt, és abból is valamennyi részt a kormány, ha tud, akkor vegyen a vállára. Tehát én egy mélyebb és átfogóbb önkormányzati finanszírozási rendezést javaslok a polgármestereknek, mintsem tűzoltásszerűen csak a közlekedésnek, közösségi közlekedésnek az átvételét. Az is része lesz majd annak az akciótervnek, amit ki kell tárgyalnunk a választások után.

Viszont a választások előtt is érezhetik a hétköznapi emberek, hogy a nehézségek ellenére mindig egy kicsivel talán könnyebb az életük, és mindig több segítséget kapnak.

Hát kinek hogy’…

Gondolok itt a családokra. Nagyon nagy hangsúlyt fektet a kormány a családokra, illetve az idősekre. Nem olyan régen hallottuk a hírt, hogy a 13. havi nyugdíjat követően 14. havi nyugdíjban is részesülhetnek az idősek, a családi kedvezmények pedig emelkednek.

Igen, igen, ez igaz. Igen.

Egyszer volt egy emelkedés idén, és januárban pedig folytatódik. Ezeket tudja tartani a kormány?

Ez mind igaz, de nem akarom, hogy abba a hitbe ringassa magát bárki, hogy az élet egyszer csak könnyű lesz. Nem, Magyarországon az élet mindig is nehéz volt, sosem lesz könnyű, mindig dolgozni kell. Ez egy olyan ország, amitől az első világháború végén elvették az összes erőforrását, az összes nyersanyagát, természeti erőforrását. Ez az ország abból él, amit munkával létre lehet hozni, vagy az izomerejével vagy a szellemi képességgel. Ez van. Ha nem dolgozunk, ez az ország pillanatok alatt tönkremegy. És dolgozni nehéz dolog, mert versenyben vagyunk helytállni. Tehát én nem tudok dologtalan, láblógatós, munkátlan, de jól megfizetett életet vagy állásokat ígérni senkinek, tehát ilyen értelemben az élet nem lesz könnyebb, de lesz értelme a munkának. Azt vállaltam is. 2010 óta mindenki megnézheti: egymillió munkahelyet hoztunk létre. Én azt vállaltam, hogy a becsülettel elvégzett munkának az elismerése nőni fog, lesz értelme a munkának, és lesz értelme a többlet erőfeszítésnek. Ezt én tartom is. Ide tartoznak a családok, amit Ön mond. És az, hogy a családok gyerekek utáni adókedvezményét meg tudjuk duplázni, ezt fele részben már végrehajtottuk, fele részben január 1-től fogjuk megtenni. Ez becsületbeli ügy, és meg fogom csinálni, mert ha valakinek segíteni kell, az elsősorban a családokat és a gyermekeket nevelő szülőket illeti meg. Azon belül is a nőket, mert, ugye, Magyarországon a családot az asszonyok tartják egyben. Ráadásul ebben a modern világban már nekik is egyre többüknek dolgozniuk kell, nem tudnak otthon maradni, mert a családnak szüksége van a második jövedelemre is, és nekik meg azt a segítséget szeretnénk adni, abban szeretnék nekik segíteni, hogyha szültek legalább két gyermeket, akkor életük végéig, a gyerek életkorától függetlenül adómentesek, szja-mentesek legyenek. Szeretném erősíteni a nők egzisztenciális biztonságát Magyarországon. Az a meggyőződésem, hogy ettől lesz több gyerek, és ettől lesznek a családok is szilárdabbak, hogyha családon belül az asszonyoknak a helyzete erősödik. Tehát ezeket az intézkedéseket mind a gyes, a gyed adómentessége, hogy csak mondjak egy példát, már megtörtént. Tehát a családok megerősítése továbbra is a kormány legfontosabb vállalása, és amíg nemzeti kormány lesz, addig családbarát kormány is lesz, és amit e tekintetben vállaltunk, hiába van háború, meg mindenfajta bajok a világban, azt végre fogjuk hajtani.

A másik prioritás pedig a nyugdíjasok.

Nézze, milyen ország vagyunk? Egy olyan ország vagyunk, amit többször szétlőttek. Ezt valaki újjáépítette, Zalaegerszeg is tudna erről mesélni. Tehát ez egy olyan ország, ahol a fiataloknak vagy a középkorúaknak meg kell érteniük, hogy ez az ország nem létezne, hogyha az előttük járó nemzedék nem végezte volna el tisztességesen a munkáját. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a nyugdíj jár, mert az megilleti őket, hanem hogy azt jó szívvel is adjuk azért, mert tudjuk, hogy a szüleink meg a nagyszüleink nélkül az ország egyszerűen nem létezne, egy romhalmaz lenne. És azért nem az, mert ők becsülettel elvégezték a munkájukat. És a nyugdíjat azért oda kell adni, és hogyha a gazdaság helyzete megengedi, márpedig úgy kell csinálni, hogy megengedje, akkor a nyugdíjakat emelni kell. Elvették tőlük a 13. havi nyugdíjat még a Gyurcsány-kormány idején. A legnagyobb disznóság volt pont azoktól elvenni, akik a munkájukkal fönntartották, a hátukon vitték az országot. Nem fair. Ezt sikerült visszaadni. És közben igyekszem újabb nyugdíjemeléseket is valahogyan kiügyeskedni. Most döntöttünk arról, hogy a 14. havi nyugdíjat is bevezetjük, és ennek az első heti részletét, mert lépcsőzetesen tudjuk bevezetni, az első heti részletét a februárban kézhez vett januári nyugdíj részeként meg is fogják kapni. Így próbálkozom én, mindenkin próbál a kormány segíteni, akinek vagy a múltbeli érdemeiért vagyunk hálásak, vagy pedig ők hordozzák a jövőt, mint a gyerekek meg a családok meg az asszonyok.

Mindezek mellett azt gondolom, hogy mindenkit érint, főleg ilyenkor a téli időszakban a rezsicsökkentés. Ez tud maradni a jövőben is hosszú távon?

Itt is ravaszkodni kell, meg ügyeskedni kell, mert az ellenségeink száma elég jelentős. És most itt ki nem fejtendő okok miatt az európaiak háborúba akarnak menni Oroszországgal. Most egyelőre előre küldték Ukrajnát, de nekik föltett szándékuk, hogy az oroszokat egy háborúban legyőzzék, ha lehet, akkor az ukránokkal, ha az ukránok nem lesznek ehhez elegek, akkor akár Európa személyes részvételével is. Egy nagyon komoly háborús veszélyben vagyunk. És ennek az a következménye, hogy az oroszokkal való gazdasági kapcsolatokat az európaiak folyamatosan föl akarják számolni. Márpedig, ha nem tudunk behozni gázt és olajat Oroszországból Magyarországra, akkor a rezsicsökkentést nem lehet fönntartani. Ki kellett védenünk egy amerikai szankciót, ezt most az amerikai tárgyalásokon kivédtük, lesz szankció orosz olajra és gázra, amerikai szankció, de ez nem vonatkozik Magyarországra, ezt megúsztuk. Most azt kell letárgyalnunk az oroszokkal, hogy miközben ott harci cselekmények vannak, és szétlövik az orosz finomítók egy részét ebben a háborúban, ennek ellenére az oroszok erősítsék meg, hogy mind a korábban vállalt mennyiségű olajat és gázt is szállítani fogják Magyarországra. Erről a megerősítésről zajlanak tárgyalások, és én itt szeretnék garanciát kapni az oroszoktól. Utána már csak egyetlen dolgunk van, hogy a brüsszeli európai szankciót kell kivédeni, amit Oroszországra akarnak kivetni 2027-től. Az majd egy 2027-es probléma lesz. Így élünk.

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre állt.

Én is köszönöm!

Kedves nézőink, Önöknek pedig a türelmet és a figyelmet köszönöm. Köszönöm, hogy velünk tartottak, és maradjanak a továbbiakban is. Viszontlátásra!